„Passzívház”
Robitz Anikó fotókiállítása

Robitz Anikó pályakezdő fotográfus, ez az első kiállítása. Fekete-fehér képein félig kész épületek részleteit örökíti meg, olyan részleteket, melyeket saját szavai szerint „mások általában nyersnek, csúnyának látnak, de sokszor érdekesebbek, mint a végeredmény”.
S valóban, a fiatal fotográfus képein esetenként egy-egy mások által kitalált, megálmodott és megvalósított formai világ, tárgyi valóság sajátos aspektussal kiválasztott, megörökített és esetenként a komponálás, képkivágás miatt átértelmezett megjelenítéseit láthatjuk. Sokarcú a félkész épületek, az adott pillanatban, megvilágításban, állapotban kiválasztott és megörökített épületrészletek világa, s Robitz Anikó megpróbál az általa felfedezett minden szegmensről pontosan és érzékletesen beszámolni.
Képein találkozhatunk mondrian-i képszerkesztésre emlékeztető vakolt felületekkel, önállónak tűnő, de a valóságban csak épületrészként funkcionáló rácsszerkezetekkel, hálókkal, melyek más, nagyon izgalmas, többarcú felületeket tagolnak vagy borítanak, formájukban ellentétes, de funkciójukban egymást erősítő építészeti elemekkel, vagy játékosan ható, de szigorú konstrukciójú vasszerkezetek részleteivel egyaránt.
A fotográfiákon a legtöbb esetben és tudatosan hangsúlyos szerepet kap a fény és árnyék ellentéte, mely a témának megfelelően hol a plasztikusságot, hol a játékosságot erősíti, vagy az ellentéteteket hangsúlyozza, ám esetenként önálló, új képi elemek létrehozását, megvalósulását is eredményezi. A tudatosan kiválasztott és megörökített épületrészletek a legjobban sikerült fényképeken többfajta, értelmezhető tudati-érzelmi reakciót képesek kiváltani: a hálóval borított felület kicsit elmosódó lírai hangulatot sugall, a szabályos, vakolt tagolások a rend érzetét keltik, míg a csupasz, vakolatlan, csapadéklecsorgásokkal, sérülésszerű lyukakkal, nyílásokkal megjelenő falrészletek a sivárság, kiábrándultság, reménytelenség hangulatát idézik fel. 
Fotográfiái pontosan, érzékenyen, figyelemfelkeltően tárják elénk az általa kiválasztott és bemutatni kívánt világot, annak feszültségét, izgalmait, esetlegességét. Olyan valamit, ami megismételhetetlen és csak ezeken a fotográfiákon létező valóság.

A kiállítást március 8-án 17.30-kor Telek Balázs képzőművész fotográfus nyitja meg.
Megtekinthető április 1-ig, naponta 16-21 között.