|
Filmhetek az Örökmozgóban 2007-ben |
JANUÁR
|
20. század a filmen: Forradalom a filmen - a film forradalma A blues születése (Birth of the Blues), amerikai, 1941, r: Victor Schertzinger 01.07.16.30 Orosz filmhónap Támogató: A nyughatatlan Nyilas (Sztrelec nyeprikajannij), orosz-francia, 1993, r: Georgij Sengelaja 01.27.20.30 Szlovák filmhét A berlini fal leomlása és a gyors politikai változások nemcsak gazdasági-politikai átrendeződést, hanem kedvezőtlen kulturális változásokat vontak maguk után Szlovákiában. Megszűntek az ideológiai korlátok, helyükbe más, gazdasági természetű akadályok léptek. Többek között ennek tudható be, hogy a hazai tehetségek fokazatosan külföldre távoztak, legtöbben a nyelvileg és kulturálisan rokon Csehországba, ahol a hasonló problémák ellenére sem omlott össze a nemzeti filmgyártás. A cseh filmiparnak gazdag piaci tapasztalatai révén nem kellett mindent a nulláról kezdenie, mint a szlováknak. A kedvezőtlen folyamatok ellenére néhány korábban sikeres rendező, Martin Šulík és Miloslav Luther meg tudták őrizni a szlovák film folytonosságát. Új jelenség, hogy a filmek egyharmadát női rendezők készítik. Feljövőben van egy új, elsősorban dokumentumfilmes alkotógeneráció is, akiknek művei a hazai népszerűség mellett nemzetközi sikereket érnek el (többek között Peter Kerekes, Jaroslav Vojtek, Marko Škop). Az utóbbi időben nőtt a mozilátogatók száma, a Csend című filmet például félmillió szlovákiai néző látta a televízióban. A filmhéten Karlovy Varyban, San Sebastianban, Moszkvában és más fesztiválokon díjat nyert, 2000-2006 között forgatott szlovák és koprodukciós filmeket mutatunk be. A kilencvenes évek meghatározó filmművészének, Martin Šuliknak két alkotása is a közönség elé kerül. A szerény költségvetésű, költői, iróniával és humorral átitatott Tájkép és a Napos ország nagy nemzetközi sikereket ért el mind a külföldi kritika, mind a közönség körében. Zuzana Liová Csend című televíziós kamarafilmje az egyik első film, amit a hosszú szünet után a szlovák közszolgálati televízió gyártott - egy nehéz körülmények között élő család viszontagságait és fennmaradásért folytatott küdelmét mutatja be. Tina Diosi forgatókönyvét – Hűtlen játékok - egy cseh rendezőnő, Michaela Pavlátová dolgozta át. A film érzékenyen meséli el egy fiatal zongoraművésznő történetét, aki a férje miatt feladja saját karrierjét, ám fokozatosan elveszíti annak az embernek a csodálatát és érdeklődését, akiért mindezt tette. Alice Nellis a Kirándulás című, tragikomikus hangvételű mozijában az elhunyt családtag hamvainak Prágából Szlovákiába történő hazaszállítása körüli bonyodalmak lehetőséget nyújatanak egy pontos korrajz bemutatásához. A kortárs szlovák filmgyártásban külön fejezetet foglalnak el a dokumentum és animációs filmek. Leginkább a fiatal filmiskolai hallgatók, vagy a közelmúltban végzett tehetségek képviselik Szlovákiát a különböző nemzetközi fórumokon. Marko Škop Más világok című filmje, amely az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon a zsűri és a közönség elismerését egyaránt elnyerte, szerkezetével Peter Kerekeš 66 évad című művével rokonítható. A kortárs szlovák dokumentumfilm másik érdekes alakja Jaroslav Vojtek. Filmje, az Itt vagyunk a kazahi szlovákok helyzetét térképezi fel. A programban szereplő játék- és dokumentumfilmek színvonala és a fiatal generáció térnyerése hozzájárul ahhoz, hogy a szlovák filmművészet kialakítsa saját arculatát és megtalálja helyét a világ filmművészetében. Támogató: 01.19. 18.30 A Lettre International szlovák irodalomról szóló számának bemutatása 66 évad (66 sezón), 2003, dokumentumfilm, r: Peter Kerekeš 01.20.18.30 Régi fényképek - valódi sztárok Az Archívum Fotó- és Plakáttárában világhírű magyar filmesek, valódi filmsztárok portréit is őrizzük, akik a saját korukban tehetségük, tudásuk alapján lettek sztárok és nemcsak itthon vívták ki százezrek rajongását, hanem a nagyvilágban is. Stílust és divatot teremtettek, maradandó értéket hoztak létre, munkásságuk a filmtörténet szerves részévé vált. Legtöbbjük neve manapság is ismerősen cseng, a fénykép és a filmszalag kortalanul őrizte meg arcukat, játékukat. Kertész Mihály (Michael Curtiz) az amerikai, míg kortársa, Korda Sándor (Sir Alexander Korda) az angol filmgyártás gyakran emlegetett „alapító atyja”; a többszörös Oscar-díjas Rózsa Miklós nélkül nincs filmzene; máig nem került vászonra népszerűbb Drakula Lugosi Bélánál. Rökk Marika ma is a német operettszínházak és zenés filmek koronázatlan királynője, mint ahogy lehetetlen filmtörténetről beszélni Fejős Pál vagy a bécsi operettfilm műfaját megteremtő Bolváry Géza említése nélkül. Putty Lia (Lia de Putty) vagy Eggerth Márta fényképeit levelezőlapokon ma is megvásárolhatjuk a Berlinben, s akkor még nem ejtettünk szót Gaál Franciskáról (akinek filmjeit a legendák szerint amerikai sztár létére maga Sztálin is szerette), Ilona Masseyről (Hajmássy Ilona) vagy Sacy von Blondelről (Megyery Sári). Mindannyian valódi sztárok voltak – és bár fizikai valóságukban már nincsenek közöttünk - valódi sztárok ma is. A róluk készült sztárfotók koridéző relikviák, filmtörténeti emlékek. A fotók némelyike törött szélű, karcos felületű, megviselte őket az idő. Különböző utakon, különböző helyekről – filmgyári dokumentáció, újságszerkesztőség, magángyűjtemény, hagyaték - kerültek gyűjteményünkbe, sok kézen mentek keresztül - s ez a mai gondos őrzés ellenére meg is látszik némelyiken. Vannak köztük egyedi darabok éppúgy, mint sorozatban forgalmazottak, autogramosak és dedikáltak, hátoldalukon feljegyzéseket hordozók. Kiállításunkon ezeket a részleteket is bemutatjuk. A fotók mellett rövid életrajzok tájékoztatnak. Napjainkban – a kérészéletű, média által generált, valódi tehetség és teljesítmény nélküli sztárocskák korában – nehéz kis hazánkban igazi sztárokat találni. Örüljünk hát a régieknek, akik, mint ez a kiállítás is igazolja - valódiak voltak. A kiállítás február 1-ig tekinthető meg. A fényképeket Aponyi Magda válogatta. A kiállításhoz kapcsolódóan vetített filmek: A cirkusz hősei (Knox und die Lustigen Vagabunden), osztrák, 1935, r: E. W. Emo 01.18.17.00 Vanessa Redgrave 70 Londonban született, különleges színészcsaládban. Neves angol színházaknál már megalapozta hírnevét, amikor filmezni kezdett a hatvanas években. Erős lökést adott ennek Tony Richardsonnal való házassága (1962-67). Együtt készítették a Gibraltár tengerészét (1967), A könnyűlovasság támadását (1968). Fontos vagy vezető szerepet kapott ismert rendezők munkáiban: Antonioni – Nagyítás (1966), Zinnemann – Egy ember az örökkévalóságnak (1966), Karel Reisz – Isadora (1968), Attenborough – Ó, az a csodálatos háború (1969), Cacoyannis – A trójai nők (1971), Ken Russell – Ördögök (1971). Ezekkel a művekkel a hatvanas-hetvenes évek fordulójának egyik legnépszerűbb filmművésze lett. Egy különleges, érzéki szépségű színésznő, akinek személyisége – akárcsak a színpadot – betöltötte a vásznat is. Aki sokoldalú jellemábrázoló képességével legtöbbször erős, határozott egyéniségű, független gondolkodású nőket jelenített meg. Gyakran vállalkozott baloldali közéleti állásfoglalásra. A hetvenes években további filmeket építettek népszerűségére és személyiségére (Gyilkosság az Orient expresszen, 1974; Júlia, 1977; Agatha, 1979). A Wetherby (1985) című filmben együtt játszott leányával, Joely Richardsonnal, aki a play-back jelenetekben fiatalkori mását alakította. A Szellem a házban (1992) című Forster-adaptációban partnere a brit film új sztárjelöltje, Emma Thompson. 1994-ben Redgrave főszereplésével készült Észak-Olaszországban az Egy hónap a tónál, John Irvin rendezésében. Erről írta Roger Ebert kritikus: „Redgrave a fizikai és mentális tökéletesség csúcsán áll”. A kilencvenes évek második felében olyan eltérő műfajú filmeket fémjelzett művészi tehetsége, mint az Oscar Wilde szerelmei (1997), Mrs. Dalloway (1997), A hó hatalma (1997), Deep Impact (1998), Broadway 39. utca (1999), Az ígéret megszállottja (2001). A „Gibraltár” tengerésze (The Sailor from Gibraltar), angol, 1967, r: Tony Richardson 01.20.16.30 Dino Risi 90 A matador (Il mattatore), olasz–francia, 1959, 01.01.18.30 Neorealista barátaink - filmklub A huszadik század egyik leghaladóbb, leghumanistább irodalmi és filmművészeti irányzata a neorealizmus. Olyan neoavantgárd mozgalom, amely különböző származású és világnézetű írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket és filmeseket hozott össze. A neorealista filmekre jellemző, hogy olyan témákat dolgoznak fel, melyek a nézők szociális érzékenységét fejlesztik. Minden előadás két részből áll: Egy rövid bevezetővel kezdődik, majd a film vetítése után közös filmelemzés és baráti filmvita az Örökmozgó galériáján. Az előadások havonta egyszer, 18.30-kor kezdődnek. Sorozatszerkesztő-vitavezető: Csejk Miklós Támogató: Magyar Mozgókép Közalapítvány Csoda Milánóban (Miracolo a Milano), olasz, 1950, r: Vittorio De Sica 01.04.18.30 __________________________________________________________________________Perlaki Tamás filmklubja A vetítés után filmelemzés és vita. Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Támogató: Magyar Mozgókép Közalapítvány Bolond Pierrot (Pierrot le fou), francia, 1965, r: Jean-Luc Godard 01.08.18.30 Japán Filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Japán Alapítvány Az időutazó (Toki o kakeru shojo), japán, 1983, r: Obayashi Nobuhiko 01.10.18.30
|
FEBRUÁR
|
Hrabal – Menzel – Esterházy Emlékest és filmösszeállítás a legendás cseh író halálának tizedik évfordulója alkalmából. 2007. február 28-án 20.00-kor Jiří Menzellel és Esterházy Péterrel Szabó G. László beszélget. „…varázsszavakkal bűvölöm a valóságot” (Hrabal) „…az esőben virágot öntözök, a fülledt júliusban decemberi szánkót vonszolok, s hogy lehűtsem magam a forró nyári napokon, eliszom a pénzt, amit tüzelőre tettem félre, hogy majd télen melegem legyen, mindig elborzadok, hogy az emberek nem borzadnak el, mily rövid is az élet, milyen kevés idő jut bolondozásra és részegségre…” „Hrabal… arra tanított bennünket …hogy viseljük el az életet a keménységével együtt, hogy sohase veszítsük el a humorérzékünket. Ez volt az ő józan életszeretete – nem választotta el az élettől a halált. Érzelmességtől mentes viszonya az emberekhez lehetővé tette, hogy olyanoknak lássa őket, amilyenek igazából; tudta, hogy tele vannak hibával és rossz szokással, hogy sajnálatra méltók, de a szeretetünket is megérdemlik. Hrabal arra tanított bennünket, hogy szeressük az embereket.” Gyöngyök a mélyben (Perličky na dně), csehszlovák, 1965, r: Jiří Menzel 02.26.20.30 20. század a filmen: A hetvenes évek és a fogyasztói társadalom Szeptemberben indítottuk útjára a 20. század a filmen című, egy éven át A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la bourgeoisie), francia–spanyol–olasz, 1972, r: Luis Buñuel 02.07.20.30 Macskák és angyalok „ …Majdnem úgy jártam, mint Karinthy: A kék angyal (Der blaue Engel), német, 1930, r: Josef von Sternberg 02.12.16.30 Giuseppe De Santis 90 Az olasz neorealizmus egyik legkiválóbb rendezője Fondiban született 1917. február 11-én. Filmjeit bátor állásfoglalás, szenvedélyes hit, költőiség és kritikai hang jellemzi. Alkotásai közül kiemelkedik a rizsarató idénymunkásnők életét ábrázoló, verista hagyományokból táplálkozó Keserű rizs, amely híven tükrözi a társadalmi problémákat. A Nincs béke az olajfák alatt az olasz falu társadalmi viszonyainak drámai képe. Művészetének legtökéletesebb darabja a Róma 11 óra. Társadalombírálata ebben hatolt a legmélyebbre, s kimondja, hogy a tömegszerencsétlenség áldozatává lett állástalan gépírónők sorsáért, a valóságban is megtörtént szerencsétlenségért nem a terhelést nem bíró lépcsőház, nem is a kivitelező építész, hanem egyedül a kapitalizmus a felelős. Éppen tíz éve halt meg Rómában. A szerelem napjai (Giorni d’amore), olasz, 1954, 02.28.16.30 Sidney Poitier 80 Miamiben született, de a Bahamákon nőtt fel, szegény körülmények között. Visszatérve Miamibe találkozott először a faji megkülönböztetéssel. 18 évesen New Yorkba ment, ahol különböző fizikai munkákat végzett. Az American Negro Theatre meghallgatásán másodszorra vették fel (időközben sikerült legyőznie akcentusát és „alkalmatlanságát”). Egy Broadway-produkcióbeli (Lysistrata) szerepéért kitűnő kritikákat kap. 1949 végén választhat vezető színpadi szerepek és Zanuck filmajánlata (No way out) között. A bigott rasszista fehér embert gyógyító fekete orvos alakja komoly figyelmet kelt, és további szerepeket hoz. Hét évvel később, miután több, lealacsonyítónak vélt szerepet elutasított, olyan feladatok találják meg, melyek fekete színész számára mindaddig szinte elérhetetlen sztárkategóriába repítik. A megbilincseltekért (1958) kapja első Oscar-nominálását. Öt évvel később megnyeri az Oscart (Lilies of the Field), az első színes bőrűként a legjobb főszereplő kategóriában. Aktivitása megmarad színpadon, filmvásznon és a civil polgárjogi mozgalomban. A Találd ki, ki jön ma vacsorára, a Tanár úrnak szeretettel és a Forró éjszakában nemcsak a színészi pálya fontos állomásai, de mérföldkövek a fehérek és feketék közti válaszfalak ledöntésében. Poitiert – tehetsége, tudatossága, szimpatikus személyisége révén – a legnagyobb fehér sztárokkal együtt emlegetik. A hetvenes években rendezői és produceri munkára is vállalkozik – sikerrel. A kilencvenes években főleg tévés munkákat vállal, de továbbra is az amerikai mozi egyik leginkább tisztelt és szeretett figurájának számít. A megbilincseltek (The Defiant Ones), amerikai, 1958, r: Stanley Kramer 02.10.16.30 Tom Courtenay 70 1937. február 25-én, az észak-angliai Hullban egy hajófestő fiaként látja meg a napvilágot. Dokkok mellett nő fel, de már gyermekkorában megfogalmazódik benne egy másfajta élet iránti vágy. A középiskolában kezd el színjátszással foglalkozni, majd a Londoni Egyetem angol szakos hallgatója lesz. Később a Királyi Színiakadémián folytatja tanulmányait. Az igazi ismertséget, kiugrást 1962-ben Tony Richardson híres filmje, A hosszútávfutó magányossága hozza el számára, amelynek dühös, fiatal főhősét játssza. A filmben nyújtott alakítását a Brit Filmakadémia a legígéretesebb ifjú tehetségnek járó díjjal jutalmazza. 1963-ban John Schlesinger A hazudós Billy című filmjének fura, hóbortos, álmodozó címszereplőjeként láthatjuk viszont. Sokan a mai napig ezt tartják legkiemelkedőbb filmszínészi alakításának. A következő években több jelentős filmben is szerepel: A királyért és a hazáért (1964), Patkánykirály (1965), Doktor Zsivágó (1965). Ez utóbbi filmben nyújtott alakításáért a legjobb mellékszereplő kategóriában Oscar-díjra jelölik. Amikor 1971-ben filmszínészi karrierje megtorpan, Courtenay a színház felé fordul, és csak több mint tíz év elteltével tér vissza a filmvászonra. Az öltöztető című filmben (1983) egy öregedő színész hűséges öltöztetőjének szerepét formálja meg. 1998-ban egy televíziós drámában (A Rather English Marriage) csillogtatja meg színészi tehetségét és megkapja a Brit Filmakadémia legjobb színésznek járó díját. Három évvel később a Végakarat című filmben nyújt emlékezetes alakítást. 2001-ben, közel negyven éves kiemelkedő színészi munkájának elismeréseként, a királynő lovaggá üti. A hazudós Billy (Billy Liar), angol, 1963, r: John Schlesinger 02.07.18.30 ELTE-filmklub Az ELTE Film szak filmtörténeti sorozata: Andalúziai kutya (Un Chien Andalou), francia, 1928, r: Luis Buñuel 02.13.18.30 Perlaki Tamás filmklubja A vetítések után filmelemzés és vita. Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Támogató: Országúton (La strada), olasz, 1954, r: Federico Fellini 02.19.18.00 Neorealista barátaink - filmklub A huszadik század egyik leghaladóbb, leghumanistább irodalmi és filmművészeti irányzata a neorealizmus. Olyan neoavantgárd mozgalom, amely különböző származású és világnézetű írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket és filmeseket hozott össze. A neorealista filmekre jellemző, hogy olyan témákat dolgoznak fel, melyek a nézők szociális érzékenységét fejlesztik. Minden előadás két részből áll: Egy rövid bevezetővel kezdődik, majd a film vetítése után közös filmelemzés és baráti filmvita az Örökmozgó galériáján. Az előadások havonta egyszer, 18.30-kor kezdődnek. Sorozatszerkesztő-vitavezető: Csejk Miklós Támogató: Róma 11 óra (Roma ore 11), olasz–francia, 1951, r: Giuseppe De Santis 02.01.18.30 __________________________________________________________________________Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: A köszöntő (Shukuji), japán, 1986, r: Kuriyama Tomio 02.28.18.00
|
MÁRCIUS
|
Szemrevaló XII. – Új német filmek A budapesti Goethe Intézet 12. filmfesztiválja tizenkét aktuális és izgalmas német filmet kínál. Új magyar címe pedig szinte rímel a németre: Szemrevaló! Idén a filmek egy része két témát jár körül: a szocialista múlt németországi feldolgozását (A mások élete, A bátyám) és a munka/munkanélküliség kérdéskörét (Izzasztókamra, Elba, Offset). Ezekkel a tudatosan választott központi témákkal aktuális problémákat mutatunk be és párbeszédre hívunk. A gyerekek sem maradnak izgalom nélkül: a focirajongók nagy kedvence, A vad banda 3. folytatása és a fantasztikus testvéri szeretetről szóló Holdfénygyermekek összesen öt előadásban megy majd. Nyitófilmünk, az Egy barátom Sebastian Schipper második játékfilmje a főszerepekben két igazi sztárral, Jürgen Vogellel és Daniel Brühllel. A German Films támogatásának köszönhetően a rendező személyesen is jelen lesz a vetítéseken. Ugyancsak fesztiválunk vendége lesz az Offset rendezője, Didi Danquart, és egyik szereplője, Anna Stieblich. Partnerek: A bátyám (Mein Bruder – We´ll meet again), 2005, r: Thomas Heise 03.07.18.30 Új francia filmek A francia film továbbra is sikerrel szerepel a hazai mozik műsorán, elsősorban a közönségfilmek területén. A Magyar Nemzeti Filmarchívum missziójának tekinti, hogy a forgalmazásba nem kerülő, a „francia minőséget” képviselő, kihagyhatatlan filmeket ismertessen meg az Örökmozgó igényes közönségével. Programunkba a mai francia társadalom égető problémáival foglalkozó filmeket válogattunk. Műsorunk megvalósításában a budapesti Francia Nagykövetség Együttműködési ésKulturális Osztálya segített. A nap királynője (Reines d’un jour), 2001, r: Marion Vernoux 03.20.20.30, 03.25.20.30 Bécs–Budapest–Prága: holokauszt a filmművészetben „A holokauszt filmes ábrázolása“ munkacsoport filmtörténészek, filmes szakemberek és történettudósok kooperációját segíti elő, s ezzel hozzájárul a holokauszt történetéről és hatásáról szóló filmek felkutatásához és dokumentálásához. Idei konferenciájukon olyan filmekről és filmes dokumentumokról lesz szó, amelyek a magyar zsidó népesség helyzetét mutatják be a náci korszak idején, különösen tekintettel a háború utolsó hónapjaira, amikor közel ötszázezer magyar zsidót deportáltak megsemmisítő táborokba, ahol szine valamennyiüket meggyilkolták. A konferenciához kapcsolódó nyilvános filmvetítések: Apa - Egy hit naplója, magyar, 1966, r: Szabó István 03.09.20.30 A vetítés a rendezővel Claudia Dillmann, a Német Filmintézet igazgatója beszélget. Indiai hétvége Támogató: Indiai Köztársaság Nagykövetsége Papírvirágok (Kaagaz Ke Phool/Paper Flowers), 1959, r: Guru Dutt 03.10.19.00 20. század a filmen – 60-as évek: atom, világűr, olaj Szeptemberben indítottuk útjára a 20. század a filmen című, egy éven át tartó filmtörténeti sorozatunkat. Minden hónapban más és más társadalomtörténeti korszakot ragadunk ki az elmúlt száz évből, és olyan filmeket vetítünk, melyek vagy kifejezik az adott korszak hangulatát, vagy mesélnek róla, tükrözik azt. A sorozat témája ezúttal a hatvanas évek, konkrétan: atom, világűr, olaj. A nagy zabálás (La grande bouffe), olasz–francia, 1973, r: Marco Ferreri 03.03.20.30 Ugo Tognazzi 85 1922. március 23-án az észak-olaszországi Cremonában született. Közgazdasági diplomával hivatalnok lett. Szabad idejében, szórakozásként amatőr színészként játszott, de 1945-től már revü-, később színtársulatok komikusa lett Milánóban és Rómában. Parodistaként már tévésztár volt, amikor 1950-ben filmezni kezdett. Első világsikere a Méhkirálynő, amelyben partnere Marina Vlady volt. Élete folyamán több mint 150 filmben szerepelt. Az egyik legnépszerűbb és legfoglalkoztatottabb olasz színész volt, gyakran meg is kérdezték tőle, nem játszik-e túl sokat. Tognazzi válasza: „Imádok dolgozni. Szeretnék még többet játszani, azonban mindenkor csak nekem való feladatot vállalok.” A főzés volt a másik „feladat”, amit szívesen vállalt, ha alkalma adódott rá. Még a Nuova Cucina (Új Konyha) című folyóirat szerkesztését is vállalta. „Úgy érzem, nekem nem megy a megöregedés” - nyilatkozta Tognazzi hatvanévesen. Tény, hogy az utolsó pillanatig dolgozott, és tele volt további tervekkel, amikor 1990. október 27-én, 68 évesen meghalt. A méhkirálynő (L'ape regina), olasz–francia, 1963, r: Marco Ferreri 03.30.18.30 Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Kísértet a kocsmában (Izakaya yurei/Ghost Pub), japán, 1994, r: Watanabe Takayoshi 03.28.18.30 Neorealista barátaink - filmklub A huszadik század egyik leghaladóbb, leghumanistább irodalmi és filmművészeti irányzata a neorealizmus. Olyan neoavantgárd mozgalom, amely különböző származású és világnézetű írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket és filmeseket hozott össze. A neorealista filmekre jellemző, hogy olyan témákat dolgoznak fel, melyek a nézők szociális érzékenységét fejlesztik. Minden előadás két részből áll: egy rövid bevezetővel kezdődik, majd a film vetítése után közös filmelemzés és baráti filmvita az Örökmozgó galériáján. Az előadások havonta egyszer, 18.30-kor kezdődnek. Sorozatszerkesztő-vitavezető: Csejk Miklós Támogató: Vihar előtt (La terra trema), olasz, 1948, r: Luchino Visconti 03.01.18.30 __________________________________________________________________________Perlaki Tamás filmklubja A vetítések után filmelemzés és vita. Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Támogató: Cabiria éjszakái (Le notte di Cabiria), olasz-francia, 1957, r: Federico Fellini 03.05.18.00 Elte-filmklub Az ELTE Film szak filmtörténeti sorozata: Aranypolgár (Citizen Kane), amerikai, 1940-41, r: Orson Welles 03.06.18.30
|
ÁPRILIS
|
Szerb filmnap A Szerb Fővárosi Önkormányzat és Szerb Köztársaság Nagykövetsége kezdeményezésére és támogatásával jött létre ez a rendezvény, melynek ihletője az Ahol a sárga citrom virágzik című új történelmi dokumentum-játékfilm bemutatója, s a forgatókönyvíró, Milovan Vitezović meghívása volt. Az előkészületek közben kiderült, a dokumentumjáték rendezője, Zdravko Sotra készítette az utóbbi évek óriási szerb kasszasikerét, a Stevan Sremac klasszikus művét feldolgozó Zona Zamfirovát. Nem lehetett nem élni a lehetőséggel, hogy ezt a filmet is bemutassuk az érdeklődőknek. Ezután már csak azt kellett észrevenni, hogy mindkét munkában játszik az egyik legismertebb, legkarizmatikusabb szerb színész, Dragan Nikolić, akit a magyar nézők többek között Pavlović, Paskaljević és Kusturica remekeiből ismerhetnek. Boldogan vettük hát elő a raktárból a hatvanas évek jugoszláv új hullámának klasszikus alkotását, amelyben Nikolić emblematikus figurát teremtett az áramlat számára. Létrejött hát egy Szerb Filmnap, amely reményeink szerint több szinten is betekintést enged az ország kulturális hagyományaiba, modernista jugoszláv korszakába, történelmi tudatának mai változásaiba. Szeretnénk, ha az elmúlt másfél évtized tragikus, majd számunkra szinte értelmezhetetlenül kusza politikai történései után Szerbia térségünk egykori kulturális fővárosával, Belgráddal rendezetten visszatérne hétköznapjainkba, és tovább színezné kulturális életünket művészei, filmesei sajátos látásmódjával. Például rendszeres szerb filmhetek keretében. Támogatók: Mikor halott és fehér leszek (Kad budem mrtav i beo), 1967, r: Živojin Pavlović 04.13.16.30 11. Francia Filmnapok Az idén 11. alkalommal jelentkező Francia Filmnapok nyolc új játékfilmjéből Daniel Auteuil kettőben is főszereplő. Az Örökmozgó Filmmúzeum ebből az alkalomból válogat a hazánkban is rendkívül népszerű színész szerepeiből. Daniel Auteuil 1950-ben született. Szülei a párizsi Opera kórusában énekeltek. A párizsi filmfőiskola elvégzése után operettekben, prózai dararabokban kapott kisebb szerepeket, míg Claude Zidi 1980-ban rábízta az Éretlenek című vígjátékának főszerepét. Ennek a diákokról szóló burleszknek az óriási sikere tette ismertté. Vígjátékok után, Claude Berri költőien szép, mély emberi drámákat felvonultató regény adaptációjában (A Paradicsom, És a Pokol…) kapta első drámai szerepét. Ugolin figurájának megformálásában jelentkezik először a rá oly jellemző érzékenység, érzelmi telítettség, a férfias vonzerő és a mögötte húzódó sebezhetőség, kiszolgáltatottság kettőssége. Ezzel a szerepével került be a nagy férfiszínészek sorába. Egymás után forgattak vele a legszebb, legnagyobb francia színésznők, Emmanuelle Béart (volt felesége), Isabelle Adjani, Cathetrine Deneuve, Juliette Binoche; és ajánlottak neki szerepet a legnagyobb francia rendezők, Téchiné, Sautet, Berri, Molinaro, Chéreau és mások. Napjainkban az öt legjobban fizetett európai színész egyike, számtalan hazai és nemzetközi díj birtokosa. Szereti a közönség és elismeri a kritika. Szerepformálására a természetesség, a demisztifikálás, a realista ábrázolás jellemző. Játszhat gyűrött arcú, kiégett zsarut (36), sikeres értelmiségit (Rejtély), nemes lelkű szerelmes kapitányt (A Sziget foglya), ravasz politikust (Margó királyné), szerelmes főpincért, aki megpróbálja a barátságot a szerelem fölé emelni (Csak ön után) vagy csúf, púpos grófi írnokot (A púpos)… - Daniel Auteuil humánus, mély érzésű, esendő ember, a kortársunk… Margó királyné (La reine Margot), 1994, r: Patrice Chéreau 04.20.19.00 14. Titanic Budapest Nemzetközi Filmfesztivál Little Bang, rövidfilm 04.12.18.30, 04.18.18.30, 20.30 20. század a filmen: az újbaloldali mozgalmak Szeptemberben indítottuk útjára a 20. század a filmen című, egy éven át tartó filmtörténeti sorozatunkat. Minden hónapban más és más társadalomtörténeti korszakot ragadunk ki az elmúlt száz évből, és olyan filmeket vetítünk, melyek vagy kifejezik az adott korszak hangulatát, vagy mesélnek róla, tükrözik azt. A sorozat témája ezúttal az újbaloldali mozgalmak. Milou májusban (Milou en mai), francia–olasz, 1989, r: Louis Malle 04.01.20.30 Rózsa Miklós 100 Többszörös Oscar-díjas zeneszerző. Budapesten született, Lipcsei tanulmányok után, 1931-ben Párizsba ment, Jacques Feyder rendező fedezte fel. 1935-ben Londonba került, mint egy balettegyüttes művészeti vezetője. Itt előbb Korda Sándor vállalatánál dolgozott, majd 1940-ben Hollywoodban telepedett le. Írt szimfonikus zenét és kamaraműveket, működött karmesterként és pedagógusként, de legnagyobb sikereit filmzeneszerzőként aratta. Különböző műfajú filmekben dolgozott. Nagy hatású és érzelemdús zenei kompozíciói elsősorban történelmi tablókat (Quo vadis?, Ben Hur, Öt lépés Kairó felé, A zöldsapkások), mesés kalandfilmeket (A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve), életrajzi drámákat (Julius Caesar, Lady Hamilton, A Nap szerelmese – Vincent van Gogh), valamint feszültséggel teli „suspence”-filmeket (Gyilkos vagyok, Elbűvölve, Aszfaltdzsungel) fémjeleztek. Elbűvölve (Spellbound), amerikai, 1945, r: Alfred Hitchcock 04.02.20.30 Anthony Perkins 75 1946-ban kezdte színházi pályáját, 1953-ban lépett először felvevőgép elé, egy évvel később pedig a Broadway-n debütált. Hamar népszerű lett. Elsősorban különös, talányos, szélsőséges figurák fűződnek a nevéhez, mint a tudathasadásos Norman Bates a Psychóban, a mostohaanyjába szenvedélyesen szerelmes Alexis a Phaedrában, vagy Kafka Joseph K.-ja A perben. De meggyőzően játszott konvencionális figurákat is, s a vígjátéki humor sem állt távol tőle. Mielőtt 1992-ben, AIDS-ben meghalt, így fogalmazott: „Többet tanultam szerelemről, önzetlenségről és emberi megértésről azoktól az emberektől, akikkel az ’AIDS nagy kalandja’ során találkoztam, mint bármikor annak előtte, a kegyetlenül gyilkos versengésre épülő világban.” WUSA, amerikai, 1970, r: Stuart Rosenberg 04.04.18.30 Jack Nicholson 70 Mr. Hollywood – ördögi sármjával, fanyar humorával, élvhajhász életszemléletével, mindig önmagát adó, de a karakter jellemvonásait markánsan megrajzoló alakításaival örökre beírta magát az amerikai filmtörténet legfényesebb lapjaira. Első kiugró sikere a lázadásfilmként aposztrofált Szelíd motorosok fura, iszákos ügyvédje, mely szerepet eredetileg nem is neki szántak. Az Öt könnyű darabban – helyét nem találó, frusztrált, kallódó munkás-értelmiségi. A Kínai negyedben megformált Gittis nyomozó kalandjait saját rendezésű filmben (Cinikus hekus – The Two Jakes) folytatja. A Száll a kakukk fészkére kétértelmű figurájaként - hibbantat színlelő elmegyógyintézeti ápolt - elhozza társainak a szabadságot. A Foglalkozása: riporterben hivatásától elidegenedett ember, aki személyazonosságot cserél. A postás mindig kétszer csengetben érzéki szenvedélye és ösztönei által uralt férfi, aki gyilkosságig képes eljutni. A Becéző szavakról azt mondja, már a forgatókönyv olvasásakor tudta, hogy ezért (is) Oscar-díjat kap. További szerepek egész sorában nemcsak a vigyora, de a tekintete, az egész alakítása is eszelőssé válik (Ragyogás, A Prizzik becsülete, Az eastwicki boszorkányok, Batman, Farkas). Hatvan évesen sem higgad le, amit újabb szerep(megfelelés)ek igazolnak: a Lesz ez még így se! embergyűlölő, tisztaságmániás, elviselhetetlen pasasa, aki váratlanul szerelembe esik; vagy a fiatal lányokat hajkurászó szexista a Minden végzet nehézben, aki végül egy magakorabelinél köt ki. Pályáján újfajta szerepkör a Schmidt története, melyben egy, élete teljes kudarcára ráébredő nyugdíjast alakít, aki felesége hirtelen halála után távol élő lányához indul. Nicholson úgy érezte, ilyen ember vált volna belőle, ha nem csinál karriert a filmszakmában. És mondanunk sem kell: ezt is zseniálisan oldotta meg. Becéző szavak (Terms of Endearment), amerikai, 1983, r: James L. Brooks 04.01.18.00 Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Tora-san régi drága otthona (Torajiro shibamata bojyo), 1972, r: Yamada Yoji 04.25.18.30 __________________________________________________________________________Neorealista barátaink - filmklub A huszadik század egyik leghaladóbb, leghumanistább irodalmi és filmművészeti irányzata a neorealizmus. Olyan neoavantgárd mozgalom, amely különböző származású és világnézetű írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket és filmeseket hozott össze. A neorealista filmekre jellemző, hogy olyan témákat dolgoznak fel, melyek a nézők szociális érzékenységét fejlesztik. Minden előadás két részből áll: egy rövid bevezetővel kezdődik, majd a film vetítése után közös filmelemzés és baráti filmvita az Örökmozgó galériáján. Az előadások havonta egyszer, 18.30-kor kezdődnek. Sorozatszerkesztő-vitavezető: Csejk Miklós Támogató: Megszállottság (Ossessione), olasz, 1943, r: Luchino Visconti 04.05.18.30 __________________________________________________________________________Perlaki Tamás filmklubja A vetítések után filmelemzés és vita. Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Támogató: Nyolc és fél (8 1/2), olasz–francia, 1963, r: Federico Fellini 04.02.18.00 ELTE-filmklub Németország nulla évben (Germania anno zero), olasz 1948, r: Roberto Rossellini 04.10.18.30
|
MÁJUS
|
Tizenegyedik alkalommal hozzuk Budapestre a legjobb és legfrissebb izraeli játék- és dokumentumfilmeket. Ez alkalommal a program központi témája a különböző korosztályokhoz tartozó, Izraelben élő nők sorsa, olyan különböző nemzetiségű bevándorlóké, akik a jobb jövő reményében érkeztek Izraelbe és olyanokét, akiket vágyaik megvalósulásában akadályoz a társadalom szigorú szabályainak betartása. Az elmúlt időszakban egyre több női rendező bukkan fel Izraelben, akik értően és érzékenyen tudják megfogalmazni az őket közvetlenül érintő problémákat. Az Otthonhoz közel tavaly kapott díjat Berlinben. Két fiatal katonalány sorsát, lázadását, egymás iránti szerelmét taglalja. A Karlovy Vary zsűri díját elnyert Milyen csodálatos hely című film az izraeli maffia, a lánykereskedelem és kábítószer sötét és veszélyes világába kalauzol bennünket. A Joy főszereplője még valóságshowban is szerepet vállal, hogy megoldja családi problémáját. A Három anyában pedig egy Egyiptomban született, Izraelben felnevelkedett hármasiker kalandos életét követhetjük. Az izraeli dokumentumfilmek élesen szókimondóak, a mindennapi élet társadalmi, politikai, családi konfliktusait hozzák felszínre, és ugyancsak szívesen helyeznek női szereplőket a középpontba. A filmosztály című dokumentumfilmben az izraeli rendező fekete beduin asszonyokat tanít filmezésre a Negev sivatagban, akiket az új foglalkozás ébreszt rá múltjukra, a világban betöltött szerepükre. A test négy bombamerényletben megsebesült nő küzdelmének története, akik vissza akarják szerezni az élethez való jogot. A Naf – Az utcakölyökben a Jeruzsálem utcáin kóborló hajléktalan gyerekek sajátos filozófiáját, jövő nélküli életét követhetjük, a Kedves Edmondban a Tel-Aviv legrégebbi utcájában lakó filmes kameráján keresztül ismerjük meg a város történelmét és jövőjét, saját hármasikreinek születését. Támogatók: A filmosztály (Hahug lekolnoa), 2006, r: Uri Rosenwaks 05.30.20.30 Cannes 60 A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál (eredeti francia neve: Festival international du film de Cannes) a leghíresebb és a legnagyobb presztízsértékű filmfesztivál a világon. A benevezett filmek mindig a világ élenjáró rendezőinek legújabb alkotásaiból adnak válogatást, az itt megszerzett díjak komoly szakmai reputációt jelentenek. A fesztivál nevezetes díja az Arany Pálma, amely 1955 óta a versenyprogramba meghívott legjobb nagyjátékfilmnek jár (kb. 20 film közül választják ki a győztest). Ezenkívül Arany Pálma-díjat ítélnek oda a legjobb rövidfilmnek és Arany Kamera-díjat a legjobb elsőfilmnek (utóbbit 1978 óta). 1998-ban a fesztivál részévé vált a »saját nézőpont« és a főiskolás filmek kategória. A hivatalos műsornak ma már része a filmtörténeti értékű, restaurált művek bemutatása. Párhuzamos programok is kísérik a fesztivált, mint például a rendezők vagy a kritikusok filmválogatásai. A világ különböző országaiból érkező alkotásokat kategóriánként más-más nemzetközi zsűri bírálja el. A fesztivál idején filmvásár is zajlik. A nagyságrendet jelzi, hogy ma már 30 ezer szakmabeli érkezik a városba, ahol több mint 200 ezer embernek 900 vetítést szerveznek. A fesztivál Jean Cocteau-tól kölcsönzött mottója: „A fesztivál egy politikamentes senkiföldje, egy mikrokozmosz, amivé abban az esetben válhatna a világ, ha az emberek közvetlen kapcsolatokra és egy közös nyelv használatára lennének képesek.” Sorozatunkban az elmúlt hatvan év emlékezetes Arany Pálma-díjas játékfilmjeiből nyújt válogatást. Támogatók: A cseresznye íze (Ta’m e guilass), iráni, 1997, r: Abbas Kiarostami 05.05.20.30 Katherine Hepburn 100 Az év asszonya (Woman of the Year), amerikai, 1942, r: George Stevens 05.16.16.30 John Wayne 100 Neve egybeforrt a western műfajával. Erőt és tekintélyt sugárzó szálfatermete eleve predesztinálta erre. Pedig pályája nem alakult gördülékenyen. Előbb kellékraktáros a Foxnál, majd néhány nyúlfarknyi szerep után az első főszerep A nagy ösvényben (1930) várta, amit már felvett művésznevén alakított. De a várt siker elmaradt, így majd’ egy évtizedig olcsó westernekben és kalandfilmekben játszott. A nagy áttörést John Ford Hatosfogatában Ringo Kid szerepe hozta meg. Ezután számos westernben és háborús filmben kapott hősi szerepet, alakításai egyre elmélyültebbekké, lélektanilag árnyaltabbakká váltak. „Hazafias” és jobboldali meggyőződése sarkallta, hogy aktívan részt vegyen az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság munkájában; eljátssza Stryker őrmester idealizált alakját az Iwo Jima fövenye című filmben (ezt a témát napjainkban Clint Eastwood kétféle megközelítésben és változatban filmesítette meg); és kiálljon a vietnami háború mellett A zöldsapkások című propagandisztikus filmjével (saját rendezés és főszerep). Mégis szívesebben emlékezünk kemény és kegyetlen patriarchális farmerére a Vörös folyóból; a westernhős mértéktartó és erkölcsi példázatot nyújtó megjelenítéseire A kutatókból, a Rio Bravóból, az Aki megölte Liberty Valance-t című filmből. Vagy A félszemű seriff (1969) élvezetes megformálására, melyért egyetlen Oscar-díját kapta. Aki lelőtte Liberty Valance-t (The Man Who Shot Liberty Valance), amerikai, 1962, r: John Ford 05.29.18.30 Laurence Olivier 100 A huszadik század sokak által legnagyobb angol nyelvű színészének tartott nagyszerű Shakespeare-interpretátor, Laurence Kerr Olivier száz évvel ezelőtt, május 22-én az angliai Dorkingban látta meg a napvilágot. Kilenc éves korában lépett fel először iskolája, az All Saints Choir School színpadán Brutus szerepében. Kezdeti színpadi sikerei után, anglikán lelkész édesapja bíztatására Olivier végül a színészi hivatás mellett döntött. Noha művészi pályája alapvetően Angliához kötődött, számos hollywoodi filmben is szerepelt (Üvöltő szelek, A Manderley-ház asszonya, Lady Hamilton, Spartacus, Maraton életre-halálra). Pályafutása során tizenkét alkalommal jelölték Oscar-díjra színészi, rendezői és produceri munkájáért. Első Oscar-díját 1947-ben az V. Henrik rendezéséért kapta (szintén ebben az évben ütötték lovaggá), majd két évvel később Hamlet című filmjével két újabb Oscar-díjat vitt el a legjobb férfi főszereplő, illetve a legjobb film kategóriában. 1979-ben több évtizedes filmes munkája elismeréseként tiszteletbeli Oscar-díjjal jutalmazták. Hosszú és változatos pályája során több mint 120 színpadi szerepben lépett fel, közel 60 filmben és több mint 15 televíziós produkcióban játszott. Sir Laurence Olivier hosszú betegség után, 1989. július 11-én hunyt el. A herceg és a kóristalány (The Prince and the Showgirl), angol–amerikai, 1957, r: Laurence Olivier 05.01.18.30 Danielle Darrieux 90 Danielle Darrieux tizennégy éves korában, a párizsi konzervatórium diákjaként jelentkezett egy hirdetésre és azonnal beválogatták egy film szereplői közé. Hamarosan a harmincas évek legnépszerűbb ifjú szépsége és komikája lett Franciaországban. A háború után árnyaltabb szerepeket kapott és a legtöbbre tartott francia színésznők sorába emelkedett, világhírnévre tett szert. Már a Királyasszony lovagjában is érzékelhető volt, hogy a „szőke veszedelem”-ből elmélyült, érzékeny, érett színésznő lett, de az igazi áttörést Max Ophüls filmjei hozták, amelyekben igencsak különböző karaktereket formált meg, mély drámai erővel: A gyönyör, Madame de…. Klasszikus regényadaptációk halhatatlan nőalakjai az ő megformálásában keltek életre: Vörös és fekete, Tisztes úriház - Rénalné alakja milliók számára mindörökre Darrieux képében jelenik meg. Az ötvenes években a szépség, az elegancia, a franciás báj nagyköveteként képviselte filmjeivel a francia filmművészetet szerte a világban, kiemelkedő filmjei ezekből az évekből a Különös találkozás és a Tájfun Nagaszaki felett. A hatvanas évektől elsősorban a színháznak szentelte magát. A hetvenes, nyolcvanas években ismét forgatott (A szentév, Ahol a bűn lakozik) de elsősorban televíziós szerepeket vállalt. Több mint hetvenöt éves színészi pályafutással a háta mögött, napjainkban is dolgozik, fiatal rendezők szívesen keresik a klasszikus szakmai tudással rendelkező, ragyogó szellemi és fizikai állapotban lévő, kitűnő énekhangú színésznőt, amire példa a nagy sikerű 8 nő. A gyönyör (Le plaisir), francia, 1952, r: Max Ophüls 05.29.16.30 20. század a filmen: kivándorlás, migráció, multikulturális társadalom Szeptemberben indítottuk útjára a 20. század a filmen című, egy éven át tartó filmtörténeti sorozatunkat. Minden hónapban más és más társadalomtörténeti korszakot ragadunk ki az elmúlt száz évből, és olyan filmeket vetítünk, melyek vagy kifejezik az adott korszak hangulatát, vagy mesélnek róla, tükrözik azt. A sorozat témája ezúttal a kivándorlás, migráció, multikulturális társadalom. A busz (Otobüs), török–svájci, 1975, r: Bay Okan 05.04.18.30 Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Tora-san, a megmentő (Torajiro kurenai no hana), 1995, r: Yamada Yoji 05.09.18.30 Neorealista barátaink - filmklub A huszadik század egyik leghaladóbb, leghumanistább irodalmi és filmművészeti irányzata a neorealizmus. Olyan neoavantgárd mozgalom, amely különböző származású és világnézetű írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket és filmeseket hozott össze. A neorealista filmekre jellemző, hogy olyan témákat dolgoznak fel, melyek a nézők szociális érzékenységét fejlesztik. Minden előadás két részből áll: egy rövid bevezetővel kezdődik, majd a film vetítése után közös filmelemzés és baráti filmvita az Örökmozgó galériáján. Az előadások havonta egyszer, 18.30-kor kezdődnek. Sorozatszerkesztő-vitavezető: Csejk Miklós Támogató: A sorompók lezárulnak (Umberto D.), olasz, 1952, r: Vittorio De Sica 05.03.18.30 __________________________________________________________________________Perlaki Tamás filmklubja A vetítések után filmelemzés és vita. Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Támogató: Fellini – Róma (Roma), olasz–francia, 1972, r: Federico Fellini 05.14.18.00 ELTE-filmklub Egy csepp méz (A Taste of Honey), angol, 1963, r: Tony Richardson 05.08.18.30
|
JÚNIUS
|
Az Indiai Köztársaság Nagykövetsége segítségével a Magyar Nemzeti Filmarchívum mozijában, az Örökmozgóban immár negyedszer megrendezésre kerülő Indiai Filmfesztivál kettős évforduló jegyében fogant: hatvan éve lett független India és ötven éve van filmarchívuma Magyarországnak. Ebből fakadóan az idei jubileumi műsor mindenekelőtt a független India és filmművészete megszületésének és fejlődésének egymástól elválaszthatatlan folyamatát próbálja szemléltetni több, mint húsz – 1946 és 2003 között készült – alkotással, melyek fele Indiából érkezett, a másik fele pedig az MNFA gyűjteményéből származik. 1942: Szerelmi történet (1942: A Love Story), 1994, r: Vidhu Vinod Chopra 06.01.18.30, 06.09.16.30 Támogató: Japán filmhét A kéthetente jelentkező ingyenes japán filmklub mellett évente sor kerül egy japán filmhétre is az Örökmozgóban. Az idén hét rendező hét filmjét vetítjük, eredeti nyelven, angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással és egységes 600 forintos helyárral. A válogatásban, amely Magyarországon még nem vetített, 1998 és 2004 között készült filmeket ölel fel, az alkotók között a nagy öregektől kezdve a középnemzedéken át a legfiatalabbak is képviselve vannak. Támogató: Belélegzés-kilélegzés (Shinkokyu no Hitsuyo), 2004, r: Shinohara Tetsuo 06.15.18.30 Húsz éves a Fekete Doboz A filmnapokat megnyitja Gyürey Vera, az MNFA igazgatója, bevezetőt mond Magyar Bálint, a Fekete Doboz első kuratóriumának tagja. Fellép a Medvecukor zenekar. A Fekete Doboz filmjeiből készült fotókiállítás 2007. június 5-30. között tekinthető meg az Örökmozgó Galériában. A harag napja, 1992, szerk: Elbert Márta 06.24.18.30 Támogató: Judy Garland 85 Már tizenéves lányként szerződtette az MGM, bár a neki való szerepkört csak nehezen találta meg a stúdió. Első átütő sikerét az Óz, a csodák csodája Dorothyjaként aratta. Gyermekien naív báj és felnőttes megjelenés egyként jellemezte játékát. Igazi karrierjét Arthur Freed producer és későbbi második férje, Vincente Minnelli indította el. Későbbi filmjeiben is beskatulyázhatatlan maradt, ami csak fokozta a vele kapcsolatos elbizonytalanító érzést a nézőben. Egy sor musical (zenés vígjáték) főszereplőjeként volt szorongóan mesterkélt és fellengzősen lendületes. Közkedvelt párost alkotott Mickey Rooney-val (La Conga, Tavasz a Broadwayn), és olyan sztárokkal játszhatott együtt, mint James Stewart (Ziegfeld Girl), Gene Kelly (A kalóz), Fred Astaire (Húsvéti parádé). De az a stúdió, melynek népszerűségét köszönhette, a vesztét is előidézte. Amphetaminokkal látta el a hízásra hajlamos színésznőt, hogy megőrizhesse energikus megjelenését. Ám az egyre súlyosabb drogfüggés már színészi produkcióját veszélyeztette, ezért 15 éves szerződését (melynek ideje alatt csaknem harminc filmben játszott) nem hosszabbították meg. 1950 után már alig kapott szerepet, elsősorban énekesnőként kamatoztatta tehetségét és ismertségét (lemezfelvételek, koncertek, tv-showk). Életére, pályafutására visszatekintő filmjét George Cukor rendezte (Csillag születik). 47 éves korában, kábítószer-túladagolásban halt meg. Sikeres énekesi pályafutását két lánya, Liza és Lorna folytatta. La Conga (Strike Up The Band), amerikai, 1940, r: Busby Berkeley 06.19.16.30 Edith Piaf 1915. december 19-én született Párizsban. A huszadik században ő lett a francia sanzon királynője és egyben Franciaország egyik jelképe, a „franciaság” minden jegyével, törékenységével, érzékenységével, erejével, a dalaiból áradó bódulattal és élete tragédiáival. Szülei nyomorúságos sorsú alkoholisták voltak. Anyja, egy utcai énekesnő a kislányt egy bordélyház tulajdonosnőjére bízta. Apja, aki cirkuszi artistaként próbált megélni, magához vette a lányát. Hamar rájött, hogy az apró, törékeny kislány nem jó artistának, ezért kezdte el énekeltetni a párizsi utcán. Edith 1919-ben kötőhártya-gyulladás következtében megvakult, látását csak hétévesen nyerte vissza. Tizenhét évesen gyermeket szült, kislánya azonban hamarosan meghalt agyhártyagyulladás következtében. Az utcai éneklés közben figyeltek fel tehetségére, Louis Leplée, a Gerny’s kabaré igazgatója, híres kávéház-tulajdonos indította el pályáján. Ő adta neki a „Piaf” nevet is. 1935-ben, húszévesen énekelt először színpadon. 1936 áprilisában Louis Lepléet meggyilkolták, a gyanúsítottak között Edith is szerepelt. A botrány következtében újra utcára került volna, ha Raymond Asso költő fel nem karolja. Három évig tanította énekelni és a hangokat helyesen kiejteni, sanzonokat írt neki és kiharcolta első revüszínházi fellépését. Bemutatta Marguerite Monot-nak, a későbbi örökzöld Piaf-slágerek szerzőjének. 1940-ben megismerte Jean Cocteau-t, aki neki írta A közönyös szépfiú című darabját. 1941-ben kapta első filmszerepét. Párizs német megszállása idején rendszeresen énekelt a katonáknak, a hadifoglyok árváinak megsegítésére gálaestet szervezett. 1947 novemberében lépett fel először New Yorkban, első fellépései nem voltak sikeresek, később viszont az amerikai közönség is bálványozta. Ugyanebben az évben ismerte meg nagy szerelmét, Marcel Cerdan bokszvilágbajnokot. 1949 októberében Marcel Cerdan repülőgép-szerencsétlenségben meghalt. Edith alkoholista lett, majd a morfiumra is rászokott, amit először fájdalmai enyhítésére kapott, ugyanis közben súlyos autóbalesetet szenvedett. 1952-ben feleségül ment Jacques Pils sanzonénekeshez. Esküvői tanúja Marlene Dietrich volt. Nászútjuk egyetlen óriási turné volt: New York, Hollywood, San Francisco, Las Vegas, Miami. Négy évvel később azonban elváltak. Az ötvenes évek közepére egészsége megrendült, de ő orvosai tiltása ellenére újra és újra színpadra lépett. 1962-ben az alig huszonhét éves Thépohanis Lamboukashoz ment feleségül, akivel együtt többször is fellépett. 1963 októberében turnéra indult, amit „öngyilkos turnénak” is szoktak nevezni. A fellépések során többször rosszul lett, végül kórházba került, ahol áttétes rákot állapítottak meg. 1963. október 11-én halt meg. Edith és Marcel (Edith et Marcel), francia, 1983, r: Claude Lelouch 06.26.18.30 Neorealista barátaink - filmklub A huszadik század egyik leghaladóbb, leghumanistább irodalmi és filmművészeti irányzata a neorealizmus. Olyan neoavantgárd mozgalom, amely különböző származású és világnézetű írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket és filmeseket hozott össze. A neorealista filmekre jellemző, hogy olyan témákat dolgoznak fel, melyek a nézők szociális érzékenységét fejlesztik. Minden előadás két részből áll: egy rövid bevezetővel kezdődik, majd a film vetítése után közös filmelemzés és baráti filmvita az Örökmozgó galériáján. Az előadások havonta egyszer, 18.30-kor kezdődnek. Sorozatszerkesztő-vitavezető: Csejk Miklós Támogató: Egy kerékpáros halála (La muerte de un ciclista), spanyol–olasz, 1955, r: Juan Antonio Bardem 06.07.18.30 __________________________________________________________________________Perlaki Tamás filmklubja A vetítések után filmelemzés és vita. Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Támogató: Casanova, olasz, 1976, r: Federico Fellini 06.11.18.00 Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Oszakai történet (Osaka monogatari), japán, 1999, r: Ichikawa Jun 06.27.18.30
|
JÚLIUS
|
Bécsben született. Muzsikusnak készült, de jogi tanulmányokat is folytatott. Az amerikai film hatására kötelezte el magát a filmkészítés mellett. Párizsban és Berlinben asszisztenskedett, majd Amerikába ment. A negyvenes évek eleje óta dolgozott önállóan progresszív szellemiségű művek rendezőjeként, többféle témát és stílust kiaknázva. Antifasiszta történetet dolgozott fel A hetedik kereszt. James Jones-regényből készült a Most és mindörökké. Morus Tamás életének utolsó éveit elevenítette fel az Egy ember az örökkévalóságnak. Egy spanyol polgárháborús harcos franciaországi emigrációját és magányos visszatérését mesélte el a Behold a Pale Horse. A De Gaulle elnök elleni merénylet előkészítésének izgalmas, hatásos megidézése A Sakál napja. Egy kisvárosi seriff helytállásáról szólt a modern western kiemelkedő darabja, a Délidő. Olyan későbbi hírességeket indított el a pályán, mint Montgomery Clift, Marlon Brando és Meryl Streep. Színészei közül tizenkilencen kaptak Oscar-nominálást. Ő maga – számos más elismerése mellett – négyszer vehette át a szobrot. Kilencvenéves korában, 1997-ben halt meg. Egy ember az örökkévalóságnak (A Man for All Seasons), angol, 1966 07.03.18.30 Barbara Stanwyck 100 Táncosnőként kezdte színpadi pályafutását. Hollywoodi karrierje 1928-tól ívelt mind magasabbra. Olyan korszakos rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Howard Hawks, Preston Sturges, Billy Wilder, King Vidor vagy Frank Capra (vele négy filmet forgatott). Nyílt, bátor egyéniségeket alakított, ezek a szerepek jól illettek hozzá, ráadásul kivívták kollégái és a közönség imádatát. Otthonosan mozgott a különböző műfajokban is, a romantikus vígjátéktól a melodrámán és a westernen át a bűnügyi filmekig. A harmincas-negyvenes években Joan Crawford és Bette Davis társaságában uralta a filmipart. A televízió térhódítása sem törte meg karrierjét, sőt tévésorozatokban növelte népszerűségét. Bár négyszer jelölték Oscarra, de a díjat nem kapta meg, úgy is hívták, „a legjobb színésznő, aki sohasem kapott Oscart”. Végül 1982-ben életműdíjjal jutalmazták. Acélkaraván (Union Pacific), amerikai, 1939, r: Cecil B. De Mille 07.19.18.30 Gina Lollobrigida 80 Az ötvenes évek szexdívája, az "isteni Lollo" 1927. július 4-én született Subiacóban, egy bútorasztalos második gyermekeként. Már háromévesen Itália legszebb gyermekének választották. A világháború után Rómába költözik, szépségversenyeken tűnik fel, és diadalmaskodik. 1947-ben Mario Costa rendező leszólítja. A karrier elindul, még Hollywoodba is hívják. Gina első nemzetközi sikerét egy francia filmben aratja. A Királylány a feleségem szerelmes cigánylányaként felejthetetlen Gérard Philipe oldalán, a páros a következő évben, 1952-ben újrázik René Clair mozijában, Az éjszaka szépeiben. Lollo az álmok arab leányát alakítja. A Kenyér, szerelem, fantázia a kritikusok fanyalgása ellenére népszerű az olasz mozikban, filmbeli partnere Vittorio de Sica. Gina Lollobrigida több, mint szépségideál. A Római lány, a Trapéz, A párizsi Notre Dame, a Cicababák vagy a Jó estét, Mrs. Cambell máig emlékezetesek. Sokszor játszik romlott vagy romlatlan csábítót. Nem tud kibújni a kliséből, ezért a hetvenes évektől alig filmezik. Fest és fotózik, Az én Itáliám című albuma bizonyítja, hogy nem műkedvelő, hanem valódi művész. Agnes Warda komédiájában, a Száz és egy éjszakában 1996-ban áll utoljára kamera elé, három évvel később az Európa Parlament képviselője lesz. Szociális ügyekért harcol ma is, számos segélyszervezetet támogat. A menyasszony nem tud várni (La sposa non può attendere), olasz, 1949, r: Gianni Franciolini 07.15.16.30 Bourvil 90 A francia színész eredeti neve: André Raimbourg. A neves pályatárs, Fernandel árnyékából nőtt ki, és vált az ötvenes, hatvanas évek legnépszerűbb francia énekes-komikusává. Művésznevét arról a kis normandiai faluról vette, ahol gyermekkorát töltötte. Nem is használt keresztnevet egészen a halála évében elkészült, utolsó előtti, váratlan drámai szerepléséig: Melville Vörös kör című filmjének főcímében olvasható először úgy: André Bourvil. Gyermekkorától érdeklődött a zene iránt: előbb trombitált egy helyi rezesbandában, majd miután a katonai szolgálat alatt továbbfejlesztette énekesi adottságait, énekes-komikusként lépett színpadra. A világháború és a náci megszállás alatt a francia rádiók kedvelt műsorszáma volt az ő Ignace című dala. 1941-ben debütált a filmvásznon, ám a háborút követő években elsősorban még színpadi komikusként tartották számon. 1953-ban A három testőr moziváltozatában alakítja Planchet-t, D’Artagnan hűséges szolgálóját, majd a Nyomorultak fogadótulajdonosát, Thenardier-t. Gyakran személyesített meg a vásári komédiák hagyományain alapuló, gyarlóságukban is humoros karaktereket, mint ahogy A púpos és A kapitány című filmekben. A mindenkori kisember egyik legjellegzetesebb megszemélyesítője lett a francia filmben. Autant-Lara Átkelés Párizson című filmjének feketepiaci kereskedőjeként nemzetközi hírnévre tett szert. Időben és térben roppant különböző szerepeket alakított, de mindig őrizte azt a paraszti furfangot és szájtátiságot ötvöző, sajátságos figurát, amelynek kontúrjait még a színpadon alakította ki. A filmtörténet a sémákon túllépő egyedi emberábrázoló tehetsége miatt tartja számon. Bár a tengerentúlon kevéssé volt ismert, 1961-ben A leghosszabb nap című háborús eposz, illetve az Azok a csodálatos férfiak kapcsán Hollywood is több alkalommal igényt tartott szolgálataira. Mindössze ötvenhárom éves volt, amikor 1970-ben Párizsban elhunyt. A nagymenő (Les craks), francia, 1968, r: Alex Joffé 07.09.16.30 Ken Russell 80 A brit filmművészet fenegyereke, Ken Russell ez év júliusában lesz nyolcvan éves. A provokatív filmjeivel sok vihart kavaró filmrendező, forgatókönyvíró, színész számos területen kipróbálta magát, mielőtt első rövidfilmjeit elkészítette. Tengerészeti iskolát végzett, szolgált a légierőnél, volt táncos, elismert fényképész. Az ötvenes évektől a BBC művészeti műsoraihoz forgatott rendhagyó rövidfilmeket híres zeneszerzőkről, illetve képzőművészekről, többek között Prokofjevről, Bartókról, Debussy-ről, vagy a tragikus sorsú festőről, Dante Gabriel Rossettiről. De megihlette a legendás táncos, Isadora Duncan élete is. A hetvenes évektől játékfilm-rendezői munkássága miatt ritkábban dolgozott a televíziónak, de a kilencvenes évektől újra visszatalált ehhez a médiumhoz. Első játékfilmjét 1964-ben készítette, de nemzetközileg ismertté csak harmadik játékfilmjével, a Szerelmes asszonyokkal (1969) vált, amelynek egyik híres, homoerotikus jelenetében két férfi meztelen birkózása látható. A film női főszereplője, Glenda Jackson alakításáért Oscar-díjat kapott és a hetvenes évek egyik legkeresettebb színésznője lett, magát a rendezőt pedig Oscar-díjra jelölték. 1971-ben készítette el Ördögök című filmjét Oliver Reed és Vanessa Redgrave főszereplésével a loudoni apácák történetéről. A film olyannyira nyomasztó hatással volt még magára Russellre is, hogy ezután úgy érezte, egy könnyedebb filmet kell készítenie. Így született meg a Twiggy, a sztár 1971-ben. A zeneszerető Russell a hetvenes években több egyéni látásmódú, bizarr képekben bővelkedő zenés és zenei-, illetve életrajzi témájú játékfilmet is forgatott (Zenerajongók, Mahler, Tommy, Lisztománia, Valentino). A rendező 1980-ban hatalmas sikert aratott az Egyesült Államokban a Változó állapotok című filmjével, de a hollywoodi filmipar nem szippantotta be, újabb szerzői filmekkel jelentkezett (Szenvedélyes bűnök, Gótika, Salome utolsó tánca, A fehér féreg búvóhelye). A prosti (Whore), angol-amerikai, 1990, 07.29.20.30 Blake Edwards 85 Amerikai filmrendező, teljes neve: William Blake McEdwards. A mozirajongó közönség leginkább a Rózsaszín Párduc-filmekkel azonosította (akárcsak főszereplőjét, Peter Sellerst az ügyefogyott Clouseau felügyelővel). Az oklahomai születésű Edwards színészként és forgatókönyvíróként kezdte pályáját. Igazi érvényesülését azonban a kamera mögött találta meg. Első kasszasikerét a Cary Grant főszereplésével jegyzett Fehérnemű hadművelet hozta meg. A könnyű műfajok széles skáláján tevékenykedett. Főleg ötletekben gazdag, harsány humorú, jellem- és helyzetkomikumban bővelkedő komédiái találtak kedvező szakmai- és közönségfogadtatásra. De készített bűnügyi filmeket és drámákat is. Többször tett eleget televíziós felkérésnek. Rendezései közül különösen emlékezetes – a már említetteken kívül – az Álom luxuskivitelben Audrey Hepburn elbűvölő alakításával; a Verseny a javából retro stílusú gegparádéja; az Estély habfürdővel Tatira emlékeztető bohózata; a Bo Dereknek világhírt hozó Bombanő szexkomédiája. A Rózsaszín Párduc (The Pink Panther), amerikai, 1964 07.03.20.30 Drog-filmek Jogosan merül fel a kérdés, miért éppen ezek a filmek kerültek a drog-sorozatba. Miért a Trainspotting, a Betépve vagy a Mi gyerekek, az állatkerti pályaudvarról filmek érdekesek? Ha a kábítószerről van szó, minden film fontos. A film is eszközül szolgálhat a drog elleni harcban. Hiszen semmi sem lehet annál erőteljesebb, mint látni, hogy válhat egy ember ronccsá. Megdöbbentést a képeknél hatásosabban semmi sem tud okozni, ahol szembesülünk vele, milyen mélységig húz le a kábítószerfüggőség. A sorozatban találunk olyan filmeket, ahol a kábítószeres függés által meghatározott életforma a téma (Betépve, Trainspotting, illetve a premier előtt bemutatott Candy), mások a kábítószerkereskedelemmel és bűnözéssel foglalkoznak (Francia kapcsolat 2, A tű, A város hercege, Sziklabarlang titka). Viszont mindegyik kíméletlen őszinteséggel, minden manír nélkül mutatja be, milyen az, amikor az álmok már rég elvesztek, már nem a mesterséges mennyország utáni vágy hajt (Szelíd motorosok), hanem a véres küzdelem a napi adagért (Rekviem egy álomért). A hold (La Luna), olasz, 1979, r: Bernardo Bertolucci 07.21.20.00 20. század a filmen – a „nagy háború” Tavaly szeptemberben indítottuk útjára egy éven át tartó filmtörténeti sorozatunkat. Minden hónapban más és más társadalomtörténeti korszakot ragadunk ki az elmúlt száz évből, olyan filmeket vetítünk, melyek vagy kifejezik az adott korszak hangulatát, vagy mesélnek róla, tükrözik azt. A sorozat témája ezúttal a „nagy háború” – azaz az első világháború. A nagy ábránd (La grande illusion), francia, 1937, r: Jean Renoir 07.02.16.30 Neorealista barátaink - filmklub A huszadik század egyik leghaladóbb, leghumanistább irodalmi és filmművészeti irányzata a neorealizmus. Olyan neoavantgárd mozgalom, amely különböző származású és világnézetű írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket és filmeseket hozott össze. A neorealista filmekre jellemző, hogy olyan témákat dolgoznak fel, melyek a nézők szociális érzékenységét fejlesztik. Minden előadás két részből áll: egy rövid bevezetővel kezdődik, majd a film vetítése után közös filmelemzés és baráti filmvita az Örökmozgó galériáján. Az előadások havonta egyszer, 18.30-kor kezdődnek. Sorozatszerkesztő-vitavezető: Csejk Miklós Támogató: Főutca (Calle Mayor), spanyol–francia, 1965, r: Juan Antonio Bardem 07.05.18.30 __________________________________________________________________________Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: A zokogó szél (Fuon/The Crying Wind), japán, 2004, r: Higashi Yoichi 07.11.18.30
|
AUGUSZTUS
|
Idén lenne 95 éves az amerikai színész-koreográfus-rendező. Szülővárosában, Pittsburgben járt egyetemre. A családi hagyománynak megfelelően már korán elkezdett tánccal foglalkozni, 1934-ben megnyitotta saját tanintézményét. 1938-ban indult pályafutása a Broadwayn. 1942-ben filmezett először - kitűnő mozgáskultúrával, remek tánckészséggel, természetes humorral és elismert jellemábrázoló tehetséggel formálta meg figuráit. Fred Astaire arisztokratizmusával szemben az utca emberének testesebb közvetlenségét képviselte. Nem csak a könnyű műfaj vonzotta, néhány drámai karaktert is életre keltett. 1950-ben állt először a felvevőgép mögé. Dolgozott a párizsi operában, több vendégrendezést vállalt különböző városokban, szívesen foglalkoztatták a televízióban is. 1952-ben tiszteletbeli Oscart kapott rendkívül sokoldalú tevékenységéért. Aki szelet vet (Inherit the Wind), amerikai, 1960, r: Stanley Kramer 08.09.16.30 Robert Mitchum 90 Korán felhagyott az iskolával, megfordult varietékban és a ringben, fizikai munkát végzett és ügynökösködött, majd színészi státuszt harcolt ki magának egy Long Beach-i társulatnál. 1943-ban debütált Hollywoodban. Alakja, megjelenése kalandhősnek rendelte, de otthonosan és meggyőzően mozgott drámai szerepekben is. 1954-ben saját gyártó céget alapított. Gyakran foglalkoztatták a televízióban is. Emlékezetes alakítását őrzi A vadász éjszakája (film noir egy ördögi prédikátorról); a Kereszttűz (dráma az antiszemitizmusról); A nagy álom (a Chandler-feldolgozás Marlowe detektívje); a Mária szerelmei (zűrzavaros szerelmi történet apa-figurája); A rettegés foka (Scorsese remake thrillere); a Titokzatos szertartás (Losey freudista „erotikus tragédiája”). És mennyivel több lehetett volna! Hiszen olyan lehetőségeket utasított vissza – különböző okokra hivatkozva – mint a Patton, a Vad banda, a Francia kapcsolat vagy a Megbilincseltek főszerepe. A leghosszabb nap (The Longest Day), amerikai, 1962, r: Andrew Marton 08.25.19.30 Mel Ferrer 90 Idén 90 éves a Lausanne-ban élő amerikai színész, forgatókönyvíró, rendező, producer, akinek filmjei nálunk jórészt ismeretlenek. A hazai közönség leginkább a Háború és béke olasz-amerikai adaptációjának Andrej Bolkonszkij hercegével azonosíthatja. A film létrejöttét elősegítette Ferrer és Audrey Hepburn megismerkedése. Az új házasok mindenképpen szerettek volna együtt játszani, ezért Dino De Laurentiis vállalta a film produceri munkáját. A rendezést nem kisebb alkotóra, mint King Vidorra bízta, akinek a szakma minden csínja-bínja a kisujjában volt, s rendkívül értett anonim tömegek plasztikus megjelenítéséhez és mozgatásához. Ferrer, aki Amerikában sok mindent csinált - volt újságszerkesztő, gyermekkönyvek írója, musicaltáncos, lemezlovas, tévérendező és showműsorkészítő, rendezőasszisztens és filmrendező - leginkább az ötvenes évekbeli szerepeivel aratott elismerést. Az évtized második felétől inkább Európához kötődött, mivel Svájcban telepedett le második feleségével, és számos európai rendezővel forgathatott. Spanyolországban készült – főszereplésével és produceri közreműködésével – másik emblematikus filmje, az El Greco. A szintén műsoron levő A leghosszabb nap című második világháborús eposzban Haines tábornokot személyesítette meg. Pályája utolsó szakaszában, a nyolcvanas években amerikai televíziós szappanoperákban vállalt jelentős szerepeket. A leghosszabb nap (The Longest Day), amerikai, 1962, r: Andrew Marton 08.25.19.30 Peter O'Toole 75 Az ír apától és skót anyától született nagyszerű brit színész az idén augusztusban lesz 75 éves. 17 évesen játszotta első színpadi szerepét. Két évig rádiósként szolgált a brit Királyi Haditengerészetben, majd a Királyi Színiakadémia növendéke lett, ahol osztálytársai között olyan legendás színészek voltak, mint Albert Finney, Alan Bates és Richard Harris. Több évig a bristoli Old Vic színpadán játszott, majd 1960-ban megkapta első, jelentéktelen filmszerepét. Az Arábiai Lawrence címszerepe (1962) áttörés volt pályáján. Kétszer játszotta el II. Henrik királyt, először 1964-ben Peter Glenville Becket című filmjében, majd négy évvel később Az oroszlán télen című filmdrámában. Mindkét alakításáért Oscar jelölést kapott. A díjat - noha mostanáig összesen nyolcszor jelölték rá - egyszer sem kapta meg. Az Amerikai Filmakadémia Életmű díjával végül 2003-ban elismerték alakításait. Más díjakkal azért szerencsésebb volt; a Golden Globe-díjat, valamint a Brit Filmakadémia díját többször is megkapta. A hetvenes években súlyos betegség támadta meg, az életéért kellett küzdenie, felhagyott az ivással is. 1980-ban A kaszkadőr, illetve 1982-ben a Legkedvesebb évem című filmben tért vissza, hogy briliáns alakításával ismét meghódítsa a közönséget. Mindig is vonzódott az excentrikus szerepekhez. Volt notórius nőcsábász (Mi újság, cicamica?), önmagát Jézus Krisztusnak képzelő bolond főúri örökös (A felső tízezer), játszotta az örökös álomvilágban élő Don Quijote de la Mancha lovagot Sophia Loren partnereként (La Mancha lovagja). A mai napig játszik:a Vénusz című filmben nyújtott alakításáért nyolcadszor jelölték Oscarra (2006), Csillagpor (Stardust, 2007) című kalandfilmjét októberben mutatják be a hazai mozik. Az oroszlán télen (The Lion in Winter), angol, 1968, r: Anthony Harvey 08.25.16.30 Dustin Hoffman 70 Zenei és színi tanulmányokat végez. 1967-ben robban be a filmvilágba a Diploma előtt helyét kereső fiatal hőseként. Sikeres szerepek széles skálája következik ezután. Átlag amerikai fiatalember a John és Maryben; a bűnözés mezsgyéjén vegetáló, lecsúszott egzisztencia az Éjféli cowboyban; egy szövevényes bűnügybe keveredő hosszútávfutó a Maraton életre-halálra című filmben; kedves, szánalmas börtöntöltelék a Pillangóban; az indiánháborúkra visszaemlékező matuzsálem a Kis nagy emberben. Legendásan önfejű színész, aki már-már mániákus tökéletességgel végzi munkáját. Nem rajong Hollywoodért. Szívesen tesz kitérőt Olaszországba (Alfredo, Alfredo); a politikai krimi állásfoglalást igénylő világába (Az elnök emberei); a nemi identitás egyöntetűségét kigúnyoló, női ruhás szerepbe (Aranyoskám); a kirekesztetten is rendkívüli képességekkel rendelkező autisták közé (Esőember). Két házasságából hat gyermeke született, így az apaszerepek különösen közel állnak hozzá (Kramer kontra Kramer, Vejedre ütök). A Mondvacsinált hősben visszatér ahhoz a tematikai gondolathoz, mely végigvonul egész életművén: a kisemberi figurák igazi lénye csupán a legextrémebb helyzetekben bontakozik ki. Kétszeres Oscar-díjas (Esőember, Kramer kontra Kramer). Alfredo, Alfredo olasz–francia, 1972, r: Pietro Germi 08.10.16.30 Drog-filmek Júliusban elkezdett sorozatunk folytatása: Betépve (Blow), amerikai, 2001, r: Ted Demme 08.26.20.30 20. század a filmen: a falak leomlanak Tavaly szeptemberben indítottuk útjára egy éven át tartó filmtörténeti sorozatunkat. Minden hónapban más és más társadalomtörténeti korszakot ragadunk ki az elmúlt száz évből, olyan filmeket vetítünk, melyek vagy kifejezik az adott korszak hangulatát, vagy mesélnek róla, tükrözik azt. A sorozat témája ezúttal a közép-kelet európai rendszerváltások időszaka, azaz - a falak leomlanak. A csalás gyönyöre, magyar, 1992, r: Gyarmathy Lívia 08.28.18.30
|
SZEPTEMBER
|
A fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Magyar Nemzeti Filmarchívum hagyományos nemzetközi filmtörténeti fesztiválja, premierekkel, ritkaságokkal, vendégekkel. A 11. Filmemlékezet Fesztivál műsorfüzete (pdf) A csapda (Klopka), szerb–német–magyar, 2007, r: Srdjan Golubović 09.12.20.30 Támogatók: X. Zsidó Nyári Fesztivál Meglepetésekben bővelkedik az idei Zsidó Nyári Fesztivál filmprogramja. Idén mutatkozik be először Budapesten a Krakkói Zsidó Fesztivál, amelyet 1988 óta rendeznek meg az eltűnt zsidó múltat idéző krakkói Kázmér-negyedben. A fesztivál programjában évente mintegy száz rendezvény szerepel. A „Shalom a Szeroka utcán” fesztiválzáró szabadtéri koncertet évente tízezren hallgatják. A fesztivál eseményeit lengyelországi és nemzetközi televíziók is sugározzák. Programjukból ízelítőül lengyel dokumentumfilmeket, a világhírű lengyel-jiddis játékfilmet, a Dybukot (1937), és a tizenhetedik évfordulójához érkező fesztivál történetét, legszebb pillanatait megörökítő filmeket vetítünk. Az idei berlini fesztiválon feltűnést keltett Pénzhamisítók (r: Stefan Ruzowitzky) című film, amely a nácik titkos bankjegyhamisító üzemének történetét mondja el. Az idei Zsidó Nyári Fesztiválon – a Best Hollywood támogatásával – először láthatja a magyar közönség. Lynn H.Nicholas könyve, a Európa elrablása (The Rape of Europa), mikor 1995-ben- kiadták, elnyerte Amerikában a kritikusok díját. 2006-ban dokumentumfilmben is feldolgozták az európai műtárgyak második világháború alatti, nácik általi elrablásának történetét. A modern Berlint különös nézőpontból mutatja be November Wanderin, Berlinben élő fiatal filmrendezőnő. Tőle két filmet vetítünk, a leszbikus és heteroszexuális párkeresés bonyodalmaival foglalkozó Kóser élet Berlinben című alkotást, valamint egy paródiába hajló, családi legendát felelevenítő szatirikus családfilmet ( Az est, amikor Trockij eljött vacsorára.) November Wanderin szeptember 3-án találkozik a közönséggel. A gdański pályaudvar (Gdanski), lengyel, 2007, r: Maria Zmarz-Koczanowicz 09.02.18.30 Támogatók: Kertész Mihály (Michael Curtiz) Színészként kezdte pályáját a monarchiabeli Magyarországon. 1912-ben került kapcsolatba a filmmel, s mindjárt dániai tanulmányútra ment. Hazatérve már nem elégedett meg a színészi, asszisztensi és vágói feladatokkal, rendezni kezdett. Gyors egymásutánban készítette a kalandos filmeket, az irodalmi adaptációkat (többek közt Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Eötvös József műveiből merítve). A Tanácsköztársaság idején kultúrpolitikai közfunkciót is vállalt, s elkészítette a Jön az öcsém, egyfajta politikai kiállásnak is minősülő filmjét. A kommün bukása után Bécsben maradt. Elsősorban az itteni Sacha stúdióhoz és a németországi UFA-gyárhoz kötötték szerződések, ahol káprázatos kiállítású, mozgalmas filmeket forgatott. 1926-ban az Egyesült Államokba ment, ahol a Warner Brothers nyerte meg állandó munkatársának. Az egzotikum és az érzelmesség iránti vonzódása megmaradt, miközben változó műfajú populáris filmjeiben új hazája szellemiségét is képes volt kifejezni. Keze alól olyan maradandó, ma már klasszikus értékek is kikerültek, mint a Casablanca (Oscart kapott érte), a Yankee Doodle vagy a Mildred Pierce. Hagyományosan látványos és mindig közérthető műveit élete utolsó évéig készítette (1962 áprilisában halt meg). Az a rendező volt, aki a szórakoztatásban is a minőséget képviselte, s ennek megfelelően válogatta meg munkatársait. A filmeket a Filmemlékezet fesztiválhoz kapcsolódóan vetítjük! Aranyváros (Virginia City), amerikai, 1940, r: Michael Curtiz 09.22.16.30 Korda Sándor A világhírű filmrendező és producer, Korda Sándor - a brit filmipar meghatározó alakja - egy kis alföldi településen, Pusztatúrpásztón (a mai Túrkevén) született 1893-ban, Kellner Sándor László néven. Mezőtúron járt elemibe, majd a Mester utcai kereskedelmi iskolában folytatta tanulmányait. Itteni kedvenc idézetéből („sursum corda!” – azaz „emeljétek fel szíveiteket!”) származik későbbi vezetékneve. Fiatal éveiben újságíróként dolgozott, először a Független Magyarország című lap párizsi tudósítója lett, majd filmekkel foglalkozó újságokba kezdett írni. 19 évesen már filmelméleti cikkek sorát publikálta a Mozgófénykép Híradóban. A Világ című napilap filmkritikusa és 1918-ig több filmlap (Pesti Mozi, A mozi, Mozihét) szerkesztője volt. A filmeket a Filmemlékezet fesztiválhoz kapcsolódóan vetítjük! Az aranyember, magyar, 1918 09.20.18.30 Menzel A rendező új filmjének premier előtti vetítéséhez kapcsolódóan összeállítást mutatunk be korábbi filmjeiből. Őfelsége pincére voltam (Obsluhoval jsem anglického krále) cseh–szlovák, 2006, Premier előtti vetítés! 09.05.20.30 Az én kis falum (Vesničko má středisková), csehszlovák, 1986 09.11.20.30 20. század a filmen - Terrorizmus Tavaly szeptemberben indítottuk útjára egy éven át tartó filmtörténeti sorozatunkat. Minden hónapban más és más társadalomtörténeti korszakot ragadunk ki az elmúlt száz évből, olyan filmeket vetítünk, melyek vagy kifejezik az adott korszak hangulatát, vagy mesélnek róla, tükrözik azt. A sorozat témája ezúttal a terrorizmus. A félelem órái (The Desperate Hours), amerikai, 1955, r: William Wyler 09.03.16.30 Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Eső után (Ame agaru), japán, 2000, r: Koizumi Takashi 09.12.18.30 Az angol Free Cinema – filmklub A filmet követő közös filmelemzést és baráti filmvitát Csejk Miklós vezeti. Támogató: A hosszútávfutó magányossága (The Loneliness of the Long Distance Runner), angol, 1962, r: Tony Richardson 09.13.18.30 __________________________________________________________________________Perlaki Tamás filmklubja A vetítések után filmelemzés és vita. Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Támogató: Fekete Péter (Cerný Petr), cseh, 1964, r: Miloš Forman 09.17.18.30 __________________________________________________________________________Elte-filmklub Az ELTE Film szak filmtörténeti sorozata. Országúton (La strada), olasz, 1954, r: Federico Fellini 09.18.18.30
|
OKTÓBER
|
Ingmar Bergman A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet), svéd, 1956 Michelangelo Antonioni 1912-ben született Ferrarában, középosztálybeli családban. Közgazdaságtant tanult a Bolognai Egyetemen, majd 1939-ben a római Filmművészeti Főiskola hallgatója lett. A Cinema című szaklap munkatársa, a neorealista mozgalom szószólójaként kritizálja az olasz filmeket, de haladó nézetei miatt hamarosan távoznia kell a Mussolini-rendszer hivatalos filmlapjától. Túllépve a neorealista mozgalmon saját tematikát hoz létre. Filmjei a válsággal küszködő polgári miliőben játszódnak. Legnagyobb művei a Kiáltás, itt láthatók először a rá jellemző hosszú, lassú beállítások, A kaland, amely az elsivárosodó nagypolgári lét első hiteles lenyomata, Az éjszaka, amely egy házasság válságát mutatja be szokatlanul lassú tempóban, mégsem unalmasan. A Vörös sivatag után jön az újabb váltás a Nagyítással, később pedig az amerikai diákmozgalmakból merítő Zabriskie Point. 1985-ben súlyos agyvérzést kapott, félig megbénult, többé nem tudott beszélni, felépülése után mégis újra dolgozni kezdett. 1995-ben Wim Wenderssel együtt forgatták a Túl a felhőkön című filmet. A legmodernebb „öreg rendező” 2007. július 30-án, másfél hónappal a 95. születésnapja előtt hunyt el Rómában. A barátnők (Le amiché), olasz, 1955 Amikor a Cinecittà magyarul beszélt… A harmincas és negyvenes években készült magyar filmvígjátékok, melyeket az 1945 utáni magyar filmkritika és filmtörténetírás értéktelen giccsnek nyilvánított, Olaszországban rendkívül népszerűek voltak, nemcsak a közönség, hanem a filmesek körében is. Az olasz alkotók utánozni kezdték a magyarokat, s az olasz filmgyártásban a magyar filmkomédiák hatására külön műfaj született, melyet Francesco Bolzoni olasz filmtörténész nyomán “la commedia all’ungherese” néven emlegetnek. Olaszországban a filmtörténészeket már évtizedek óta foglalkoztatja a magyar hatásra készült magyar stílusú olasz filmkomédiák titka. Ezzel szemben Magyarországon még a filmszakma köreiben is teljesen ismeretlen a magyar szellemi export e sikertörténete. Fordulópontot jelent e téren Alessandro Rosselli az olasz filmgyártás magyar vonatkozású tényanyagát a teljesség igényével feldolgozó, magyarul is megjelent kötete (Amikor a Cinecittà magyarul beszélt, 2005, Szeged), amely a magyar olvasók számára is lehetővé tette hogy megismerjék a magyar filmkultúra olasz filmekre gyakorolt hatásának eredményeit. A sorozat ötlete a fenti kötet hatására született, célja, hogy a magyar közönség ne csak olvashasson a magyar stílusú olasz komédiákról, hanem láthasson is közülük néhányat. a A sorozatban szerepelnek magyar filmek olasz remake-jükkel együtt és olasz változatok önmagukban, mivel magyar eredetijük elveszett. Bemutatunk magyar filmesek közreműködésével készült olasz filmeket. Megismerheti a magyar közönség az olasz filmek mitikussá vált helyszínét a Cinecittà Magyarországot (ahol minden megtörténhet, ami Olaszországban nem), és az olasz filmek többnyire könnyű erkölcsűnek ábrázolt „magyar nő” alakját (akivel olyan dolgok történnek, amilyenek olasz nővel soha). A Cinecittà Magyarország mellett a Hunnia Itália is helyet kap a sorozatban, levetítjük azokat a magyar filmeket, melyek részben Olaszországban játszódnak. Részletes ismertető (magyar és olasz nyelven) A szerencse az égből jön (La fortuna viene dal cielo), olasz, 1942, r: Ákos Ráthonyi Bolgár Filmhét A baracktolvaj (Kradecat na praszkovi), bolgár, 1964, r: Valo Radev Jean-Pierre Cassel 75 Jean-Pierre Cassel (1932-2007) francia színész karrierjét párizsi színházakban kezdte. Filmes pályája az ötvenes években indult, elsősorban vígjátéki szerepeket kapott a kitűnő megjelenésű, sármos, elegáns, jó humorú ifjú, aki kitűnően táncolt és énekelt. Elsősorban kedves, félszeg, szemérmes figurák megtestesítését bízták rá. Emlékezetes alakítása a modernizált Candide címszerepe. A hatvanas években egyik kedvence lett a fiatal rendezőknek, elsősorban Philippe de Brocának, és az új hullám számos szórakoztató filmalkotásában játszott, szívtiprókat és dandyket. Nagynevű rendezők is szerepeltették, mint Abel Gance vagy Jean Renoir. Nemzetközi karriert is csinált, többek között azért, mert anyanyelvi szinten beszélt angolul. Nevezetesebb filmjei: Azok a csodálatos férfiak … (Ken Annakin, 1965), A burzsoázia diszkrét bája (Luis Buñuel, 1972), A három testőr (Richard Lester, 1973), Gyilkosság az Orient Expresszen (Sidney Lumet, 1974). Világhírű kortársai árnyékában, mint Belmondo és Montand, sohasem lett belőle sztár, maradt örökre ragyogó, másodvonalbeli színész. A nyolcvanas években kissé elfelejtették, visszatérését fiának, a szintén Cassel művésznevet felvett Vincent-nak köszönheti, aki első filmjének, a Métisse-nek egyik fontos szerepét bízta rá. A kilencvenes években Chabrolnak köszönheti legjobb szerepeit, a Szertartásban nyújtott alakításáért César-díjra jelölték. Az utóbbi években súlyos betegen is játszott tévében, színpadon, lemezeket készített és filmezett. Idén áprilisban hunyt el. A burzsoázia diszkrét bája (Le charme discret de la bourgeoisie), francia–spanyol–olasz, 1972, r: Luis Buñuel Yves Allègret 100 A francia rendező fiatal korában egy baloldali, szürrealista és trockista értelmiségi művészeti csoport tagja volt. A filmgyártásban hosszú évekig asszisztenskedett Alberto Calvalcanti és Jean Renoir mellet, majd később bátyjának, Marc Allègret-nek asszisztense lett. Önálló pályája a háború után indult el, új hangot hozva a francia film valóságábrázolásába. Folytatta a lírai realizmus spleennel, reménytelenséggel, éjszakával teli témáit, de annál többet is nyújtott. Elsőként a francia filmművészetben az időbontást nem lineáris visszapillantó módszerrel alkalmazta, a múltbeli eseményt többféle szempontból is felidézte. Szép kis fürdőhely című filmjében apránként, a hangulatok hullámzásából kell rádöbbennünk, mi is történt a hős előéletében. Talán legnagyobb nemzetközi sikere a Sartre eredeti forgatókönyvénél kissé édeskésebb befejezésű, de azért atmoszférájában szigorúan egzisztencialista reménytelenséget sugárzó Vágyakozás volt. Magyarországon pedig a Zola regényéből készült Germinal aratott nagy sikert, amit teljes egészében hazánkban forgatott. Itt is minden az atmoszférán múlik, de az atmoszféra keményen valóságos, nem a költészetből sugárzik. Nagyravágyó asszony című műve stílusváltást mutat a pályáján, a történetbe izgalmasan vegyül a bűnügy, az erotika és a végzetdráma. A hatvanas évektől kezdve elsősorban a televízió számára dolgozott. Vágyakozás (Les orgueilleux), francia, 1953 Jacques Tati 100 Száz éve született az orosz származású francia filmrendező és színész, Jacques Tati. Legtöbb filmjének főszereplője a saját maga alakította, nyakigláb Hulot úr, a modern világhoz adaptálódni képtelen, mindig barátságos és segítőkész, ám a szociális érintkezésben esetlen, örök kívülálló figura. Filmjeiben mindig a képi világon van a hangsúly, a hangok legtöbbször zajok, tömegmorajok, a beszéd ritkán játszik fontos szerepet. Képi humora semmivel össze nem téveszthető. A mindennapi élethelyzetek finom eltúlzásával, kiemelésével megalkotott, nemritkán visszatérő poénjai mindig rendkívül finoman jelennek meg. A Kisvárosi ünnepet egyszerre két kamerával filmezték, az egyik fekete-fehér filmre forgatott, míg a másik kísérleti színes technikával dolgozott. A színes változatot végül nem mutatták be, és hosszú időre feledésbe merült, mígnem a század utolsó évtizedében Tati lánya újra rábukkant, és átalakította a ma megszokott formátumra. Az öt évvel későbbi Hulot úr, a Nagybácsim már kevésbé derűs világot ábrázol. Elgépiesedett környezetében az ember is csupán gépies lény – vallja Tati. Életét a civilizáció kényelmi berendezései teszik kényelmetlenné. Leigázták az embert a tárgyak. Ő áll a tárgyak szolgálatában, nem pedig a tárgyak szolgálják őt. A Nagybácsim jeleneteit lakóhelyén forgatta, sok helyi lakossal. A városban ma bronzszobor örökíti meg Hulot urat, akit sok saint-mauri tart a leghíresebb lakosának. A Playtime forgatásához egy teljes, Tativille-nek keresztelt, modern „városrészt” építettek fel, négy csupa-üveg toronyházzal, egy étteremmel, utcákkal, kereszteződésekkel. A film elkészítése kilenc évig tartott, ám nem hozta meg azt a sikert, ami fedezte volna a magas költségeket, ezért további filmjei már szerényebb költségvetéssel készültek. A Hulot úr közlekedik szeretetreméltó alkotás. Tati gondolkodási bájának, cinizmustól mentes komikumának finom darabja. Áthatja az intelligencia és az aggódás. „Olyan világban élünk, amelyben csak az első három helyezett számíthat sikerre” nyilatkozta az Hulot úr közlekedik forgatásakor. „Az első három repül a Holdra, az első három kerül be a Ki mit tud döntőjébe stb. Én azokról készítek filmet, akik a negyedik, ötödik, n-edik helyen állnak. Akik már belefáradnak a rohanásba, bár rohannak az események után, de folyton lemaradnak.” Jacques Tati 1982. november 5-én hunyt el. Hulot úr közlekedik (Trafic), francia, 1970 George C. Scott 80 Öntörvényű ember, kanyargó életúttal és makacs hittel az emberségben, a túlélés képességében. Virginia államban született, Detroitban nőtt fel. Szülei vallásos emberek voltak, s többet tanult otthon, mint az iskolában, amit gyakorta elkerült. A háború után négy évig a tengerészetnél szolgált. Leszerelése után újságíró-iskolába jelentkezett, de nem végezte el, mert jobban érdekelte a színjátszás. Nyolc éven keresztül próbált bejutni az Actor’s Studióba, mire sikerült. Első látványos kiugrását az ötvenes évek végén, egy New York-i Shakespeare-fesztiválon aratta a III. Richárd egyik szerepével. Hamarosan a televízió kezdte foglalkoztatni (élő tv-játékokban), s beindult filmes karrierje. Az Egy gyilkosság anatómiája mellékszerepéért mindjárt megkapta első Oscar-nominálását. Sok-sok jól eltalált, hiteles figura került be oeuvre-jébe, de a legemlékezetesebbek egyenruhás szerepei (ezt erősítette rövidre vágott haja, kemény-katonás ábrázata és megjelenése), valamint az emberségükben és méltóságukban megalázott dühös emberek szilaj-temperamentumos megjelenítései. Ő volt Buck vezérkari főnök – a Dr. Strangelove-ban, Stanley Kubrick utópisztikus szatírájában; Ábrahám – John Huston bibliai képeskönyvében; Patton, a különleges személyiségű hadvezér – Franklin J. Schaffner „portréfilmjében”. Ez utóbbiért számos díjjal halmozták el, de az Oscart nem volt hajlandó átvenni (1971-ben). Dühös és elégedetlen maradt egész életében. Önmagával, a körülményekkel, a politikával, a producerekkel. Saját rendezésre is vállalkozott. A Düh – tehetetlenségében és kiszolgáltatottságában ámokfutóvá váló – hőse jól példázza alkotói hitvallását. 1999-ben, színházi öltözőjében, munka közben halt meg. A kórház (The Hospital), amerikai, 1971, r: Arthur Hiller Roger Moore 80 Roger Moore nyolcvan évvel ezelőtt, október 14-én született Londonban. A hűvös, angolos eleganciájáról ismert, sármos angol színész eleinte festőnek készült. Huszonévesen, a gyermekkorában kövérsége miatt sokszor kigúnyolt, ám akkorra jó kiállású, kidolgozott testű fiatalembert elcsábította a színészet és a Királyi Színiakadémia növendéke lett. Filmes, rádiós és színházi pályáját közvetlenül a második világháború után kezdte. Az ötvenes években már számos amerikai filmben szerepelt, de legnagyobb sikerét az Ivanhoe című brit tévéfilm-sorozat címszerepében aratta. Nevét a hatvanas években a mintegy 120 epizódból álló Az Angyal című televíziós sorozat tette világszerte ismertté, amelynek néhány epizódját Moore maga is rendezte. Népszerűsége a Minden lében két kanál című sorozattal teljesedett ki, amelyben Tony Curtis-szel alakított egy felejthetetlen nyomozópárost. 45 éves volt, amikor az Élni és élni hagyni című James Bond filmben a legendás 007-es ügynökként debütált. Ezt követően még hat alkalommal játszotta a titkosügynököt, hogy azután 1985-ben a Halálvágta című filmben végleg elköszönjön James Bond szerepétől. Roger Moore ezután már csak szórványosan tűnt fel a mozivásznon (Tűz, jég, dinamit, A kalandor, Spice World). 1993-ban az UNICEF nagykövete lett, tíz évvel később a királynő lovaggá ütötte. A titkosügynököket oly sokszor alakító Roger Moore egyébként irtózik a fegyverektől és James Bondot is csak némi iróniával tudja szemlélni. Erről így nyilatkozott: „Nem hiszek Bondban, a hősben. Az egész képtelenség. Hogyan lehet valaki kém, ha a világon minden bárban így fogadják: „Ó, Mr. Bond! A szokásos módon? Rázva, nem keverve?” 25 millió fontos váltságdíj (North Sea Hijack), angol, 1979, r: Andrew V. McLaglen Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Kikujiro nyara (Kikujiro), japán, 1999, r: Kitano (Beat) Takeshi Csejk Miklós filmklubja A hatvanas évek angol új hulláma (free cinema) a „dühös fiatalok” (angry young men) mozgalom szellemi terméke, akiket összekötött a társadalom peremére szorulók élete iránti elkötelezett érdeklődés, a kőkemény társadalomkritika és a jobbítás szándéka, egy szóval: a lázadás. A kilencvenes évekre beért angol újfilm laza mozgalma megőrizve alakítja át a free cinema örökségét. Bár szintén kritikusan világít rá a társadalom problémáira, de itt már a főhős inkább lúzer, mint lázadó, hacsak nem válik a lúzerség a lázadás legújabb formájává. Tehát lázadók és lúzerek a mozivásznon. Szeptember 13. Hosszútávfutó magányossága (Tony Richardson,1962) Az előadások minden hónap második csütörtökén 18.30-kor kezdődnek, a film előtt bevezető, a film után közös filmelemzés és baráti filmvita lesz. Előadó és vitavezető: Csejk Miklós Perlaki Tamás filmklubja Szeptember 17. Fekete Péter Előadó és vitavezető Perlaki Tamás. Elte-filmklub A vihar kapujában (Rashomon), japán, 1950, r: Kurosawa Akira
|
NOVEMBER
|
„Nagy örömmel tölt el a lehetőség, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívummal közösen immár negyedik alkalommal rendezhetjük meg az ausztrál filmfesztivált, amely rendkívül sikeresnek bizonyult az elmúlt évek során. Talán kevesen tudják Magyarországon, hogy az ausztrál filmipar egyike a legnagyobb múltra visszatekintő filmiparoknak a világon. Valójában az első egész estét betöltő nagyfilm Ausztráliában készült A Kelly banda története (The Story of the Kelly Gang) címmel, 1906-ban. A mostani, negyedik ausztrál filmfesztivál keretében megtekinthetik a számos későbbi Ned Kelly feldolgozás egyikét. Az utóbbi években egy sereg híres ausztrál filmrendező és színész tűnt fel, többek között a rendező Peter Weir, Baz Luhrmann, Gillian Armstrong és Jane Campion; a színészek közül pedig a világsztár Cate Blanchett, Toni Collette, Nicole Kidman, Russell Crowe, Mel Gibson és Paul Hogan. Az idei filmfesztivál izgalmát az adja, hogy a közönségnek lehetősége nyílik megismerni nem csak a mai ausztrál élet és kultúra lenyűgöző aspektusait, hanem újra meggyőződhetnek a nézők arról is, hogy Ausztrália ennek a műfajnak egyik jeles képviselője. Az idei filmfesztiválon szereplő filmek válogatásánál törekedtünk arra, hogy kellemes egyensúlyt teremtsünk a régebb óta világszerte ismert filmek és az új alkotások között, amelyek közül számos Oscar-díjas és a Cannes-i filmfesztiválon díjazott mű is található. Ausztrália egyedülálló természeti kincsei és az ausztrálok jellegzetes, függetlenségre törekvő életfelfogása révén válnak ezek a filmek kiemelkedő kulturális alkotásokká és lesznek valóban érdekesek.” (Alex Brooking, Ausztrália nagykövete) Részletes műsorfüzet ( pdf, magyar és angol nyelven) Fekete és fehér (Black and White), ausztrália, 2002, r: Craig Lahiff 12.02.18.30 Jane Fonda 70 New Yorkban született, apja Henry Fonda. Kislánykorában kezd el modellkedni. A színészmesterséget Lee Strasberg irányításával tanulja. 23 éves, amikor megkapja első főszerepét (Tall Story). A Cat Ballou legendájával hívja fel magára későbbi férje, Roger Vadim rendező figyelmét, aki rábízza Barbarellát, a szexistennőt. A privát és szakmai beskatulyázástól megcsömörlött Fonda nagy váltással veti bele magát a művészfilmgyártásba, és a civil politizálásba. Filmjei mélyen átélt baloldali elkötelezettségről tanúskodnak (A lovakat lelövik, ugye?; Hazatérés; Kína-szindróma). Akárcsak közéleti megnyilatkozásai: szimpatizál a Fekete Párducok mozgalmával és az elnyomottnak ítélt indiánokkal; tiltakozik a vietnami háború ellen, sőt még Hanoiba is elutazik. Két újabb házassága, 1973-ban Tom Haydennel, illetve 1991-ben a CNN-alapító Ted Turnerrel – szintén válással végződik. 1982-ben kiad egy fitneszvideót, ami világdivatot alapoz meg. 1991-ben abbahagyja a filmezést, majd energiáit egy hátrányos helyzetű fiatalokat és családokat segítő jótékony célú alapítvány működtetésébe fekteti. Tizennégy év múltán tér vissza a filmezéshez egy tőle egyáltalán nem várt anyós-vígjátékban (Anyád napja). A kétszeres Oscar-díjas (Klute, Hazatérés) színésznő ugyanebben az évben adja ki önéletrajzát My Life So Far címmel. A kék madár (The Blue Bird), szovjet–amerikai, 1976, r: George Cukor 12.26.16.30 Anthony Hopkins 70 Anthony Hopkins brit színész hetven évvel ezelőtt az év utolsó napján született a walesi Port Talbotban. Saját bevallása szerint rosszul tanult és osztálytársaival sem volt jó a kapcsolata. Tizenöt éves korában találkozott honfitársával, az akkor már sikeres színésszel, Richard Burtonnel. Az ő hatására döntött úgy, hogy színész lesz. Beiratkozott a Walesi Színház- és Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben diplomát szerzett. 1965-ben Londonba költözött és a Nemzeti Színház tagja lett, ahol Shakespeare darabokban játszott. Néhány évvel később az amerikai Brodwayn, Peter Shaffer darabjában az Equus pszichiáterét alakította nagy sikerrel. Filmes karrierje 1967-ben indult, de közel két évtizeden keresztül főként csak tévéfilmekben szerepelt. Azóta számos mozifilmben csillogtatta meg sokoldalú tehetségét. Egyforma hitelességgel formált meg nagyformátumú történelmi személyiségeket, kisembereket, különc művészeket. Játszotta Oroszlánszívű Richárdot Az oroszlán télen című filmben (1968), Claudiust a Hamletben (1969), a Bounty (1984) kérlelhetetlen, zsarnokoskodó Bligh kapitányát, játszott tartózkodó, hűvös főkomornyikot A napok romjai című filmben (1993). Megannyi zseniális alakítás után filmszínészi pályáján a nagy áttörést mégis A bárányok hallgatnak című amerikai thriller (1991) jelentette. Az akkor 54 éves Anthony Hopkins hihetetlen szuggesztivitással alakította a sátánian gonosz pszichopata, Dr. Hannibal Lecter szerepét. Noha a filmben alig húsz percre tűnik fel, alakítását mégis a férfi főszereplőnek járó Oscar- és BAFTA-díjjal jutalmazták. Ezután az amerikai filmipar elhalmozta és azóta is elhalmozza szerepajánlatokkal. Anthony Hopkinst - munkássága elismeréseként - 1993-ban a királynő lovaggá ütötte. A brit színjátszás egyik legnagyobb alakja huzamosabb ideje Amerikában él. Noha a mai napig vállal szerepeket, leginkább a festészet és a zeneszerzés foglalkoztatja. A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs), amerikai, 1991, r: Jonathan Demme 12.15.18.30 Mario Monicelli A retrospektív műsorra tűzésének nem évforduló az oka, egyszerűen csak az, hogy Mario Monicelli 92 évesen remek egészségnek örvend, és még egy budapesti látogatásra is vállalkozott, hogy a Puskin moziban az Olasz Filmfesztivál díszvendégeként találkozhasson a magyar közönséggel egy 2006-os (A sivatag rózsái) filmje kapcsán. Monicelli első filmjét 20 évesen 1935-ben készítette Alberto Mondadorival, a film címe Pál utcai fiúk. Ezután még 64 film következett, és ki tudja vállalkozik-e még rendezésre… Együtt dolgozott Marcello Mastroiannival, Ugo Tognazzival, Vittorio Gassmannal, Alberto Sordival. Az 50-es és a 70-es évek között olyan remekművek készültek a kezei alatt, mint a Hűtlen asszonyok, Brancaleone ármádiája, Casanova ’70, Férfiak póráz nélkül, Kedves Michele. A komédia olasz módra egyik legtekintélyesebb mesterének könyveli el a kritika. De időnként komolyabb témához is hozzányúlt. A munkásmozgalom korai időszakát, a századfordulói Torino világát mutatja be az Elvtársak című filmjében. Az Örökmozgóban az 50-es, 60-as, 70-es években készült filmjeiből válogattunk, megérdemelnek egy kis figyelmet! Az ezredeseket akarjuk (Vogliamo i colonnelli) olasz, 1973 12.10.16.30 Kurosawa Akira Válogatás a japán rendező filmjeiből: A hét szamuráj (Shichinin no samurai), japán, 1954 12.15.16.00 Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Kísértetjárás az iskolában (Gakko no kaidan), japán, 1995, r: Hirayama Hideyuki 12.12.18.30 Csejk Miklós filmklubja: A hatvanas évek angol új hulláma (free cinema) a „dühös fiatalok” (angry young men) mozgalom szellemi terméke, akiket összekötött a társadalom peremére szorulók élete iránti elkötelezett érdeklődés, a kőkemény társadalomkritika és a jobbítás szándéka, egy szóval: a lázadás. A kilencvenes évekre beért angol újfilm laza mozgalma megőrizve alakítja át a free cinema örökségét. Bár szintén kritikusan világít rá a társadalom problémáira, de itt már a főhős inkább lúzer, mint lázadó, hacsak nem válik a lúzerség a lázadás legújabb formájává. Tehát lázadók és lúzerek a mozivásznon. szeptember 13. Hosszútávfutó magányossága (Tony Richardson,1962) Az előadások minden hónap második csütörtökén 18.30-kor kezdődnek, a film előtt bevezető, a film után közös filmelemzés és baráti filmvita lesz. Perlaki Tamás filmklubja szeptember 17. Fekete Péter Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Elte-filmklub Az ELTE Film szak filmtörténeti sorozata: Mamma Roma, olasz, 1962, r: Pier Paolo Pasolini 12.04.18.30
|
DECEMBER
|
„Nagy örömmel tölt el a lehetőség, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívummal közösen immár negyedik alkalommal rendezhetjük meg az ausztrál filmfesztivált, amely rendkívül sikeresnek bizonyult az elmúlt évek során. Talán kevesen tudják Magyarországon, hogy az ausztrál filmipar egyike a legnagyobb múltra visszatekintő filmiparoknak a világon. Valójában az első egész estét betöltő nagyfilm Ausztráliában készült A Kelly banda története (The Story of the Kelly Gang) címmel, 1906-ban. A mostani, negyedik ausztrál filmfesztivál keretében megtekinthetik a számos későbbi Ned Kelly feldolgozás egyikét. Az utóbbi években egy sereg híres ausztrál filmrendező és színész tűnt fel, többek között a rendező Peter Weir, Baz Luhrmann, Gillian Armstrong és Jane Campion; a színészek közül pedig a világsztár Cate Blanchett, Toni Collette, Nicole Kidman, Russell Crowe, Mel Gibson és Paul Hogan. Az idei filmfesztivál izgalmát az adja, hogy a közönségnek lehetősége nyílik megismerni nem csak a mai ausztrál élet és kultúra lenyűgöző aspektusait, hanem újra meggyőződhetnek a nézők arról is, hogy Ausztrália ennek a műfajnak egyik jeles képviselője. Az idei filmfesztiválon szereplő filmek válogatásánál törekedtünk arra, hogy kellemes egyensúlyt teremtsünk a régebb óta világszerte ismert filmek és az új alkotások között, amelyek közül számos Oscar-díjas és a Cannes-i filmfesztiválon díjazott mű is található. Ausztrália egyedülálló természeti kincsei és az ausztrálok jellegzetes, függetlenségre törekvő életfelfogása révén válnak ezek a filmek kiemelkedő kulturális alkotásokká és lesznek valóban érdekesek.” (Alex Brooking, Ausztrália nagykövete) Részletes műsorfüzet ( pdf, magyar és angol nyelven) Fekete és fehér (Black and White), ausztrália, 2002, r: Craig Lahiff 12.02.18.30 Jane Fonda 70 New Yorkban született, apja Henry Fonda. Kislánykorában kezd el modellkedni. A színészmesterséget Lee Strasberg irányításával tanulja. 23 éves, amikor megkapja első főszerepét (Tall Story). A Cat Ballou legendájával hívja fel magára későbbi férje, Roger Vadim rendező figyelmét, aki rábízza Barbarellát, a szexistennőt. A privát és szakmai beskatulyázástól megcsömörlött Fonda nagy váltással veti bele magát a művészfilmgyártásba, és a civil politizálásba. Filmjei mélyen átélt baloldali elkötelezettségről tanúskodnak (A lovakat lelövik, ugye?; Hazatérés; Kína-szindróma). Akárcsak közéleti megnyilatkozásai: szimpatizál a Fekete Párducok mozgalmával és az elnyomottnak ítélt indiánokkal; tiltakozik a vietnami háború ellen, sőt még Hanoiba is elutazik. Két újabb házassága, 1973-ban Tom Haydennel, illetve 1991-ben a CNN-alapító Ted Turnerrel – szintén válással végződik. 1982-ben kiad egy fitneszvideót, ami világdivatot alapoz meg. 1991-ben abbahagyja a filmezést, majd energiáit egy hátrányos helyzetű fiatalokat és családokat segítő jótékony célú alapítvány működtetésébe fekteti. Tizennégy év múltán tér vissza a filmezéshez egy tőle egyáltalán nem várt anyós-vígjátékban (Anyád napja). A kétszeres Oscar-díjas (Klute, Hazatérés) színésznő ugyanebben az évben adja ki önéletrajzát My Life So Far címmel. A kék madár (The Blue Bird), szovjet–amerikai, 1976, r: George Cukor 12.26.16.30 Anthony Hopkins 70 Anthony Hopkins brit színész hetven évvel ezelőtt az év utolsó napján született a walesi Port Talbotban. Saját bevallása szerint rosszul tanult és osztálytársaival sem volt jó a kapcsolata. Tizenöt éves korában találkozott honfitársával, az akkor már sikeres színésszel, Richard Burtonnel. Az ő hatására döntött úgy, hogy színész lesz. Beiratkozott a Walesi Színház- és Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1957-ben diplomát szerzett. 1965-ben Londonba költözött és a Nemzeti Színház tagja lett, ahol Shakespeare darabokban játszott. Néhány évvel később az amerikai Brodwayn, Peter Shaffer darabjában az Equus pszichiáterét alakította nagy sikerrel. Filmes karrierje 1967-ben indult, de közel két évtizeden keresztül főként csak tévéfilmekben szerepelt. Azóta számos mozifilmben csillogtatta meg sokoldalú tehetségét. Egyforma hitelességgel formált meg nagyformátumú történelmi személyiségeket, kisembereket, különc művészeket. Játszotta Oroszlánszívű Richárdot Az oroszlán télen című filmben (1968), Claudiust a Hamletben (1969), a Bounty (1984) kérlelhetetlen, zsarnokoskodó Bligh kapitányát, játszott tartózkodó, hűvös főkomornyikot A napok romjai című filmben (1993). Megannyi zseniális alakítás után filmszínészi pályáján a nagy áttörést mégis A bárányok hallgatnak című amerikai thriller (1991) jelentette. Az akkor 54 éves Anthony Hopkins hihetetlen szuggesztivitással alakította a sátánian gonosz pszichopata, Dr. Hannibal Lecter szerepét. Noha a filmben alig húsz percre tűnik fel, alakítását mégis a férfi főszereplőnek járó Oscar- és BAFTA-díjjal jutalmazták. Ezután az amerikai filmipar elhalmozta és azóta is elhalmozza szerepajánlatokkal. Anthony Hopkinst - munkássága elismeréseként - 1993-ban a királynő lovaggá ütötte. A brit színjátszás egyik legnagyobb alakja huzamosabb ideje Amerikában él. Noha a mai napig vállal szerepeket, leginkább a festészet és a zeneszerzés foglalkoztatja. A bárányok hallgatnak (The Silence of the Lambs), amerikai, 1991, r: Jonathan Demme 12.15.18.30 Mario Monicelli A retrospektív műsorra tűzésének nem évforduló az oka, egyszerűen csak az, hogy Mario Monicelli 92 évesen remek egészségnek örvend, és még egy budapesti látogatásra is vállalkozott, hogy a Puskin moziban az Olasz Filmfesztivál díszvendégeként találkozhasson a magyar közönséggel egy 2006-os (A sivatag rózsái) filmje kapcsán. Monicelli első filmjét 20 évesen 1935-ben készítette Alberto Mondadorival, a film címe Pál utcai fiúk. Ezután még 64 film következett, és ki tudja vállalkozik-e még rendezésre… Együtt dolgozott Marcello Mastroiannival, Ugo Tognazzival, Vittorio Gassmannal, Alberto Sordival. Az 50-es és a 70-es évek között olyan remekművek készültek a kezei alatt, mint a Hűtlen asszonyok, Brancaleone ármádiája, Casanova ’70, Férfiak póráz nélkül, Kedves Michele. A komédia olasz módra egyik legtekintélyesebb mesterének könyveli el a kritika. De időnként komolyabb témához is hozzányúlt. A munkásmozgalom korai időszakát, a századfordulói Torino világát mutatja be az Elvtársak című filmjében. Az Örökmozgóban az 50-es, 60-as, 70-es években készült filmjeiből válogattunk, megérdemelnek egy kis figyelmet! Az ezredeseket akarjuk (Vogliamo i colonnelli) olasz, 1973 12.10.16.30 Kurosawa Akira Válogatás a japán rendező filmjeiből: A hét szamuráj (Shichinin no samurai), japán, 1954 12.15.16.00 Japán filmklub A Japán Alapítvány budapesti irodája havi két vetítéssel filmklubot indított a mai japán film és a japán kultúra iránt érdeklődők számára. A filmeket angol felirattal, magyar szinkrontolmácsolással vetítjük. A belépés ingyenes. Támogató: Kísértetjárás az iskolában (Gakko no kaidan), japán, 1995, r: Hirayama Hideyuki 12.12.18.30 Csejk Miklós filmklubja: A hatvanas évek angol új hulláma (free cinema) a „dühös fiatalok” (angry young men) mozgalom szellemi terméke, akiket összekötött a társadalom peremére szorulók élete iránti elkötelezett érdeklődés, a kőkemény társadalomkritika és a jobbítás szándéka, egy szóval: a lázadás. A kilencvenes évekre beért angol újfilm laza mozgalma megőrizve alakítja át a free cinema örökségét. Bár szintén kritikusan világít rá a társadalom problémáira, de itt már a főhős inkább lúzer, mint lázadó, hacsak nem válik a lúzerség a lázadás legújabb formájává. Tehát lázadók és lúzerek a mozivásznon. szeptember 13. Hosszútávfutó magányossága (Tony Richardson,1962) Az előadások minden hónap második csütörtökén 18.30-kor kezdődnek, a film előtt bevezető, a film után közös filmelemzés és baráti filmvita lesz. Perlaki Tamás filmklubja szeptember 17. Fekete Péter Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás Elte-filmklub Az ELTE Film szak filmtörténeti sorozata: Mamma Roma, olasz, 1962, r: Pier Paolo Pasolini 12.04.18.30
|