.......................................................................................................................................
 


JANUÁR

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 

OROSZ FILMHÓNAP
2005. JANUÁR 1 - 31.

Ahogy eddig is, hagyományunkhoz híven a januárban ismét Orosz Filmhónapot rendez az Örökmozgó. Immár hatodik alkalommal az ószláv karácsony és újév hetén, január 7 és 14 között, új orosz filmeket vetítünk a Moszkvai Filmfejlesztési Alap közreműködésével. Ezúttal a Szverdlovszki Filmstúdió legújabb, Magyarországon még nem látott alkotásai mutatkoznak be. A filmhét friss programját egyéb orosz filmek színesítik. Január 14-én a Filmspirál 29-es száma kerül bemutatásra. A Goszkinoról és a betiltott filmekről szóló kötetet filmprogram kíséri. Olyan filmek, melyek a 60-as években valamilyen oknál fogva az állami vezetőség nemtetszését váltották ki. Mellettük pedig, ott lesznek az egykori sikerfilmek is. Olyan alkotások, melyeket már régen lehetett látni, de bármikor műsorra kerülnek, mindig érdeklődés kíséri őket.

Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban
Felhőmennyország
A telihold napja
Transzszibériai expressz
Jazzbolondok
Idegen levelek
Derszu Uzala
A nőstényfarkas
Fényes éj
Szárnyak
Moszkva nem hisz a könnyeknek
Földcsuszamlás
A titokzatos erő
Tükör a hősnek
Borisz Godunov
A vadőr
A szláv asszony menetelése
Ember született
A jósnő receptje
Szalamandrabőr
Aszja Kljacsina története, aki szeretett, de nem ment férjhez
Mister West rendkívüli kalandjai a bolsevikok országában
A Gyemidovok
A gejzírvölgy titka
Testvér
Rövid találkozások
Testvér 2
A komisszár
Hárem a sivatagban
Háztartás hármasban
A köpeny
Nagyi
Libuskák
Társbérlet
Ágy és dívány, avagy szerelem hármasban
Egy másik országban
Ember a felvevőgéppel
Idegen gyerekek
Patyomkin páncélos
Háború
Sztalingrad
Művészet élni Ogyesszában
Andrej Rubljov
Kedves, drága, egyetlenem
L'Haim
Sára fájdalma
Simon Judit

...................................................................................................................................

Emir Kusturica
2005. január 1 - 8.

Alig akad olyan filmfesztivál, ahonnan Emir Kusturica üres kézzel távozott volna. Első filmje, az Emlékszel Dolly Bellre? a velencei fesztivál zsűrijét hódította meg. Második filmje Cannes-i nagydíjas lett. S lehetne még folytatni a sort. A felsorolás helyett tanúskodjanak a filmek. A hol szürrealista, hol mítoszteremtő, hol a valóságot groteszkmódon ábrázoló alkotások. Talán, a sokszínűségből, az állandó megújulásból fakad, hogy bármerre járjon Kusturica filmjei mindenhol sikert aratnak.

Umca, umca macska-zaj
Underground
Arizónai álmodozók
A papa szolgálati útra ment
Emlékszel Dolly Bellre?
Az élet egy csoda
Macskajaj

...................................................................................................................................

FÁBRI ZOLTÁN
2005. január 5 - 19.

Januárban indul az a rendezői portré-sorozat, ahol a magyar filmművészet meghatározó alkotóinak mutatjuk be életművét. A sort Fábri Zoltán nyitja. Az az alkotó, aki sajátos, önálló koncepciójú művész, aki a színházi ember alaposságával vezeti a próbákat, instruálja a színészeket. Erős a formaérzéke, szinte minden filmjében akad néhány olyan emlékezetes beállítású kép vagy jelenet, amelynek klasszikus értéke van.

Vihar
Életjel

...................................................................................................................................

Film és pszichiátria
2005. január 23 - 25.

A Magyar Pszichiátriai Társaság és a Magyar Nemzeti Filmarchívum 1998. januárjában szervezett első alkalommal a IV. Nemzeti Kongresszus előtt filmhetet a pszichiátria és a társadalom kapcsolatáról szóló filmek vetítésével.
Az elmúlt évtizedekben a filmművészet nagy figyelmet szentelt szakmánknak. A Magyar Pszichiátriai Társaság azt szeretné, hogy a januári XII. Jubileumi Vándorgyűlés ne csak a szakemberek szűkebb körének szóljon.
Ebből az alkalomból neves hazai pszichiáterek választottak ki egy-egy filmet és tartanak a vetítések előtt bevezető előadást.

A pszichiáter-kép változása a filmművészeti alkotások tükrében
A nagy zabálás
Wilbur öngyilkos akar lenni

...................................................................................................................................

Villanófény - Ligyija Bobrova
2005. január 21 - 31.

"Az észak-orosz falvak csak a nők segítségével élték túl a háborút. És nagyon sok tekintetben az egész országot a második front mentette meg, a női front." -mondta Bobrova egy interjúban. Ez a vélemény tükröződik Bobrova mindhárom filmjében: a Libuskák-ban (Oi, vy, gusi , 1991), az Egy másik ország-ban (V toi strane, 1997) és a legutóbb Nagyi-ban (Babuszja, 2003). Ez utóbbi Szt.Pétervárot elnyerte a nagydíjat és Karlovy Varyban a zsüri különdíját. A hagyományos paraszti élet alapvetően fontos a rendezőnő számára, ezért hangsúlyozza műveiben a város és a falu közötti kapcsolat szükségességét.

Nagyi
Libuskák
Egy másik országban

.

.......................................................................................................................................
 


FEBRUÁR

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 

Michele Morgan és Miou-Miou
A kortalan ideál és a mai nő
február 3. – 28.

Michele Morgan
Michele Morgan napjainkban tölti be 85. életévét. A sikert nem csak dekoratív külsejének, érdekes arcának, sugaras, ragyogó kék szemének köszönhette: kiváló drámai színésznő volt, érzelemgazdag, intellektuális játéka különleges helyet biztosít számára a filmtörténetben. Akárcsak Greta Garbo, ő is két szereptípusban kiváló: mint győztes, vagy mint bukott asszony, aki szép és szenved. Igazán híressé a Ködös utak főszerepe tette, ahol Jean Gabin partnere volt. A francia filmművészet egyik legszebb korszakának, a költői realizmusnak emblematikus alakja lett. A háború alatt egy ideig Hollywoodban filmezett. A háború után Jean Delannoy hívta haza, és adta neki az Elveszett boldogság főszerepét. Ezért az alakításért – ahol egy vak lányt játszott - 1946-ban, az első Cannes-i fesztivál elnyerte a legjobb színészi alakítás díját. A sors kegye, hogy ötven évvel később a még mindig kortalanul szép színésznő lehetett az ötvenedik Cannes-i fesztivál zsűrielnöke.

A nagy hadgyakorlat (Les grandes manoeuvres), francia-olasz, 1955, r/d: René Clair
Az éjszaka Margitja (Marguerite de la nuit), francia, 1956, r/d: Claude-Autant Lara
Elveszett boldogság (La Symphonie Pastorale), francia, 1946, r/d: Jean Delannoy
Férjvadászat (Une fille a papa), francia, 1935, r:/d René Guissart
Hölgyeim, vigyázat! (Méfiez-vous, mesdames!), francia-olasz, 1963, r/d: André Hunebelle
Kísért a múlt (L'entraineuse), francia, 1938, r/d: Albert Valentin
Ködös utak (Quai des brumes), francia, 1938, r/d: Marcel Carné
Landru, francia, 1962, r/d: Claude Chabrol
Párizsban huncut a lány (Mademoiselle Mozart), francia, 1935, r/d: Yvan Noé
Újra egyedül (Fortunat), francia, 1960, r/d: Alex Joffé

Miou-Miou
Akit úgy hívnak, hogy Miou-Miou, annak persze nem ez az igazi neve. Coluche, a francia bohóckirály adta a törékeny, macskaszemű, rugalmas mozgású, tetőtől-talpig erotikus, tüneményes nőnek ezt a találó becenevet. Miou-Miou a posztmodern francia film új színészgenerációjának egyik legkeresettebb karakterszínésze. Tündöklése Bertrand Blier zseniálisan szabadszájú, cinikus, provokatív filmjében, az Estélyi ruhában indult. A modern nőideált testesíti meg, minden helyzetben lezser és természetes, ízig-vérig mai nő, akiről mindig kiderül, hogy törékeny külseje erős jellemet takar. Drámákban és vígjátékokban egyaránt elbűvölő, nemcsak pikáns szépsége érvényesül, hanem játékának szellemes felhangjai, ironikus humora is.

Estélyi ruha (Tenue de soirée), francia, 1984, r/d: Bertrand Blier
Jonas, aki 2000-ben lesz 25 éves (Jonas qui aura 25 ans en l'an 2000), svájci–francia, 1976, r/d: Alain Tanner
Milou májusban (Milou en mai), francia-olasz, 1989, r/d: Louis Malle
Tangó (Tango), francia, 1993, r/d: Patrice Leconte
Villámcsapás (Coup de foudre), francia, 1982, r/d: Diane Kurys

...................................................................................................................................

Remake minden mennyiségben
január 20.–március 2.

Miért jó újabb és újabb változatokat készíteni egy témára? A választ maguk a filmfeldolgozások adják meg. Itt az alkalom, hogy összevessük a különböző változatokat. Korok és stílusok változása, alkotók ízlése és érdeklődése, az adott korszak kívánalmai és lehetőségei mind végig követhetők a sorozatban vetített feldolgozásokat nézve.

A köpeny (Il Capotto), olasz, 1952, r/d: Alberto Lattuada
A köpeny (Sinyel), szovjet, 1926, r/d: Grigorij Kozincev
A köpeny (Sinyel), szovjet, 1959, r/d: Alekszej Batalov

A negyvenegyedik (Szorok pervij), orosz, 1926, r/d: J. Protazanov
A negyvenegyedik (Szorok pervij), szovjet, 1956, r/d: Grigorij Csuhraj

Ágy és dívány, avagy szerelem hármasban (Tretyja Mescsanszkaja), orosz, 1927, r/d: Abram Room
Háztartás hármasban (Retro v trojom), orosz, 1998, r/d: Pjotr Todorovszkij

A séta (Progulka), orosz, 2003, r/d: Alekszej Ucsityel
Moszkvai séta (Ja sagaju po Moszkve), orosz, 1963, r/d: Georgij Danyelija

Az ég, a repülő és egy lány (Nyebo. Szamoljot. Gyevuska), orosz, 2002, r/d: Vera Sztorozseva
Még egyszer a szerelemről (Jeso raz pro ljubov), szovjet, 1966, r/d: Georgij Natancon

Jeanne d'Arc –Az Orléans-i szűz (The Messenger – The Story of Joan of Arc), francia, 1999, r/d: Luc Besson
Jeanne d'Arc pere (Procés de Jeanne d'Arc), francia, 1962, r/d: Robert Bresson
Szent Johanna (La passion de Jeanne d'Arc), francia, 1928, r/d: Carl Theodor Dreyer

Kecskeszarv (Kozijat rog), bolgár, 1971, r/d: Metodi Andonov
Kecskeszarv (Kozijat rog), bolgár, 1993, r/d: Nikolaj Volev

Szegény gazdagok magyar, 1938, r/d: Csepreghy Jenő
Szegény gazdagok, magyar, 1959, r/d: Bán Frigyes

Sztálingrád (Stalingrad), német, 1993, r/d: Joseph Vilsmaier
Sztálingrád (Stalingrad), szovjet, 1989, r/d: Jurij Ozerov

...................................................................................................................................

Menzel az Örökmozgóban
február 17–22.

„Egész életemben csak vígjátékokat rendeztem! Amiben nincs humor, azt nem is érzem igaznak. Számomra a mosoly mindig többet jelent, mint a komoly pofa.” – mondta Menzel egy interjúban. Az Örökmozgó, kihasználva a mester budapesti tartózkodását, Koltai Róberttel együtt közönségtalálkozóra hívta legutóbbi közös filmjük, a Világszám vetítése után, február 17-én 19.30-kor. S az ünnepi alkalmat megragadva, válogatást mutatunk be Menzel rendezéseiből és alakításaiból.

Támogató: Cseh Centrum

Általános iskola (Obecna skola), cseh, 1991, r/d: Jan Sverak
Hóvirágünnep (Slavnosti snežěnek), cseh, 1983, r/d: Jiří Menzel
Iván Csonkin közkatona élete és különleges kalandjai (Zivot a neobycejna dobrodruzství vojáka Ivana Öonkina), cseh-orosz-angol, 1994, r/d: Jiří Menzel
Szigorúan ellenőrzött vonatok (Ostře sledované vlaky), cseh, 1966, r/d: Jiří Menzel
Szívzűr, magyar, 1981, r/d: Böszörményi Géza,
Világszám!, magyar, 2004, r/d: Koltai Róbert

...................................................................................................................................

Új német filmek – Sehenswert X.
február 25. – március 6.

A fesztiválra ­különböző mű­fajú filmeket válogattunk. Az egész estés játékfilmeket nézve megismerhetünk két fiatal lányt, Krokot és a Stratos­phere Girlt, a rövidfilmek az Oberhauseni Filmfesztivál legjobbjai közül kerülnek ki, és láthatunk dokumentumfilmeket is, Hét testvérről vagy A kínai cipőkről. A nyitóestén egy különleges zenés-táncos filmet mutatunk be, Sztravinszkij zenéjére, a Berlini Filharmonikusokkal és 250 fiatal táncossal.
Noha a német filmek egyre nagyobb számban képviseltetik magukat a magyarországi mozikban, a közönség az Új német film sorozat révén a német filmkultúra egfigyelemreméltóbb újdonságairól kaphat összképet. A fesztivál egyes filmjeit a pécsi Apolló Moziban is bemutatjuk.

Támogató: Goethe Intézet

Rhythm is it! dokumentumfilm, 2004, r/d: Thomas Grube, Enrique Sánchez Lansch
Filmek az Oberhauseni Rövidfilmfesztivál Archivumából
Dortoka Uhartea – Teknőcsziget (Dortoka Uhartea – Schildkröteninsel), 2002, r/d: Maru Solores,
Jule r/d: Dirk Peuker, 2002
Megváltóm (Mein Erlöser) r/d: Thanassis Karanikolas, 2003
Szürcs-babák a pihenőhelyen (Schlorkbabies an der Raststätte) 2002, r/d: Petra Biondina Volpe,
Odaadás (Von der Hingabe) 2002, r/d: Maike Höhne
Kalkheim 2002, r/d: Tobias Kipp
Stratosphere Girl 2003, r/d: M. X. Oberg
Szabad szerelem (Was nützt die Liebe in Gedanken), 2003, r/d: Achim von Borries
Kroko 2003, r/d: Sylke Enders
Hét fivér (Sieben Brüder), 2003, r/d: Sebastian Winkels
Útitársak (Mitfahrer), 2003, r/d: Nicolai Albrecht
Kínai cipők (Die chinesischen Schuhe) 2002-2004, r/d: Tamara Wyss
Halk harcosok (Leise Krieger), 2004, r/d: Alexander Dierbach
Transzport (Transport), 2003, r/d: Silvio Helbig
A srác (Der Typ) német, 2003, r/d: Patrick Tauss
Vakrepülés (Blindgänger), 2003, r/d: Bernd Sahling
Egy mukkot se! (Muxmäuschenstill), 2004, r/d: Marcus Mittermeier

 

.......................................................................................................................................
 


MÁRCIUS

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 

Vallás-változatok

Húsvét-köszöntő sorozatunk a vallásos hittel foglalkozó filmek legjavából ad ízelítőt. Önkényes válogatás: orosz néma (Szergij atya) és német hangos filmmel (Feltámadás), valamint kortárs japán művel (A burmai hárfa) szemlélteti a megcsömörlött ember menekülését a hitbe, melynek erejéről (A bűn angyalai) és álszentségéről (Apáca) vall két neves francia rendező, Robert Bresson, illetve Jacques Rivette. A vallás megszállott kritikusa, Luis Bunuel két filmmel is szerepel: a nagy botrányt kavart Viridiana áttételesen, a Nazarin közvetlenül utal Jézus alakjára, aki központi helyet foglal el a sorozatban. Jézus – mindenki által ismert és rendkívül drámai – élettörténete ugyanis kezdetektől ideális filmtémának bizonyult, és feldolgozása a kifejező eszközök fejlettségi szintje mellett jól tükrözi a kor szellemét is. Míg a – Jézust a címszereplő megtérésének háttérelemeként beépítő - Ben Hur néma és hangos változatában is hollywoodias monumentalitásával tűnik ki, akárcsak De Mille korai Jézus-filmje (Királyok királya), Zeffirelli nagyszabású életrajza (Názáreti Jézus I-II.) a látványosság mellett lélektani ábrázolásra is törekszik. Művészileg a csúcsot kétségtelenül honfitársa, Pasolini rendhagyó Jézus-története, a dokumentáris szikárságában már-már költői Máté evangéliuma jelenti. A sorozat, melynek kuriózuma egy „arab Passió” (Datolya), a zsidó kántor dzsesszénekessé lett „tékozló fiának” történetével (Szombatok szombatja) zárul – ez egyben filmtörténeti mérföldkő, hiszen innen számítják a hangosfilm kezdetét.

A burmai hárfa (Biruma no tategoto), japán, 1956, r/d: Ichikawa Kon
A bűn angyalai (Les anges du péché), francia, 1943, r/d: Robert Bresson
Apáca (La religieuse), francia, 1967, r/d: Jacques Rivette
Ben Hur (Ben Hur), amerikai, 1925, r/d: Fred Niblo
Ben Hur I-II. (Ben-Hur: A Tale of the Christ), amerikai, 1959, r/d: William Wyler
Datolya (Khorma: „La Betise”), francia–belga–tunéziai, 2002, r/d: Jilani Saadi
Feltámadás (Auferstehung), 1958, német–olasz–francia, r/d: Rolf Hansen
Királyok királya (Auferstehung), 1958, német–olasz–francia, r/d: Rolf Hansen
Máté evangéliuma (Il vangelo secondo Matteo), olasz, 1964, r/d: Pier Paolo Pasolini
Názáreti Jézus I-II. (Jesus of Nazareth), olasz–angol, 1977, r/d: Franco Zeffirelli
Nazarin (Nazarin) mexikói, 1959, r/d: Luis Bunuel
Szergij atya (Otyec Szergij), orosz némafilm, 1917–1918, r/d: Jakov Protazanov
Viridiana (Viridiana), spanyol–mexikói, 1961, r/d: Luis Bunuel

Ráadás áprilisban:
Szombatok szombatja (The Jazz Singer)

...................................................................................................................................

A lelkész lelke

Az ígéretes tehetségnek tartott dán rendezőnő második (Dogma) filmje, a Bűnök, amelyet – a forgalmazó Budapest Film jóvoltából – premier előtt láthat az Örökmozgó közönsége, egy női börtönben dolgozó fiatal lelkésznőről szól, aki (magán)élete legnagyobb lelki válságába kerül: régen vágyott terhességéből valószínűleg gyógyíthatatlan beteg gyermek születik. A hitét próbára tevő döntésben épp az a szörnyű bűnt elkövetett elítélt lehetne segítségére, akinek ő hivatott lelki vigaszt nyújtani. Kettejük bonyolultan összekapcsolódó sorsa feltehetően még érdekesebbé válik egy olyan rögtönzött filmtörténeti összehasonlítás fényében, ahol a gyakran játszott skandináv alapművek (pl. Úrvacsora) helyett a mélyen vallásos Robert Bresson máig megrázó opusa (Egy falusi plébános naplója) és Evald Schorm méltatlanul elfeledett szatírája (A pap vége) áll a középpontban. Ez utóbbi ál-papjának „csehesen” tragikomikus hősiessége még jobban érzékelhető, ha megismerkedünk a filmtörténet olyan – kitűnő színészek (Richard Burton, Aldo Fabrizi, Karl Malden) alakította – heroikus papjaival, mint a királyával is szembeszálló angol püspök (Becket), a német megszállókkal dacoló olasz mártír pap (Róma nyílt város) és a szakszervezeti maffia ellen agitáló amerikai lelkész (Rakparton).

A pap vége (Fararuv konec), csehszlovák, 1968, r/d: Evald Schorm
Becket angol, 1964, r/d: Peter Glenville
Bűnök (Forbrydelser), dán, 2004, r/d: Anette K. Olesen
Egy falusi plébános naplója (Le journal d’un curé de campagne), francia, 1951, r/d: Robert Bresson
Rakparton (On the Waterfront), amerikai, 1954, r/d: Elia Kazan
Róma nyílt város (Roma cittá aperta), olasz, 1945, r/d: Roberto Rossellini

...................................................................................................................................

Isabelle Huppert 50

Az idén ünnepli 50. születésnapját az egyik legfoglalkoztatottabb francia színésznő, Isabelle Huppert, aki minden direkt feminista törekvés nélkül bámulatosan sokat tud megmutatni a női viselkedésből, szokásokból, egyáltalán: a női lélekből. Tizenévesen kezdte pályafutását, nemzetközileg elismert színésznővé Claude Goretta A csipkeverőnő (1977) című filmjének főszerepével vált. Azóta is gyakran játszik magányos nőket, akik nem tudnak szeretetet adni és kapni, akik szenvedélyes vágyaik ellenére hidegek és görcsösek maradnak (Szertartás, Bovaryné, Köszi a csokit). Sokoldalú tehetségét bizonyítják azok a szerepek, ahol diadalmas, gyönyörű, érzéki és csábító nőt játszik (A haverom nője, Villámcsapás, Örökség). Igazi jutalomjáték a 8 nőben nyújtott énekes-táncos alakítása. Ő a legkedvesebb színésznője Claude Chabrolnak, de a francia filmművészet más reprezentánsai is foglalkoztatják (Blier, Tavernier, Godard, Ozon, Chéreau), valamint dolgozott Hanekével, Ciminoval, a Taviani testvérekkel és Hal Hartley-val is. A zongoratanárnő főszerepéért 2001-ben Cannes-ban nagydíjat kapott. Ebben a filmben olyan drámai erővel játssza el rezzenéstelen arcú, jéghideg hősnő szakmai tökéletességét és a testi-lelki szenvedését, hogy a hideg futkározik a néző hátán.

8 nő (8 femmes), francia, 2002, r/d: François Ozon
A csipkeverőnő (La dentelliere), svájci-francia, 1977, r/d: Claude Goretta
A haverom nője (La femme de mon pote), francia, 1983, r/d: Bertrand Blier
A zongoratanárnő (La pianiste), osztrák-francia, 2001, r/d: Michael Haneke
Az örökség, magyar-francia, 1980, r/d: Mészáros Márta
Bovaryné (Madame Bovary), francia, 1991, r/d: Claude Chabrol
Köszi a csokit (Merci pour le chocolat), francia, 2000, r/d: Claude Chabrol
Szertartás (La cérémonie), francia, 1995, r/d: Claude Chabrol
Villámcsapás (Coup de foudre), francia, 1982, r/d: Diane Kurys

...................................................................................................................................

Steve McQueen 75

Idén 75 éves lenne Steve McQueen, aki mindössze ötvenéves volt, amikor 1980-ban elragadta a halál. A legnépszerűbb filmsztárok, a mozivászon „kemény legényei” között tartották számon. Rámenősségével, kihívó magabiztosságával, erőszakosságával számíthatott a közönség rokonszenvére, mivel a (régi és új) hollywoodi elképzelés szerint a színész sikerének a titka, ha többé-kevésbé állandó típust játszik. Korai színpadi és televíziós sikerei után Hollywood akkor fedezte fel, amikor a figura már készen volt, és népszerűségre tett szert. Ezt a népszerűséget a film csupán meghatványozta. Krimikben, westernekben, gengszterfilmekben bíztak rá fontos szerepeket. Emlékezetes alakítása A hét mesterlövész tréfás kedvű Vinje, a Pillangó akadályokon győzedelmeskedő fegyence, a San Francisco-i zsaru halált megvető bátorságú Bullitt hadnagya. Elkalandozhatott vígjátéki területekre is. A Szerelem a megfelelő idegennel című filmben Natalie Wood partnereként egy olasz bevándorlót alakított nagy sikerrel. Színészi képességeit drámai szerepekben is kibontakoztathatta. Ezek egyike A nagy szökés hadifogoly-alakítása, amelyért a moszkvai filmfesztiválon a legjobb színésznak járó díjjal tüntették ki.

Szerelem a megfelelő idegennel (Love with the Proper Stranger), amerikai, 1963, r/d: Robert Mulligan
Pillangó (Papillon) amerikai, 1973, r/d: Franklin J. Schaffner
San Franciscó-i zsaru (Bullitt), amerikai, 1968, r/d: Peter Yates

...................................................................................................................................

Francisco Rabal 80
március 8 – 31.

Nem mondhatjuk, hogy a megszokott úton haladt pályája felé. Persze kérdés, mi az a megszokott út? Hiszen, számtalan színész életrajzában olvasható, mielőtt elvégezte színitanulmányait, mi mindet csinált, kivéve a színjátszást. Rabal villanyszerelőként dolgozott, de közben lelkes tagja és szervezője volt egy műkedvelő csoportnak. Először Rafael Gil rendező figyelt fel a kiváló jellemábrázoló képességgel rendelkező fiatalemberre. Aztán meghódította a színpadi rendezőket is. Innen már egyenes út vezetett a legjobb rendezők filmjeihez. Bunuel, Antonioni, Rivette és a többiek szívesen dolgoztak a drámai szerepekben is helyt álló Raballal. Egyik emlékezetes alakítása Nazarin atya, az egyházi hierarchiával szembekerülő mexikói falusi pap.

A méhkas (La colmena), spanyol, 1982, r/d: Mario Camus
Az apáca (La religieuse), francia, 1967, r/d: Jacques Rivette
Délután 5-kor Madridban (A las cinco de la tarde), spanyol, 1960, r/d: Juan Antonio Bardem,
El Che Guevara (El „Che” Guevara), olasz, r/d: Paolo Heusch
Nagy kék országút (La grande strada azzurra), olasz–jugoszláv–nyugatnémet, 1957, r/d: Gillo Pontecorvo
Napfogyatkozás (L'Eclisse), r/d: Michelangelo Antonioni
Nazarin mexikói, 1959, r/d: Luis Bunuel
Sándor Mátyás (Mathias Sandor), francia, 1963, r/d: Georges Lampin
Vasprefektus (Il prefetto de ferro), olasz, 1978, r/d: Pasquale Squitieri
Viridiana, spanyol–mexikói, 1961, r/d: Luis Bunuel

...................................................................................................................................

Kurosawa 95

„Számomra a filmkészítésben minden jelen van. Ezért választottam hivatásomnak a mozit. A filmben festészet és irodalom, színház és zene találkozik. Mégis a film film marad.” „Filmjeim hősei megpróbálnak őszintén élni, és a nekik adatott életből a legtöbbet kihozni. Hiszem, hogy az embernek tisztességgel kell élnie, és képességeit maximálisan kibontakoztatnia. Akik így élnek, igazi hősök.” (Akira Kurosawa)

A 95 éve született rendező eredetileg képzőművészeti főiskolát végzett, festőművésznek tanult. Behatóan tanulmányozta a nyugati irodalmat és művészeteket is, melyek nagy hatással voltak munkásságára. Több európai klasszikus mű japán adaptációját készítette el. Véres trón című filmjét William Shakespeare Machbetje ihlette.

A hét szamuráj (Shichinin no samurai), japán, 1954
A vihar kapujában (Rashomon), japán, 1950
Álmok (Kurosawa Akira's Dreams), amerikai, 1990
Rőtszakállú (Akahige), japán, 1965
Testőr (Yojimbo), japán, 1961
Véres trón (Kumonosu-jo), japán, 1957

...................................................................................................................................

Grigorij Kozincev 100

100 éve született Kozincev, aki még húsz éves sem volt, amikor bekerült a szovjet némafilm korai szakaszának azóta is világhíres avantgardista művészei közé. 1922-ben alapította meg állandó alkotó társával, Leonyid Trauberggel, a FEKSZ (=az Excentrikus Színész Üzeme) stúdiót, ahol később olyan mesterművek születtek, mint az expresszionista stílusú Gogol-adaptáció, A köpeny (1926) és a forradalmi tematikájában is festői képszerkesztésre törekvő Új Babilon (1929). A páros – eredetileg némafilmként forgatott – első hangosfilmjében (Egyedül), melyet pesszimizmusa miatt akkoriban sok támadás ért, már érződik a fordulat: az excentrizmust egy olyan új, a jelenben gyökerező realizmus váltja fel, amely az – igen rokonszenves és hétköznapi – egyéni hősre épülő, népszerű Makszim-filmekben teljesedett ki. Évfordulós megemlékezésünkben a - terveink szerint júniusban egészében is vetítésre kerülő – trilógiának csak az első, egyben legsikeresebb része látható, az És felkel a nap. A háborút követően, már Trauberg nélkül rendezett néhány sematikus életrajzi film után a veterán Kozincevnek színvonalas és igen kulturált Shakespeare-adaptációival (Hamlet, Lear király) sikerült ismét a nemzetközi figyelem középpontjába kerülnie.

A köpeny (Sinyel), szovjet némafilm, 1926, r/d: Grigorij Kozincev, Leonyid Trauberg
Egyedül (Odna), szovjet, 1931, r/d: Grigorij Kozincev, Leonyid Trauberg
És felkel a nap (Junoszty Makszima), szovjet, 1934, r/d: Grigorij Kozincev, Leonyid Trauberg
Hamlet (Gamlet), szovjet, 1964, r/d: Grigorij Kozincev
Lear király (Korol Lir), szovjet, 1970, r/d: Grigorij Kozincev
Új Babilon (Novij Vavilon), szovjet némafilm, 1929, r/d: Grigorij Kozincev, Leonyid Trauberg

.

.......................................................................................................................................
 


ÁPRILIS

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


Titanic Festival
Patrice Leconte filmjei
2005. április 2-10.

A Titanic Fesztivál keretében mutatjuk be Patrice Leconte új filmjét, az Intim vallomásokat.
Az új film apropóján válogatást láthatnak a rendező korábbi filmjeiből is.

Patrice Leconte a kortárs francia film mindig megbízható színvonalat hozó rendezőinek egyike: bármely műfajban próbáljon is szerencsét – legyen az bűnügyi jellemrajz (Monsieur Hire), sziporkázó dialógusokban megírt kosztümös szatíra (Rizsporos intrikák), erotikus krimikomédia (Tangó), szenvedélyes erkölcstanulmány (A sziget foglya) vagy izgalmas lélektani kamarajáték (Intim vallomások) - mindig fölényes formabiztonsággal és arányérzékkel dolgozik.

A betörés nagymestere (Les spécialistes), francia, 1984
A sziget foglya (La veuve de Saint-Pierre), francia, 2000
Félix és Lola (Félix et Lola), francia, 2001
Intim vallomások (Confidences trop intimes), francia, 2004
Lány a hídon (La fille sur le pont), francia, 1998
Nagyhercegek (Les grands ducs), francia, 1996
Rizsporos intrikák (Ridicule), francia, 1996
Tangó (Tango), francia, 1993

Támogatók:
Best Hollywood
SPI

...................................................................................................................................

Titanic Fesztivál
Thinking Forward
Az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilmfesztivál (IDFA) legjobb filmjei
2005. április 2-10.

Hollandia 2004-es EU-elnöksége alatt indította el Thinking Forward elnevezésű programját, amelynek keretében szorgalmazta az Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (IDFA) legjobb dokumentumfilmjeinek bemutatását az új EU-tagállamokban. Ennek része a Titanic Fesztiválon látható IDFA válogatás. A különböző EU oszágokban készült művek az illegális bevándorlók helyzetével, a bővülő Európában felmerülő félelmekkel, vágyakkal és reményekkel foglalkoznak. A vetítéseknek az Örökmozgó Filmmúzeum ad otthont.

Amerikai áram (Power Trip), amerikai-grúz, 2003, r/d: Paul Devlin
Bár a pályaudvaron (Bar na Victorii), lengyel, 2004, r/d: Leszek Dawid
89 mm Európától (89 mm od Europy), lengyel, 1994, r/d: Marcel Lozinski
Cseh álom (Ceský sen), cseh, 2004, r/d: Vít Klusák, Filip Remunda
Európa erőd (Lost in Transit), francia, 2004, r/d: Gilles de Maistre
A középpont (Die Mitte), német, 2004, r/d: Stanislaw Mucha
Láthatatlanul – Illegálisan Európában (Invisible – Illegal in Europa), német, 2004, r/d: Andreas Voigt
Tarifa Traffic: Halál a Gibraltári-szorosban (Tarifa Traffic: Death in the Straits of Gibraltar), német-svájci, 2003, r/d: Joakim Demmer
Britanya, holland, 2003, r/d: Marjoleine Boonstra

Támogatók:
International Documentary Festival of Amsterdam (IDFA)
Holland Királyság Nagykövetsége

...................................................................................................................................

2. Portugál Filmhét
2005. április 11-20.

Második portugál filmhetünket olyan filmekből állítottuk össze, melyek a mai portugál valóságról szólnak és a portugálok szociális kérdéseivel foglalkoznak. Ezért hívtuk meg vendégül Joao Canijo rendezőt, akinek legutóbbi munkája (Sötét éjszaka) egy vidéki portugál családról szól, akik a bukott vállalkozásuk miatt eladják legkisebb lányukat az orosz lánykereskedő maffiának. Egy korábbi filmje a Párizs külvárosában levő portugál vendégmunkások negyedében játszódik (Élhetőbb életért). De a társadalmi kérdéseket felvető hat munka mellett látható lesz az Isteni komédia révén nálunk is ismert Joao César Monteiro halála előtti utolsó filmje, az őrült-erotikus fantázia birodalmába kalauzoló Jön és megy.

Április 17.-én, a Sötét éjszaka vetítése után a nézők kérdésere válaszol a rendező, Joao Canijo.

El innen a boldogságba! (Daqui p’ra alegria), 2004, r/d: Jeanne Waltz
Élhetőbb életért (Ganhar a vida), 2001, r/d: Joao Canijo
Hal és hold (Peixe Lua), 2000, r/d: José Álvaro Morais
Jön és megy (Vai e Vem), 2003, r/d: Joao César Monteiro
Öltözékek, avagy keresem Albertót (O fato completo ou a procura de Alberto), 2002, r/d: Ines de Medeiros
Sötét éjszaka (Noite escura), 2004, r/d: Joao Canijo

Támogatók:
Portugál Nagykövetség

...................................................................................................................................

Rod Steiger 80
2005. április 14-23.

Első filmszerepeit az ötvenes évek elején kapta. A nagy áttörést A rakparton (1954) hozta meg számára – az első Oscar-jelöléssel. Azóta jelenséggé vált a filmvásznon, akár vezető-, akár karakterszerepet formált meg. Realista megjelenítő erővel idézte a többnyire tragikus sorsú figurákat: lecsúszott karaktereket, szerelmi veszteseket, politikai hazardőröket. De elkalandozott a bűnözők világában is – egészen Al Capone megformálásáig. Különleges képességét bizonyítva valamennyi szerepét saját egyéni stílusához és vitalitásához igazította. Tucatnyi sztár egyikeként résztvett A leghosszabb nap második világháborús eposzában. 1966-ban második Oscar-jelölését kapta A zálogházas főszerepéért, mellyel óriási sikert is aratott. Ezekben az években karrierje és ereje csúcsára érkezett. Játszott fekete komédiában (The Loved One), történelmi bestsellerben (Zsivágó doktor), olasz politikai thrillerben (Kezek a város felett). Megismételte saját színpadi alakítását egy tv-változatban (Az ügynök halála). Eljátszotta élete legnagyobb szerepét: a fajgyűlölő és bigott seriffet – Sidney Poitier ellenfeleként – a Forró éjszakában (1967) című bűnügyi drámában, melyért végre megkapta az Oscar-szobrot. Hosszú pályafutása során briliánsan alakított több világnagyságot illetve diktátort (XXIII. János pápa, Napóleon, Mussolini). Mindig azt tartotta, a színésznek nem az a feladata, hogy saját imidzsének megfeleljen, hanem hogy embereket alkosson, felfedezze az életet, és a legmagasabb szinten kommunikálja azt, legyen bár fájdalmas vagy örömteli. Most lenne 80 éves.

Lalík Sándor

Forró éjszakában (In the Heat of the Night), amerikai, 1967, r/d: Norman Jewison
Kezek a város felett (Le mani sulla citta), olasz, 1963, r/d: Francesco Rosi
Közönyösek (Gli indifferenti), olasz, 1964, r/d: Francesco Maselli

...................................................................................................................................

Holland Filmhét
Marleen Gorris filmjei
2005. április 15-25.

Az idei holland filmhétre az elmúlt három év terméséből válogattunk négy játékfilmet és egy dokumentumfilmet. Alex van Warmerdam filmjeit az előző holland filmhéten vetítettük (Ábel, A ruha, A kis Tony). Most az abszurd-groteszk stílust kedvelő alkotó legújabb filmjét mutajuk be, a Jancsi és Juliska modern feldolgozását, a Grimm-et. Testvérek története Az ikrek is: két nővért a háború elszakít egymástól, egyikük Németországba, másikuk Hollandiába kerül, ám a háború nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is végleg elválasztja őket. A filmet 2004-ben Oscar-díjra jelöltek. A Cool! az idén brutálisan meggyilkolt Theo van Gogh utolsó játékfilmje, amelyben a szereplők többsége marokkói származású, Hollandiában élő amatőr színész. A Cloaca négy férfi gyerekkori barátságának összeomlását követi nyomon. Az először színdarab formájában közönség elé került mű mind a színpadon, mind a filmvásznon fergeteges sikert aratott. Ineke Smith dokumentumfilmjében a hetvenhét éves Vera Putyin egy sor bizonyítékot tár a néző elé, amely igazolja, hogy Putyin, Oroszország miniszterelnöke, az ő saját gyermeke.  

Április 16-17-én a fesztivál vendége lesz az egyik legismertebb holland filmrendező, Marleen Gorris, akinek Végzetes végjáték című, angol-francia koprodukcióban készült filmjét hazánkban is forgalmazták. Korábbi, Hollandiában forgatott filmjei provokatív, feminista témáival hívták fel magukra a figyelmet. Az Antoniáért (1995), amely négy különböző generációhoz tartozó nő kemény, férfiak nélküli farmeréletéről szól, 1996-ban Oscar-díjat nyert. Igazi különlegesség a Virgina Woolf regénye nyomán készített Mrs. Dalloway, és a csupán egy-egy filmhéten játszott Christina M. némasága és a Törött tükrök.

Az ikrek (De tweeling), 2003, r/d: Ben Sombogaart
Cloaca, 2003, r/d: Willem van de Sande Bakhuyzen
Cool!, 2004, r/d: Theo van Gogh
Grimm, 2004, r/d: Alex van Warmerdam
Putyin mama (Poetins mama), 2003, r/d: Ineke Smith

Marleen Gorris filmjei:
Christine M. némasága (De stilte rond Christine M.), holland, 1982
Mrs. Dalloway (Mrs Dalloway), holland-angol-amerikai, 1997
Törött tükrök (Gebroken spiegels), holland, 1984
Antonia (Antonia’s Line), holland, 1995
Végzetes végjáték (The Luzhin Defence), angol-francia, 2000

Támogatók:
Holland Királyság Nagykövetsége

...................................................................................................................................

Anthony Quinn 90
2005. április 21-27.

„Zorba egy darab volt belőlem, a férfi, aki ismeri az életet, mégis örök gyerek marad.” - A mexikói születésű Anthony Quinn olyan hitelesen játszotta a velejéig déli, életigenlő figurát, hogy sokan őt magát is görög származásúnak vélték. Több mint háromszáz (!) filmben szerepelt, a közönség mégis Zorbaként emlékezik rá. Idén 90 éves lenne.

Egy mexikói kisvárosban, Chihuahuában született 1915. április 21-én. Anyja indián származású mexikói, apja ír volt, aki Pancho Villa oldalán harcolt a mexikói forradalomban. Az anya a harcok elől Texasba menekült gyermekeivel, majd Los Angelesben telepedtek le. Quinn mindössze kilencéves volt, amikor elvesztette apját. Építész szeretett volna lenni, de anyagi helyzetük nem tette lehetővé, hogy tanuljon. Alkalmi munkákat vállalt, hogy segítsen családján. Volt gyümölcsszüretelő munkás, taxisofőr, boxoló, táncos és parodista. Végül színészettel próbálkozott. Az erőteljes kisugárzású, érdekes megjelenésű fiatalemberre a kor egyik népszerű színésze, John Barrymore figyelt fel és pártfogásába vette. Alkatából következően kalandos történetek, westernek kedvelt epizodistája lett, és hamarosan azon kellett észrevennie megát, hogy a „slampos, piszkos, marihuánát szívó mexikói-indián” szerepskatulyájába került (Acélkaraván, Az utolsó emberig, Különös eset). 1938-ban feleségül vette Hollywood egyik legnagyobb rendező-producerének, Cecil B. de Mille-nek a lányát. A hírnevet azonban még így sem kapta könnyen. Előbb a színpadon (A vágy villamosa című színdarabban), pár év múlva a mozivásznon is meghódította a közönséget és a filmvilágot, aminek egyértelmű jele volt, hogy megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscart Elia Kazan Viva Zapata!-jában nyújtott alakításáért. Másodszor 1956-ban nyert Oscart Paul Gaughain megformálásáért (A Nap szerelmese). A két Oscar-díj között eljátszotta a görög mitológia legendás hajósának történetét (Odüsszeusz) és Fellini Országútonjának főszerepét. Ez utóbbiban partnernőjének, Giulietta Masinának a kiugrását Chaplinéhez hasonlították akkoriban, s vele egyenrangú sikert aratott Quinn brutális, zárkozott, gonosz Zampanója, akiről csak a film végén hull le álarca és sejlik fel reménytelen belső magányossága. A filmvilágban Quinn az „Ezerarcú” nevet kapta. Egyik jellegzetes „arca” volt az eltorzult testű, de mély érzésű Quasimodo (A párizsi Notre Dame), a gótikus katedrális toronyőre. De otthonosan mozgott a kalandfilmekben is, például Az utolsó vonat Gun Hillből című izgalmas, feszült westernben, amelyben a bűnös fiút védő apa szerepét játszotta el. 1964-ben formálta meg Zorba, a görög figuráját. A dacos élni akarást, a küzdelem vállalását annyi átéléssel játszotta el, hogy a közönség és a szakma egy életre azonosította ezzel a szereppel. Jutalomjátékaként tartják számon a Sanchez gyermekei című filmjét. A nagyszabású saga egy család sok-sok gonddal tarkított életének fordulatait beszéli el, ahol ismét megcsillanhatott Quinn „ezer arca”. Családfőként hol érzékeny, hol tölgyfaerős, hol tanácstalan, hol könyörtelen, mely jellemmozaikokból igazi emberi sorsot érzékeltet.
Többször megfordult a fejében, hogy hátat fordít a filmnek. Akkor sem unatkozott volna. Írt (önéletrajzának címe Harc az angyallal), festett, képei és szobrai bejárták a galériákat. „Furcsa dolog ez az egész – mondta életútjáról. Az ember szinte elébe megy a dolgoknak. Szinte keresi azt a bizonyos álmot. Sok filmet azért játszottam el, mert ez a látomás szerepelt benne: a halál víziója. Gaughin a halált gyönyörű lánynak képzelte, és egész életében rohant felé, hogy átölelje. Nem vette észre, hogy a halált kergeti. Azt hiszem, az élet rendje az, hogy egy férfi végül is megállítja azt a lányt, szembefordul vele és felkészül a halálra.” Reméljük, így történt Anthony Quinnel is.

Fejes Katalin, Örökmozgó műsorfüzet, 2001 augusztus

Országúton (La strada), olasz, 1954, r: Federico Fellini
Viva Zapata, amerikai, 1952, r: Elia Kazan
Az öreg hölgy látogatása (Der Besuch), nyugatnémet–olasz–francia, 1964, r: Bernhard Wicki
Blöff (Bluff – Storia di truffe e di imbroglioni), olasz, 1975, r: Sergio Corbucci

...................................................................................................................................

9. Francia Filmnapok
Bernadette Lafont filmjei
április 25. – május 10.

A 9. Francia Filmnapok vendége lesz Bernadette Lafont. Az egykori balett-táncost és modellt Truffaut fedezte föl a film számára a Csirkefogók című rövidjátékfilmben, s a gyönyörű, érzéki nő hamarosan a francia új hullám emblematikus színésznője lett. Második férje Medvecky György, a Párizsban élő magyar származású szobrászművész, filmrendező.

A szép Serge (Le beau Serge), francia, 1959, r/d: Claude Chabrol
Csirkefogók (Les mistons), francia, 1957, r/d: François Truffaut
Egy olyan szép lány, mint én (Une belle fille comme moi), francia, 1972, r/d: François Truffaut
Falak, magyar, 1967, r/d: Kovács András
Mama és a kurva (La maman et la putain), francia, 1972, r/d: Jean Eustache
Paul (Paul), francia, 1969, r/d: György Medvecky

...................................................................................................................................

9. Francia Filmnapok
Száz éve született Jean Vigo
2005. április 26-május 4.

Jean Vigo egyetemi tanulmányai után az avantgárd irányzatokhoz kapcsolódva került a filmhez. 1929-ben forgatta a sziporkázóan szatirikus Nizzáról jut eszembe című dokumentarista alkotást a társadalmi ellentmondásokról. A betiltott Magatartásból elégtelen diáktörténete keserű fiatalságáról vall, anarchikus lázadással, szenvedélyes kiállással a szabadság mellett. Utolsó filmje, az Atalanta, minden idők legköltőibb realista filmje. Jean Vigo huszonkilenc éves korában halt meg. Rövid életműve máig hat az európai filmművészetre. Bemutatjuk a felejthetetlen francia filmrendező életművét és egy válogatást azokból az alkotásokból, amelyekben hatása tetten érhető.

Vigo filmjei:

Atalanta (L’Atalante), francia, 1934
Magatartásból elégtelen (Zéro de conduite), francia, 1930
Nizzáról jut eszembe (A propos de Nice), francia, 1929
Taris, a víz királya (Taris), francia, 1931

Vigo ihlette filmek:

A piros léggömb (Le ballon rouge), francia, 1956, r/d: Albert Lamorisse
Adieu, Philippine! (Adieu, Philippine!), francia, 1960, r/d: Jacques Rozier
Agyő, édes otthon! (Adieu, plancher des vaches!), francia, 1999, r/d: Otar Iosseliani
Az utolsó vakáció (Les dernieres vacances), francia, 1948, r/d: Roger Leenhardt
Éretlen szívek (Les coeurs verts), francia, 1966, r/d: Edouard Luntz
Ha (If…), angol, 1968, r/d: Lindsay Anderson
Négyszáz csapás (Les quatre cents coups), francia, 1959, r/d: Franços Truffaut
Pont Neuf szerelmesei (Les amants du Pont Neuf), francia, 1991, r/d: Leos Carax
Utolsó tangó Párizsban (Le dernier tango a Paris), olasz, 1973, r/d: Bernardo Bertolucci
Vigo - Egy szenvedélyes élet (Vigo), angol, 1998, r/d: Julien Temple

...................................................................................................................................

5. Filmfelújítási Konferencia
2005. április 29. - május 1.

Az idén ismét sor kerül hagyományos filmfelújítási konferenciánkra. link: filmfelújítás/felújítási konferenciák menü

Az előadások ezúttal – a hagyományos, celluloid alapú filmtechnika kérdései mellett – három új témakörrel foglalkoznak: a gyűjtemények adatbázisra épülő katalogizálása, a digitalizálás szerepe, és a DVD integrációja az archívumi gyűjteményekbe, illetve az archívumok szerepe a DVD gyártásában.

Az előadások angol nyelven, szinkrontolmácsolással folynak.
A konferencia és a kapcsolódó vetítések részletes programja a moziban!

Meghívott előadók:

Richard Billeaud (szakértő, Párizs)
Hans-Michael Bock (CineGraph, Hamburg)
Kevin Brownlow (Photoplay Production, London)
Werner Haas, Georg Thallinger (Joanneum Research, Graz)
Elzbieta Jędraszczyk-Jedynak (Filmművészeti Főiskola, Lodz)
Claudine Kaufmann (Cinématheque Francaise, Párizs)
Dr. Alison McMahan (filmtörténész, Egyesült Államok)
Aleksandar Yanakiev (Művészeti Intézet, Szófia)

Kapcsolódó filmek:

1949 május elseje (híradó)
A harag napja (Vredens dag), dán, 1943, r/d: Carl Theodor Dreyer
A hetedik mennyország (Seventh Heaven), amerikai, 1927, r/d: Frank Borzage
A sárga bárca (Das gelbe Schein), német, 1918, r/d: Eugen Illés, Victor Janson
A zászló szeretete (The Love of the Flag), amerikai, 1912, r/d: Alice Guy-Blanhe
Álmodozók (Innocents), angol–francia–olasz, 2003, r/d: Bernardo Bertolucci
Az élet megy tovább (Das Leben geht weiter), német, 2002, r/d: Mark Cairns
Az utolsó hajnal, magyar, 1917, r/d: Kertész Mihály
Ének az esőben (Singin’ in the Rain), amerikai, 1952, r/d: Gene Kelly
Hogyan csináljunk amerikait? (Making an American Citizen), amerikai, 1912, r/d: Alice Guy-Blanche
It, amerikai, 1927, r/d: Clarence G. Badger
Ludas Matyi, magyar, 1949, r/d: Ranódy László, Nádasdy Kálmán
Mi történt a Beely cirkuszban? (Was ist los im Zirkus Beely?), német, 1927, r/d: Harry Piel
Vak tyúk sem talál szemet (A Fool and His Money) amerikai, 1912, r/d: Alice Guy-Blache
Vasálarcos (The Iron Mask), amerikai, 1929, r/d: Allan Dwan

Támogatók:
NKA
Photoplay Production
CineGraph (Hamburg)
Cinematheque Francaise

 

.......................................................................................................................................
 


MÁJUS

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 

Izraeli filmtavasz
2005. május 19-25.

A kortárs izraeli film alig ismert Magyarországon. Izraeli filmet szinte kizárólag filmheteken (és néha a Duna tévében) láthatunk. Akit igazán érdekel az ország filmgyártása, annak az Örökmozgóban évente megrendezésre kerülő Izraeli filmtavasz nyújt lehetőséget az alaposabb tájékozódásra. Az izraeli film növekvő nemzetközi elismertségét jelzi, hogy idén a berlini fesztivál Panoráma szekciója Eytan Fox: A vizenjáró (2004) című művét választotta nyitófilmül, amely izgalmas krimibe ágyazza egy Moszad ügynök morális válságát. Már Fox előző filmje, a Yossi és Jagger is a berlini bemutató után indult világhódító útjára - mindkét film számos hazai és nemzetközi díjat nyert. Joseph Cedar, az amerikai születésű ortodox rendező filmje is Berlinből startolt: a Tábortűzért (2004) különdíjat kapott. Egy negyvenéves asszony áll a történet középpontjában, aki 1981-ben egy új vallási csoporthoz szeretne csatlakozni lányaival. A közösség a három nő befogadását feltételhez köti, az asszonynak új férjet kell találni és két lányának el kell fogadni a vallási szabályokat - a lányoknak azonban saját elképzelésük van életükről. Avi Nesher legújabb filmje, A világ végén fordulj balra (2004) az elmúlt tíz év legnagyobb kasszasikere volt az izraeli mozikban. A rendező húsz éve nem rendezett Izraelben, visszatérése nagy visszhangot keltett. A sorozatban három dokumentumfilmet is bemutatunk. Az erdőn kívül (2004) egy korabeli napló segítségével idézi fel és hozza nyilvánosságra több mint százezer litván zsidó meggyilkolását 1941 és 1944 között. A Forgatási napok (2004) úgy készült, hogy az alkotók két évig járták Izraelt, lencsevégre kapták az utca emberét, a háborús viszonyok mindennapjait, az apró és szellemes epizódokat. A Hölgyeké a győzelem (2004) egy női kosárlabdacsapat elszánt küzdelméről szól a férfiakat előnybe helyező sportvilágban és a társadalomban. A pálya kezdetén lévők is képviselik magukat: a nemzetközi hírű jeruzsálemi Sam Spiegel Filmfőiskola diplomafilmjeiből láthatunk válogatást. Az idén elhunyt világhírű, magyar származású izraeli íróra, Efrájim Kishonra legismertebb filmjének vetítésével emlékezünk (Sallah Shabati, 1963).

támogató:
Izrael Állam Nagykövetsége

A világ végén fordulj balra (Sof Ha’Olam, Smola), 2004, r/d: Avi Nesher
A vizenjáró (Lalehet al Hamayim), 2004, r/d: Eytan Fox
Az erdőn kívül (Out of the Forest), 2004, r/d: Limor Pinhasov Ben Yosef, Yaren Kafftori Ben Yosef
Forgatási napok (Shooting Days), 2004, r/d: Michal Kafra, Deva Melman
Hölgyeké a győzelem (The Lady is a Champion), 2004, r/d: Yuval Cohen, Amit Azaz
Sallah shabati, 1963, r/d: Efrájim Kishon
Tábortűz (Medurat Hashevet), 2004, r/d: Joseph Cedar
Válogatás a jeruzsálemi Sam Spiegel Filmfőiskola legjobb filmjeiből

...................................................................................................................................

Fassbinder 60
május 26.–június 10.

Hatvan éve született a német újhullám legismertebb és legnagyobb hatású rendezője. Az évforduló alkalmából válogatást mutatunk be Fassbinder filmjeiből, köztük néhány olyat is, amely még soha nem volt Magyarországon. A rendezvénysorozat csúcspontja egy különleges performansz. A Halász Péter által rendezett előadás kiindulópontja Fassbinder Theater in Trance című dokumentumfilmje. 1981-ben Kölnben Theater der Welt címmel fesztivált rendeztek, ahol 15 ország több mint 30 színtársulata lépett fel. Fassbinder két héten keresztül filmezte az előadásokat, ebből a nyersanyagból jött létre a film. A kommentár a modern színház legfontosabb teoretikusától, Antonin Artaud-tól származik, Fassbinder maga olvassa fel. A filmben részletek láthatók a New York-i Squat Színház előadásából is. Ez a társulat 1969-ben alakult fiatal magyar színészekből, Halász Péter vezetésével.

Örökmozgó, májusi vetítések:
A félelem megeszi a lelket (Angst Essen Seele Auf), 1973
A szabadság ököljoga (Faustrecht der Freiheit), 1975
Az amerikai katona (Der amerikanische Soldat), 1970
Maria Braun házassága (Die Ehe der Maria Braun), 1979
Miért lett R. úr ámokfutó? (Warum läuft Herr R. Amok?), 1969–70
Petra von Kant keserű könnyei (Die bitteren Tränen von Petra von Kant), 1973
Rainer Werner Fassbinder, 1995, r/d: Florian Hopf, Maximiliane Mainka

Örökmozgó, júniusi vetítések:
A dögvész istenei (Götter der Pest), 1969
Amikor 13 újhold volt egy évben (In einem Jahr mit 13 Monden), 1978
Bolwieser, 1977
Fontane Effi Briest, 1974
Harmadik generáció (Die Dritte Generation), 1979
Kínai rulett (Chinesisches Roulette), 1976
Lili Marleen, 1980
Óvakodj a szent kurvától (Warnung vor einer heiligen Nutte), 1976
Sátánfajzat (Satansbraten), 1976
Veronika Voss vágyakozása (Die Sehnsucht der Veronika Voss), 1981

Goethe Intézet (1061 Budapest, Andrássy út 24.)
Theater in Trance performance: május 31. 18 óra

Filmvetítések: június 3, 9, 10, 18 óra:
Vendégmunkás (Katzelmacher), 1969
Brémai szabadság (Bremer Freiheit), 1972
Rainer Werner Fassbinder, 1995, r/d: Florian Hopf, Maximiliane Mainka

Támogató:
Goethe Intézet Budapest

...................................................................................................................................

Clint Eastwood 75
2005. május 27-31.

Májusban ünnepli 75. születésnapját Clint Eastwood. Országos ismertségét egy hosszan futó, népszerű televíziós westernszéria hozta meg. A filmvászon számára Sergio Leone „találta ki” spagettiwestern-trilógiája hallgatag főhőseként (Egy maréknyi dollárért, 1964, Pár dollárral többért, 1965, A Jó, a Rossz és a Csúf, 1966). Ezután sorra következtek a hazai westernek, a háborús kalandfilmek és a rendőrfilmek. A hetvenes évek elejére az egyik legnagyobb amerikai sztárnak számított, aki saját filmgyártó céget (Malpaso) alapított. Egyik legismertebb alakítása Harry Callahan, a keménykötésű nyomozó a Piszkos Harryben, melyhez később további négy folytatás készült. 1971-ben rendezőként is bemutatkozott. Elsősorban westernek kerültek ki a keze alól, bizonyítva, hogy Eastwood a régi amerikai filmiskola, a hallgatag hősök nemzedékének utolsó képviselője. Közepes filmek után a Birdben (1989) a jazz iránti rajongásának adott hangot a legendás zenész, Charlie Parker élettörténetén keresztül. Az igazi, nagy siker 1992-ben érte el. A Nincs bocsánat szokatlan hangvételű, költői szépségű és klasszikus westernje kivívta a nézők és az Amerikai Filmakadémia csodálatát. A csodát még kétszer sikerült megismételnie, vagy legalábbis annak közelébe jutnia. A Titokzatos folyóval (2003), mely a Cannes-i fesztiválon nyitófilmként szerepelt, illetve – színészei révén – két Oscart is kapott. Idén pedig a Millió dolláros bébivel, amely az Oscar-gála abszolút győztese volt.

Egy maréknyi dollárért (Per un pugno di dollari), olasz, 1964, r/d: Sergio Leone
Joe Kidd, amerikai, 1972, r/d: John Sturges
Tökéletes világ (A Perfect World), amerikai, 1993, r/d: Clint Eastwood
Titokzatos folyó (Mystic River), amerikai, 2003, r/d: Clint Eastwood
Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby), amerikai, 2004, r/d: Clint Eastwood
Nincs bocsánat (Unforgiven) amerikai, 1992, r/d: Clint Eastwood

...................................................................................................................................

Orson Welles 90
2005. május 6-28.

Az Aranypolgárral (1941) megteremtette a modern filmművészet nyitányát. Nem is annyira az eszközök és a technika újszerűségével, mint inkább azok tudatos, komplex szerkezetbe egyesítésével. Ami aztán nyitányát jelentette a stúdiórendszerrel való szembekerülésének és harcának is. Az Ambersonok tündöklése (1942) továbbfejlesztette az összetett kameramozgásokat és a hosszú beállításokat, valamint a mélységélesség alkalmazását (a rendező távollétében a stúdió drasztikusan megvágta ezt a filmet). Évekkel később (1948-ban) három alacsony költségvetésű filmbe kezdett különböző stúdiók számára, hogy bizonyítsa, továbbra is tud a rendszeren belül dolgozni. A sanghaji asszonyt – Welles és akkori felesége, Rita Hayworth főszereplésével – a stúdió részéről értetlenség fogadta. Sem Az óra körbejár, sem a Macbeth nem hozta meg az áhított (kassza)sikert. Közben a negyvenes években filmszínészként is folytatta pályafutását. Rochesterként bravúros alakítást nyújtott A lowoodi árvában (Jane Eyre-feldolgozás, 1943). Az évtized végén Európába költözött, azt remélve, hogy színészként képes lesz elég pénzt keresni ahhoz, hogy producere lehessen saját filmjeinek. Ehelyett pályafutása hátralevő részében (hollywoodi visszatérését leszámítva, amikor A gonosz érintését készítette 1958-ban) a pénztelenség, a kiszolgáltatottság, a fenyegető leállások állandó rémével kellett szembenéznie. Mégis megszülettek olyan nagyszerű mozgóképi átköltések, mint az Othello (1952), A per (1962) vagy a Falstaff (1966). Ez utóbbit, a IV. Henrik és a Vízkereszt, vagy amit akartok Falstaff-jeleneteire épülő művet Welles Shakespeare-színészi és –feldolgozói munkássága csúcspontjaként tartják számon.

A 22-es csapdája (Catch-22), amerikai, 1970, r/d: Mike Nichols
A gonosz érintése (Touch of Evil), amerikai, 1957, r/d: Orson Welles
A lowoodi árva (Jane Eyre), amerikai, 1944, r/d: Robert Stevenson
A per (Le Proces), francia–olasz–német, 1962, r/d: Orson Welles
A sanghaji asszony (The Lady from Shanghai), amerikai, 1948, r/d: Orson Welles
Az Ambersonok tündöklése (The Magnificent Ambersons), amerikai, 1942, r/d: Orson Welles
Az óra körbejár (The Stranger), amerikai, 1946, r/d: Orson Welles
Egy ember az örökkévalóságnak (A Man for All Seasons), angol, 1966, r/d: Fred Zinnemann
Falstaff (Campanadas a medianoche), spanyol–svájci, 1966, r/d: Orson Welles
Macbeth, amerikai, 1948, r/d: Orson Welles
Othello, amerikai–olasz, 1951, r/d: Orson Welles
Utazás a félelembe (Journey into Fear), amerikai, 1943, r/d: Norman Foster

...................................................................................................................................

Joseph Cotten 100
2005. május 15-31.

Színészi karrierjét a Broadway-n kezdte 1930-ban. Kapcsolata Orson Welles-szel 1937-re datálható, amikor csatlakozott a művész Mercury színházához. Miután több produkcióban főszerepet játszott, 1939-ben visszament a Broadway-ra. 1941-ben Welles hívta Hollywoodba, ahol Az aranypolgárban Kane barátját, Jed Lelandot alakíthatta. Ezt követően Orson és Joseph kapcsolata tíz évig megmaradt. 1942-ben Eugene Morgan szerepét kapta Az Ambersonok tündöklése című produkcióban. 1946-ban Welles narrátorként csatlakozott a Párbaj a naponhoz, melyben Cotten a jó testvért alakította, míg Gregory Peck a rosszat. 1949-ben még egyszer, utoljára társfőszereplők A harmadik emberben, melyben Cotten becsületességével Welles karizmatikus cinizmusa állt szemben. Cotten kis szerepet kapott Welles Othellójában, majd A gonosz érintésében. Színészi karakterére általában a tisztesség és a gyengeség különös keveredése és harca volt jellemző. Romantikus szerepeiben Jennifer Jones-szal alkotott szívdöglesztő párost (Since You Went Away, Love Letters, Portrait of Jennie). De kimagasló és árnyalt alakítást nyújtott elvetemült gyilkosok megformálójaként is (A gyanú árnyékában, Niagara). Száz éve született.

A gyanú árnyékában (Shadow of a Doubt), amerikai, 1943, r/d: Alfred Hitchcock
Aranypolgár (Citizen Kane), amerikai, 1940–41, r/d: Orson Welles
Az Ambersonok tündöklése (The Magnificent Ambersons), amerikai, 1942, r/d: Orson Welles
Csattan a csók (Hers to Hold), amerikai, 1943, r/d: Frank Ryan
Gázláng (Gaslight), amerikai, 1944, r/d: George Cukor
Niagara, amerikai, 1953, r/d: Henry Hathaway
Utazás a félelembe (Journey into Fear), amerikai, 1943, r/d: Norman Foster

...................................................................................................................................

Verne Gyula 100
2005. május 9–18.

A Verne-év során számos kiállításra, filmvetítésre és tanácskozásra kerül sor - az Örökmozgó Verne Gyula műveiből, illetve az ő ihletésére készült filmek bemutatásával adózik a 100 éve meghalt író emlékének. Nálunk magyarosan, „Verne Gyulaként” emlegetik - a magunkénak tudjuk, ahogy az angolok, németek, oroszok, amerikaiak is. Egyike a világirodalom legtöbb nyelvre lefordított, legnagyobb példányszámban eladott íróinak. Első sikereinek idején talán ő maga se tudta, hogy mindenekelőtt ifjúsági író, és még kevésbé azt, hogy a tudományos-fantasztikus regény műfajának megteremtője. Mára már kétségtelen, hogy a múlt század derekán még uralkodó romantikát ő fordította természettudományos ábrándok és a valóság felé. És miközben sikeres kortársainak jó része elavult, ő olyan elevenen él az ifjúság olvasmányaiban, mint a legmodernebbek.

80 nap a Föld körül (Around the World in 80 Days), amerikai, 2004, r/d: Frank Coraci
80 nap alatt a Föld körül (Around the World in 80 Days), amerikai, 1956, r/d: Michael Anderson
A dunai hajós, magyar, 1974, r/d: Markos Miklós
Apollo 13, amerikai, 1995, r/d: Ron Howard
Az Északi Sark meghódítása (La conquete du pôle), francia, 1912, r/d: Georges Mélies
Grant kapitány gyermekei (Gyetyi kapitana Granta), szovjet, 1936, r/d: Vladimir Vajnshtok
Sándor Mátyás (Mathias Sandor), francia, 1962, r/d: Georges Lampin
Sztrogof Mihály (Michel Strogoff), francia, 1926, r/d:Victor Tourjansky
Utazás a Holdba (Le voyage dans la lune), francia, 1902, r/d: Georges Mélies
Utazás a lehetetlenbe (Voyage a travers l’impossible), francia, 1904, r/d: Georges Mélies
Vámpírok bálja (The Fearless Vampire Killers), amerikai-angol, 1967, r/d: Roman Polanski
Várkastély a Kárpátokban (Tajemství hradu v Karpatech), csehszlovák, 1981, r/d: Oldrich Lipsky

Támogatók:
Magyarországi Francia Nagykövetség Együttműködési és Kulturális Osztálya
Francia Intézet

...................................................................................................................................

9. Francia Filmnapok
Száz éve született Jean Vigo
2005. április 25.-május 11.

Jean Vigo egyetemi tanulmányai után az avantgárd irányzatokhoz kapcsolódva került a filmhez. 1929-ben forgatta a sziporkázóan szatirikus Nizzáról jut eszembe című dokumentarista alkotást a társadalmi ellentmondásokról. A betiltott Magatartásból elégtelen diáktörténete keserű fiatalságáról vall, anarchikus lázadással, szenvedélyes kiállással a szabadság mellett. Utolsó filmje, az Atalanta, minden idők legköltőibb realista filmje. Jean Vigo huszonkilenc éves korában halt meg. Rövid életműve máig hat az európai filmművészetre. Bemutatjuk a felejthetetlen francia filmrendező életművét és egy válogatást azokból az alkotásokból, amelyekben hatása tetten érhető.

májusi vetítések:
A piros léggömb (Le ballon rouge), francia, 1956, r/d: Albert Lamorisse
Adieu, Philippine! (Adieu, Philippine!), francia, 1960, r/d: Jacques Rozier
Agyő, édes otthon! (Adieu, plancher des vaches!), francia, 1999, r/d: Otar Iosseliani
Atalanta (L’Atalante), francia, 1934, r/d: Jean Vigo
Az utolsó vakáció (Les dernieres vacances), francia, 1948, r/d: Roger Leenhardt
Egy olyan szép lány, mint én (Une belle fille comme moi), francia, 1972, r/d: François Truffaut
Éretlen szívek (Les coeurs verts), francia, 1966, r/d: Edouard Luntz
Ha (If…), angol, 1968, r/d: Lindsay Anderson
Magatartásból elégtelen (Zéro de conduite), francia, 1930, r/d: Jean Vigo
Pont Neuf szerelmesei (Les amants du Pont Neuf), francia, 1991, r/d: Leos Carax
Utolsó tangó Párizsban (Le dernier tango a Paris), olasz, 1973, r/d: Bernardo Bertolucci
Vigo - Egy szenvedélyes élet (Vigo), angol, 1998, r/d: Julien Temple

...................................................................................................................................

9. Francia Filmnapok
Bernadette Lafont filmjei
április 25. – május 10.

A 9. Francia Filmnapok vendége Bernadette Lafont. Az egykori balett-táncost és modellt Truffaut fedezte föl a film számára a Csirkefogók című rövidjátékfilmben, s a gyönyörű, érzéki nő hamarosan a francia új hullám emblematikus színésznője lett. Második férje Medvecky György, a Párizsban élő magyar származású szobrászművész, filmrendező.

májusi vetítések:
A szép Serge (Le beau Serge), francia, 1959, r/d: Claude Chabrol
Egy olyan szép lány, mint én (Une belle fille comme moi), francia, 1972, r/d: François Truffaut
Mama és a kurva (La maman et la putain), francia, 1972, r/d: Jean Eustach

 

 

.......................................................................................................................................
 


JÚNIUS

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


III. Indiai Filmfesztivál - A száritól a miniszoknyáig
június 16-29.

Az idén harmadik alkalommal kap ízelítőt az Örökmozgó közönsége e nyelvileg, kulturálisan, vallásilag, földrajzilag is sokszínű, kontinensnyi ország termékeny filmgyártásából. Összesen több, mint húsz alkotás tárja elénk a varázslatos India múltjának és jelenének hol színpompás, hol kegyetlenül sivár világát. Az Indiai Nagykövetség segítségével bemutatott 15 alkotás egyforma súllyal reprezentálja a látványos, táncos-zenés ún. bollywoodi hagyományt és a társadalmi problémákra koncentráló, szikárabb művészfilmet.
A nálunk is ismert alkotók közül a maga idejében nagyon népszerű, veterán színész-rendező-producer Raj Kapoor két jellegzetes kortárs szerelmi melodrámával (Keresztúton, Bobby) szerepel a műsorban, valamint egy régebbi, Magyarországon is sikerrel játszott filmmel, A csavargóval. Az új indiai filmet képviselő Shyam Benegal a Kasztok fogságában című filmjével bizonyítja társadalmi érzékenységét, drámateremtő erejét. A 2001-es fesztivál sikerfilmje volt a - most is levetített - Már másé a szívem. Ifjú rendezője, Sanjay Leela Bhansali egy klasszikus mű látványos filmváltozatával is jelentkezik (Devdas). E kosztümös szerelmi melodrámában - mint annyiszor az indiai filmekben - a társadalmi korlátokat érvényesítő szülői akarat választja el és teszi tönkre a szerelmeseket. Egy híres indiai színdarab feldolgozásával mutatja be a kommerszfilmekben túlburjánzó sablonok sokszínűségét a művészfilmnek tekinthető Tavaszünnep. A Gandhiban csak érintett, de mindmáig égetően aktuális hindu-muzulmán konfliktussal több film is foglalkozik: India és Pakisztán szétválása idején játszódik és történeti áttekintésre törekszik a Sötétség és a Vonat Pakisztánba. A Mr és Mrs Iyer viszont a mai Indiában, egy hétköznapi szituációban összekerült férfi és nő kamaradrámáján keresztül mutatja be a vallási ellentétek fenyegető jelenlétét. Az utóbbi két filmet egyébként nő rendezte, így aztán összeállításunkat kiegészítettük a nálunk legismertebb, indiai születésű rendezőnő, Mira Nair Magyarországon is forgalmazott műveivel (Kama Sutra, Esküvő monszun idején, A hiúság vására). Bemutatjuk Satyajit Ray egy kevésbé ismert művét (Ellenfél). Agatha Christie krimijeinek szellemét indiai környezetbe átülteti át a Gyilkosság a forgatáson és A ház védőszelleme, amely egy orvos visszaemlékezéseiben jeleníti meg a nemrég függetlenné vált India ellentmondásos világát.

A csavargó (Awaara), indiai, 1951, r: Raj Kapoor
A harcos (The Warrior), angol–francia, 2001, r: Asif Kapadia
A ház védőszelleme (Vaastupurush), indiai, 2002, r: Sumitra Bhave, Sunil Sukhthankar
Árvíz Indiában (The Rains Came), amerikai, 1937, r: Clarence Brown
Bobby, indiai, 1973, r: Raj Kapoor
Devdas, indiai, 2002, r: Sanjay Leela Bhansali
Egy tiszta szív (Pakeezah), india, 1971, r: Kamal Amrohi
Elefántfiú (Elephant Boy), angol, 1937, r: Robert Flaherty, Zoltan Korda
Ellenfél (Pratidwandi), indiai, 1970, r: Satyajit Ray
Esküvő monszun idején (Monsoon Wedding), amerikai–olasz–francia–indiai, 2001, r: Mira Nair
Gandhi, angol, 1982, r: Richard Attenborough
Gyilkosság a forgatáson (Shubho Mahurat), indiai, 2003, r: Rituoarno Ghosh
Hiúság vására (Vanity Fair), amerikai–angol, 2004, r: Mira Nair
Káma Szútra (Kama Sutra), indiai, 1996, r: Mira Nair
Kasztok fogságában (Manthan), indiai, 1976, r: Shyam Benegal
Keresztúton (Sangam), indiai, 1964, r: Ray Kapoor
Már másé a szívem (Hum dil de chuke sanam), indiai, 1999, r: Sanjay Leela Bhansali
Mr. és Mrs. Iyer (Mr. and Mrs. Iyer), indiai, 2002, r: Aparna Sen
Sötétség (Tamas), indiai, 1987, r: Govind Nihalani
Tavaszünnep (Utsav), indiai, 1984, r: Girish Karnad
Umrao Jaan, a kurtizán (Umrao Jaan), indiai, 1981, r: Muzaffar Ali
Vonat Pakisztánba (Train to Pakistan), indiai–angol, 1998, r: Pamela Rooks

A program egy részét vidéken is bemutatjuk:

Pécs, Uránia mozi uraniam@axelero.hu
június 21. kedd 19.00 Devdas
június 22. szerda 17.00 Bobby, 20.00 Mr és Mrs Iyer
 
Szeged, Belvárosi mozi belvarosimozi@invitel.hu
június 23. csütörtök 18.30 Egy tiszta szív
június 24. péntek 18.30 Mr és Mrs Iyer
június 25. szombat 18.30 Bobby
június 26. vasárnap 18.30 Gyilkosság a forgatáson
 
Debrecen, Apolló mozi kardos@fonixcsarnok.hu
június 27. hétfő 20.00 Umrao Jaan
június 28. kedd 20.00 Mr and Mrs Iyer
június 29. szerda 20.00 Bobby

Az Indiai Nagykövetség és a MNFA közös rendezvénye.

Támogató:
NKÖM

...................................................................................................................................

Ez Amerika – Fikció és valóság
június 9. – július 4.

Összeállításunkban szerepelnek klasszikus dokumentumfilmek az egyik legismertebb szerzőtől, Robert J. Flahertytől, aki nemcsak az ország átalakulását, a mezőgazdasági termelők sorsának változását kísérte figyelemmel (A föld), de ellátogatott az eszkimók közé is, hogy a szinte elviselhetetlen körülmények között élők mindennapjait megörökítse (Nanuk, az eszkimó). Romano Vanderbes holland és Francois Reichenbach francia filmes egyaránt az extremitások felől közelít Amerikához: minden, ami sajátosan amerikai, „sajátosan őrült”, belekerült filmjeikbe (Ez is Amerika 1-2., Amerika egy francia szemével). 2001. szeptember 11. tragikus fordulópont Amerika életében. Korunk sztárdokumentaristája, Michael Moore, miután elkészítette az amerikaiakról a fegyvertartási megszállottságot körbejáró Kóla, puska, sült krumplit, új filmjében, a Fahrenheit 9/11-ben a Bush-adminisztráció és személy szerint az elnök felelősségét firtatja mindabban, ami a terrortámadás után történt. Christine Rose, a Megfojtott szabadság rendezője kimondja: „A szeptember 11-i példátlan eseményektől kezdve Irak jogtalan, igazságtalan megtámadásáig és leigázásáig kormányunk mindenben hazudott nekünk. Hazudtak az előzményekről, hazudtak a fegyverekről, hazudtak a veszélyről.” Vajon kiben milyen asszociációkat indított el a szeptember 11-i terrortámadás? Erre keresi a választ a 11 felkért rendező egy-egy kisfilmjéből összeállított emlékfilm (11’09”01). A válaszok közül különösen érdekes Ken Loaché, aki arra emlékezteti a szabadság és demokrácia bajnokaként fellépő Egyesült Államokat (és a nézőket), hogy a CIA hathatós segítségével buktatták meg annak idején Chile demokratikusan megválasztott elnökét. Tehát nincsenek elvek, csak pillanatnyi politikai-gazdasági érdekek. Válogatásunk játékfilmjei valóságos történelmi eseményeket dolgoznak fel a fikció eszközeivel. Amerika háborúba kényszerítését a Pearl Harbor (vetítés júliusban), a sikeres normandiai partraszállást A leghosszabb nap (vetítés júliusban), a kubai rakétaválság világháborúval fenyegető izgalmas időszakát a Tizenhárom nap, a vietnami vérfürdőt A szakasz, a mogadishui katonai kudarcot a Sólyom végveszélyben. Ez utóbbi már előrevetíti mindazt, ami a legkorszerűbb fegyverzettel felszerelt hadseregre is várhat egy ellenséges környezetben, átláthatatlan és kiszámíthatatlan területen. Mint például évekkel később Irakban.

Játékfilmek:

11’09”01 – szeptember 11. (11’09”01 – September 11.),
angol–francia–egyiptomi–japán–mexikói–amerikai–iráni, 2002, r: Youssef Chahine, Amos Gitai, Alejandro González Inárritu, Shohei Imamura, Claude Lelouche, Ken Loach, Samira Makhmalbaf, Mira Nair, Idrissa Ouedraogo, Sean Penn, Danis Tanovic
A leghosszabb nap (The Longest Day), amerikai, 1962, r: Ken Annakin
A Sólyom végveszélyben (Black Hawk Down), amerikai, 2001, r: Ridley Scott
A szakasz (Platoon), amerikai, 1986, r: Oliver Stone
Pearl Harbor – Égi Háború (Pearl Harbor), amerikai, 2001, r: Michael Bay
Tiszta Amerika, magyar, 1987, r: Gothár Péter
Tizenhárom nap (Thirteen Days), amerikai, 2000, r: Roger Donaldson

Dokumentumfilmek:

A föld (The Land), amerikai, 1941, r: Robert J. Flaherty
Amerika egy francia szemével (L’Amérique insolite), francia, 1958, r: Francois Reichenbach
Amerika éjjel (America di notte), olasz, 1961, r: Giuseppe Maria Scotese, Carlos Alberto de Souza Barros
Ez is Amerika 1. (This Is America: Crazy Ridiculous American People), amerikai, 1976, r: Romano Vanderbes
Ez is Amerika 2. (This Is America: America Exposed), amerikai, 1990, r: Romano Vanderbes
Fahrenheit 9/11, amerikai, 2004, r, f: Michael Moore
Kóla, puska, sült krumpli (Bowling for Columbine), amerikai–német–kanadai, 2002, r: Michael Moore
Megfojtott szabadság (Liberty Bound), amerikai, 2004, r: Christine Rose

...................................................................................................................................

PESTaFEST - I. Budapesti Szerb Dokumentumfilm Napok
június 1-3.

Az anyaországi és a hazánkban élő szerbek életét, hagyományait, múltját és jelenét sokoldalúan bemutató sorozat szervezője és szerkesztője a szerb önkormányzat.

A költő örök ifjúsága – Dušan Vasiljev 1900-1924, (Večita mladost pesnika – Dušan Vasiljev 1900-1924), 2003, r: Miodrag Obradov
A színház az életünk része, 2000, r: Sikovity Éva
Dél, délkelet (Jug, jugoistok), játékfilm, 2005, r: Milutin Petrović
Elfelejtettek karácsonya (Badnjak za zaboravljene), 2005, r: Žarko Joksimović
Harminc év magány (30 godina samoće), 2004, r: Snježan Lalović
Konvojjal Koszovóba (Konvojom u Kosovo i Metohiju), 2005, r: Nikolina Milatović-Popović
Kormorán-ijesztők (Plašitelji kormorana), 1997, r: Branko Ištvančić
Lamentáció a gólyákért (Lament za rodama), 2001, r: Milan Livada
Látogatóban a szigetcsépi szerb enklávénál (U pohode srpskoj enklavi u Čipu), 2001, r: Dušan Torbica
Megszűnés (Nestajanje), 2003, r: Vladimir Perović
Milorad Krstić (Portret Milorada Krstića), 2003, r: Snežana Milivojević
Pomázi beszélyek (Pomaski divani), 2003, r: Predrag Lončarski, Kis Aurél
Szerbek Pest-Budán (Srbi u Budimu i Pešti), 2003, r: Hevér Zoltán
Úgy, ahogy van (Onako, kako jeste), 2005, r: Nikolina Milatović-Popović
Vihar Krajina felett (Oluja nad Krajinom), 2001, r: Božidar Knežević
Visszaadni a napfényt (Giving Back the Light), 2003, r: Aleksandar Lekić
Vitkovics Mihály emlékezete, 1997, r: Radó Gyula
Zmijanji bikaviadal (Bakovi sa Zmijanja), 2004, r: Đorđe Traživuk

Vetítések a videógalérián, naponta 17.30-21.30 között folyamatosan:

Alkotás (Nastajanje), 2005, r: Vladimir Perović
Hová tart a mi kis társaságunk? (Kuda ide naše malo društvo?), 1990, r: Mladen Vranešević Olvadás (Otop), 2004, r: Drago Latinović
Isten őrizz! (Sačuvaj Bože!), 2004, r: Dobrivoje és Dobrila Pantelić
Körök (Krugovi), 2004, r: Drago Latinović
Mi és szomszédaink a Baracskiék (Mi i naše komšije Baračkovi), 2004, r: Svetlana Paroški Fonva-szőve (Upredeno-upleteno), 2004, r: Zdenka Golubović
Milica Kojčić magány-kertje (Vrt samoće Milice Kojčić), 1990, r: Božidar Kalezić
Photo organo genesis (Photo organo genesis), 2003, r: Drago Latinović, Nebojša Milijašević
Szívesen áll be katonának a szerb legény (Rado ide Srbin u vojnike), 2002, r: Svetlana Paroški
Utazások (Putovanja), 2002, r: Drago Latinović

...................................................................................................................................

Bolgár filmhétvége
június 10-12.

A Bolgár Nemzeti Filmközponttal kialakított kapcsolatoknak köszönhetően az Örökmozgóban évek óta folyamatosan hozzáférhetővé tesszük a rendszerváltás utáni bolgár film legjobb alkotásait. Mozink ebben a témában afféle bemutatóhely: itt lehetett először látni Eduard Zahariev Kései telihold és Iglika Trifonova Levél Amerikába című filmjét is. Ezeknek a műveknek az MMKA által is támogatott VHS kiadványaival jelent meg a bolgár film ismét idehaza a terjesztésben. Hasonló formában tettük hozzáférhetővé Metodi Andonov klasszikus alkotását, a Kecskeszarvat és annak 1994-es remake-jét. A program rendszeressége közvetve érzékelhető a Duna Televízió kelet-európai kínálatában is. Információink szerint az érdeklődés kölcsönös: az új magyar filmek egyre gyakrabban jelennek meg Szófiában, bulgáriai fesztiválokon, illetve a Magyar Kulturális Intézet rendezvényein. A mai bolgár film minden önbizalmat elfojtó nehézségeivel együtt nemzetközi fesztiválokon egyik legkeresettebb képviselője a délkelet-európai filmes kultúrának. Középgenerációja egyre érettebb formában, újszerű stiláris árnyalatokkal képes kifejezni életérzését, míg többen a rusztikus társadalmi drámák tradícióját folytatják. Az utóbbi években pedig több harsány, formakereső fiatal filmessel is észrevetette magát. Az Örökmozgó 2001-es Bolgár Filmhete váratlanul jelentős sikert hozott. Az eseményre megjelentetett Moveast folyóirat tematikus száma azóta is a mai bolgár film keresett szakirodalmi forrása. A 2003-as rendezvény is népszerű volt, különösen a hazai bolgár kisebbség körében, melynek tagjai továbbra is várják a folytatást, s jelen vannak egyedi vetítéseken. Az idei filmhét programja a 2004-es várnai Nemzeti Filmfesztivál programjára, nagydíjas filmjeire és két újabb sikerre épül.

A másik lehetséges életünk (Drugijat nas vâzmozsen zsivot), 2004, r: Rumjana Petkova
Egy kalória gyengédség (Edna kalorija nezsnoszt), 2003, r: Ivanka Grâbcseva
Elhamvadás (Izpepeljavane), 2004, r: Sztanimir Trifonov
Elrabolt szemek (Otkradnati ocsi), 2004, r: Radoszlav Szpaszov
És lejött hozzánk az Úr (I Goszpod szleze da ni vidi), 2003, 123' r: Petâr Popzlatev
Georgi és a pillangók (Georgi i peperudite), 2004, r: Andrej Paunov
Kecskeszarv (Kozijat rog), 1971, r: Metodi Andonov
Mila a Marsról (Mila ot Marsz), 2004, r: Zornica Szofija

A rendezvény vendégei:
Sztanimir Trifonov, rendező, az Elhamvadás alkotója
Alekszandâr Grozev, filmtörténész, a Bolgár Nemzeti Filmközpont igazgatója
Mila Petkova, forgatókönyvíró, a Bolgár Nemzeti Filmközpont munkatársa

...................................................................................................................................

Fassbinder 60
május 26.–június 10.

Hatvan éve született a német újhullám legismertebb és legnagyobb hatású rendezője.
Az évforduló alkalmából az Örökmozgóban és a Goethe Intézetben válogatást mutatunk be Fassbinder filmjeiből, köztük néhány olyat is, amely még soha nem volt Magyarországon.

2005. május 31-én, kedden este a Goethe Intézet Rainer Werner Fassbinder 60. születésnapja alkalmából filmvetítéssel egybekötött performansz-estet rendez a volt NDK követség épületében (Budapest XIV. kerület, Stefánia út 101-103.)

19 órakor Rainer Werner Fassbinder Theater in Trance című dokumentumfilmjét vetítjük (német nyelven).

A film az 1981-es kölni Theater der Welt fesztiválon készült, melyen 15 országból mintegy 30 színházi együttes szerepelt. Fassbinder két héten keresztül figyelemmel kísérte munkájukat és fellépésüket filmre vitte. A dokumentumfilmhez felhasználta a modern színház egyik legjelentősebb teoretikusának, Antonin Artaudnak Das Theater und sein Double című írását. A kommentárt maga Fassinder olvassa. A film az 1981-es színházi fesztivál eseményeit 14 részben örökíti meg: a fesztiválon fellépő legjelentősebb társulatokat mutatja be, köztük a New York-i Squat Színházat, melyet Halász Péter alapított 1969-ben fiatal magyar színészekből.

A 91 perces filmet rövid szünet követi. A szünet után

Halász Péter: Homage - Utazás a szomorúság közepébe avagy Aknaszedő 2 című performanszát láthatja a közönség (magyar nyelven, német feliratozással).

Erről Halász Péter a következőket írja:
„ Fassbinder egy regény megírására készült. A feljegyzéseiből kiderül, hogy a könyv, Utazás a szomorúság közepébe (Reise ins Innere der Trauer), afféle önterápia. Egy olyan emberről szól, aki pszichoszomatikusan előidézett bénulásban szenved. Képzeletének aktivizálásával fokozatosan újra képes kezét megmozdítani. Ezt a novellát Fassbinder nem írta meg, csak a vázlatok maradtak fenn. Az aknaszedő feljegyzései című darabom témája éppen ez. Néhány évvel ezelőtt írtam és mutattam be, mint az "Egy őrült naplója" sorozat egyik változatát. Most újabb változat készül, mintegy tisztelgés Fassbinder előtt. Az előadás kerete filmforgatás (Fassbinder mindkét műfajhoz kötődött). Így a néző egy színpadi eseményt és az erről készült felvételeket egy időben láthatja.”

Készítették: Halász Péter, Juhász Gabriella, Bodor Erzsébet, Kokits Péter, Turai Katalin, Juhász András.

A terem 350 fő befogadására képes, helyfoglalás érkezési sorrendben. Felhívjuk a nézők figyelmét, hogy kamerájukat ne hagyják otthon, az előadásról felvételek készíthetők!

Örökmozgó, májusi vetítések:

A félelem megeszi a lelket (Angst Essen Seele Auf), 1973
A szabadság ököljoga (Faustrecht der Freiheit), 1975
Az amerikai katona (Der amerikanische Soldat), 1970
Maria Braun házassága (Die Ehe der Maria Braun), 1979
Miért lett R. úr ámokfutó? (Warum läuft Herr R. Amok?), 1969–70
Petra von Kant keserű könnyei (Die bitteren Tränen von Petra von Kant), 1973
Rainer Werner Fassbinder, 1995, r/d: Florian Hopf, Maximiliane Mainka

Örökmozgó, júniusi vetítések:

A dögvész istenei (Götter der Pest), 1969
Amikor 13 újhold volt egy évben (In einem Jahr mit 13 Monden), 1978
Bolwieser, 1977
Fontane Effi Briest, 1974
Harmadik generáció (Die Dritte Generation), 1979
Kínai rulett (Chinesisches Roulette), 1976
Lili Marleen, 1980
Óvakodj a szent kurvától (Warnung vor einer heiligen Nutte), 1976
Sátánfajzat (Satansbraten), 1976
Veronika Voss vágyakozása (Die Sehnsucht der Veronika Voss), 1981

Vetítések a Goethe Intézetben (1061 Budapest, Andrássy út 24.)

Június 3. péntek, 18.00
R.W. Fassbinder portréfilm + Brémai szabadság (Bremer Freiheit, 1972, 87 perc)
A megtörtént eseten alapuló film hőse egy köztiszteletnek örvendő, istenfélőnek tartott brémai polgárasszony, aki 15 embert ölt meg, közeli hozzátartozóit, köztük két férjet, a szüleit, a gyerekeit. Végül lelepleződött, 1831-ben nyilvánosan kivégezték.

Június 9. csütörtök, 18.00
Vendégmunkás (Katzelmacher, 1969, 85 perc)
A film szereplői, négy páros, akiket különböző, változékony viszonyok tartanak össze: Marie Erichhel, Paul Helgával jár, Petert Elisabeth tartja ki, Rosy pénzért van Franzzal. A csoport kényes egyensúlyát felborítja egy görög vendégmunkás. A férfiak elutasítják és féltékenyek rá, Marie azonban járni kezd vele… Fassbinder egyik legpuritánabb korai filmje, az Action Theater korszakából.

Június 10. péntek, 18.00
Lili Marleen (Director´s Cut) német nyelven!
A vetítés után Beszélgetés Juliane Lorenz-zel, a Rainer Werner Fassbinder Alapítvány elnökével.

Goethe Intézet Budapest www.goethe.de/ms/bud és a MNFA közös rendezvénye.

.......................................................................................................................................
 


JÚLIUS

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


Amerika 1974
július 1-30.

„1974 fordulópont Amerika történetében és közgondolkodásában. Az átlagpolgár előtt is világossá vált, hogy formális demokráciában él. A törvények, az intézmények, a társadalmi működés keretei megvannak, de az állam legfelső szintjén álló szűk hatalmi-baráti kör bármikor magához ragadhatja a kezdeményezést, kivonhatja magát az ellenőrző szervek illetékessége alól, vagy éppen annak vezetőit vonja be maffiaszerűen működő illegális tevékenységébe. Ha Nixon nem mond le, Amerika történetében – mint elnöknek – a legsúlyosabb vádpontokkal kellett volna szembenéznie: munkatársak hamis vallomásra bírása, igazságszolgáltatás akadályoztatása 36 esetben, az adóhivatal, az FBI, a CIA, az igazságügyi minisztérium törvénytelen befolyásolása. És a végkövetkeztetés: ilyen körülmények között vajon érvényesnek tekintendők-e a ’72-es választás eredményei?” (Lalik Sándor)
A teljes cikk a júliusi Muszterben olvasható.

A keselyű három napja (Three Days of the Condor), amerikai, 1975, r: Sidney Pollack
A Parallax-terv (The Parallax View), amerikai, 1974, r: Alan J. Pakula
A Richard Nixon-merénylet (The Assassination of Richard Nixon), amerikai–mexikói, 2004, r: Niels Mueller
A Sakál napja (The Day of the Jackal), angol–francia, 1973, r: Fred Zinnemann
Akció az elnök ellen (Executive Action), amerikai, 1973, r: David Miller
Éjféli cowboy (Midnight Cowboy), amerikai, 1969, r: John Schlesinger
Magánbeszélgetés (The Conversation), amerikai, 1974, r, f: Francis Ford Coppola
Taxisofőr (Taxi Driver), amerikai, 1976, r: Martin Scorsese

...................................................................................................................................

Ez Amerika – Fikció és valóság
június 9. – július 6.

Összeállításunkban szerepelnek klasszikus dokumentumfilmek az egyik legismertebb szerzőtől, Robert J. Flahertytől, aki nemcsak az ország átalakulását, a mezőgazdasági termelők sorsának változását kísérte figyelemmel (A föld), de ellátogatott az eszkimók közé is, hogy a szinte elviselhetetlen körülmények között élők mindennapjait megörökítse (Nanuk, az eszkimó). Romano Vanderbes holland és Francois Reichenbach francia filmes egyaránt az extremitások felől közelít Amerikához: minden, ami sajátosan amerikai, „sajátosan őrült”, belekerült filmjeikbe (Ez is Amerika 1-2., Amerika egy francia szemével). 2001. szeptember 11. tragikus fordulópont Amerika életében. Korunk sztárdokumentaristája, Michael Moore, miután elkészítette az amerikaiakról a fegyvertartási megszállottságot körbejáró Kóla, puska, sült krumplit, új filmjében, a Fahrenheit 9/11-ben a Bush-adminisztráció és személy szerint az elnök felelősségét firtatja mindabban, ami a terrortámadás után történt. Christine Rose, a Megfojtott szabadság rendezője kimondja: „A szeptember 11-i példátlan eseményektől kezdve Irak jogtalan, igazságtalan megtámadásáig és leigázásáig kormányunk mindenben hazudott nekünk. Hazudtak az előzményekről, hazudtak a fegyverekről, hazudtak a veszélyről.” Vajon kiben milyen asszociációkat indított el a szeptember 11-i terrortámadás? Erre keresi a választ a 11 felkért rendező egy-egy kisfilmjéből összeállított emlékfilm (11’09”01). A válaszok közül különösen érdekes Ken Loaché, aki arra emlékezteti a szabadság és demokrácia bajnokaként fellépő Egyesült Államokat (és a nézőket), hogy a CIA hathatós segítségével buktatták meg annak idején Chile demokratikusan megválasztott elnökét. Tehát nincsenek elvek, csak pillanatnyi politikai-gazdasági érdekek. Válogatásunk játékfilmjei valóságos történelmi eseményeket dolgoznak fel a fikció eszközeivel. Amerika háborúba kényszerítését a Pearl Harbor (vetítés júliusban), a sikeres normandiai partraszállást A leghosszabb nap (vetítés júliusban), a kubai rakétaválság világháborúval fenyegető izgalmas időszakát a Tizenhárom nap, a vietnami vérfürdőt A szakasz, a mogadishui katonai kudarcot a Sólyom végveszélyben. Ez utóbbi már előrevetíti mindazt, ami a legkorszerűbb fegyverzettel felszerelt hadseregre is várhat egy ellenséges környezetben, átláthatatlan és kiszámíthatatlan területen. Mint például évekkel később Irakban.

Júliusi vetítések:

A leghosszabb nap (The Longest Day), amerikai, 1962, r: Ken Annakin
Amerika éjjel (America di notte), olasz–francia–brazil–argentin dokumentumfilm, 1961, r: Giuseppe Maria Scotese
Pearl Harbor – Égi Háború (Pearl Harbor), amerikai, 2001, r: Michael Bay

...................................................................................................................................

Henry Decaë 90
július 1–27.

„Henri Decaë kamerája találta fel a nouvelle vague írásmódját.” - állítja Jean Collet francia filmtörténész, a francia új hullám szakértője. Decaë a modern francia filmművészet egyik legismertebb operatőre. Pályafutását rövidfilmekkel kezdte. Az első általa fényképezett játékfilm 1948-ban A tenger csendje, egy Jean-Pierre Melville irodalmi adaptáció. Melville ezután több filmjének vezető operatőrévé tette meg Decaë-t. Hamarosan Malle, Truffaut, Chabrol is felfedezte. A fiatal rendezők új elképzeléseinek megvalósításához Decaë új technikát dolgozott ki: a gyors, mindenhová behatoló, felszabadítóan friss kameramozgást. Sohasem öncélúan, formai bravúrok sorozataként alkalmazta a mozgó, „kísérő” kamerát, hanem önálló, titkos tanúvá tette, amely észrevétlenül vezeti a néző szemét. A hetvenes években Amerikába hívták dolgozni, elsősorban Sydney Polack filmjeiben aratott sikert. Franciaországban a hetvenes évektől nagyszabású, látványos tömegfilmek vezető operatőre lett ez az érzékletes stílusú, egyéni látásmódú, az újszerű beállításokat kedvelő művész. 1987-ben halt meg Párizsban. Idén lenne 90 éves.

A szép Serge (Le beau Serge), francia, 1959, r, f: Claude Chabrol
Szicíliaiak klánja (Le clan des Siciliens), francia, 1968, r: Henri Verneuil
Az asszony és az elítélt (Droit d’aimer), francia, 1972, r: Eric Le Hung
Felvonó a vérpadra (Ascenseur pour l’echafaud), francia, 1957, r: Louis Malle
Jákob rabbi kalandjai (Les aventures de rabbi Jacob), francia, 1973, r: Gérard Oury
Két nap az élet (Week-end á Zuydcoote), francia, 1964, r: Henri Verneuil
Magánélet (La vie privée), francia, 1962, r: Louis Malle
Négyszáz csapás (Les quatre cents coups), francia, 1959, r, f: Fraçois Truffaut
Szeretők (Les amants), francia, 1958, r: Louis Malle
Unokafivérek (Les Cousins), francia, 1959, r, f: Claude Chabrol
Viva Maria!, francia–olasz, 1965, r: Louis Malle

...................................................................................................................................

Robert Hirsch 80
július 24-31.

A francia színész 1927-ben született Adam szigetén. Táncolni tanult és az operaház balettkarának tagja lett, énektanulmányokat folytatott és a konzervatóriumot is elvégezte. 1946-ban Shakespeare-vígjátékban lépett először színpadra Párizsban. Majd egész sor Moliere, Racine, Giraudoux darabban bizonyította tehetségét. 1948 óta a Comédie Française tagja. Kiváló komikus, eredeti jellemábrázoló. 1951 óta filmez. Sajátos humorával és sokoldalúságával egyéni hangot képvisel a francia vígjátékokban. 80 évesen, napjainkban is aktívan dolgozik.

A nagymenő (Les craks), francia, 1968, r: Alex Joffé
A párizsi Notre Dame (Notre Dame de Paris), francia–olasz–amerikai, 1956, r: Jean Delannoy
A veszedelmes szerep (Martin soldat), francia, 1966, r: Michel Deville
Adieu, Philippine, francia, 1962, r: Jacques Rozier
Minden nő bolondul érte (Toutes folles de lui), francia, 1967, r: Norbert Carbonnaux

...................................................................................................................................

In memoriam Jankovits Márta (1922-2005)
július 1-30.

„Mostantól már valószínűleg egy bárányfelhőn ül, keze ügyében négy-öt égi telefonnal, körülötte egy-két ugrásra készen várakozó égi taxival, hihetetlen mennyiségű telefonregiszterrel, forgatókönyvvel, feljegyzéssel és csodálkozó angyalokkal körülvéve, s a tőle megszokott módón egyszerre beszél és telefonál – azaz, mindent elsöprő és mindenkit megmozgató energiával szervezi az éppen esedékes égi mozi gyártását.
Élő legenda volt, a magyar gyártásvezetők egyik legnagyobbika, s bár utolsó éveit súlyos betegsége miatt a szakmától és a világtól is elzártan töltötte hihetetlen és felfoghatatlan, hogy elment. Életműve, filmjei, történetei itt maradnak közöttünk.” (Lencsó László)
A teljes cikk a júliusi Muszterben olvasható.

A piacere, magyar, 1976, r: Huszárik Zoltán
Húsvéthétfő Galgamácsán, magyar, 1974, r: Rényi Tamás
Kilencedik emelet, magyar, 1977, r: Gyarmathy Lívia
Lakodalom Ecseren, magyar, 1974, r: Rényi Tamás
Tüzikovácsok, magyar, 1968, r: Zsombolyai János
Várostérkép Budapest, magyar, 1977, r: Szabó István

.......................................................................................................................................
 


AUGUSZTUS

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


3. Indiai Filmhét - Ráadás
augusztus 18 – 29.

A varázslatos India múltjának a és jelenének hol színpompás, hol kegyetlenül sivár világa tárult fel júniusi Indiai Filmfesztiválunkon. Az Indiai Nagykövetség segítségével megvalósított fesztivál hatalmas sikert aratott. A legnépszerűbb filmekből néhányat most újra műsorra tűzünk, hogy aki nem látta, megnézhesse, aki pedig újra élvezni szeretné ezt a különös világot, ismét „elmerülhessen” benne.

Bobby, indiai, 1973, r: Raj Kapoor - augusztus 23. 18.30
Devdas, indiai, 2002, r: Sanjay Leela Bhansali - augusztus 25. 19.00
Egy tiszta szív (Pakeezah), indiai, 1971, r: Kamal Amrohi - augusztus 28. 18.30
Már másé a szívem (Hum dil de Chuke sanam), indiai, 1999, r: Sanjay Leela Bhansali - augusztus 19. 19.30
Mr. és Mrs. Iyer (Mr. and Mrs. Iyer), indiai, 2002, r: Aparna Sen - augusztus 29. 20.30
Tavaszünnep (Utsav), indiai, 1984, r: Girish Karnad augusztus 27. 20.00
Umrao Jaan, a kurtizán (Umrao Jaan), indiai, 1981, r: Muzaffar Ali - augusztus 24. 20.00
Vonat Pakisztánba (Train to Pakistan), indiai–angol, 1998, r: Pamela Rooks - augusztus 18. 20.30

...................................................................................................................................

Lázadó rock
augusztus 18 – 31.

A hatvanas években a rockkultúra, ha megváltoztatni nem is tudta a világot, olyan külső és belső erőket szabadított fel, melyek elősegítették a világról való máshogy gondolkodást, az addigi értékrend megkérdőjelezését, a mentális, lelki, szexuális felszabadulást. A rock szakítást jelentett a társadalmi és zenei konvenciókkal, lázadó jellegéből adódóan természetes szövetségesévé vált a diákmozgalmaknak, a háború elleni tüntetéseknek, a jogegyenlőségért folytatott harcnak. A rockzene új és követhető életmintát mutatott fel, bár eszménnyé váló hősei a lázadás más-más fokát képviselték. Cliff Richard megmaradt a vallásosságával mindig büszkélkedő tiszta (hangú) énekesnek. A Beatles kezdetben nem tudta eldönteni, hogy a társadalmi konvenciókat milyen mértékben rúgja fel (ezt jelzi a gombafrizura és a konszolidált öltözék egyidejűsége a koncerteken). A Rolling Stones az anarchisztikus kívülállást képviselte, s rájátszott bizonyos démonikus, sátáni meghatározottságokra, mind a dalokban, mind pedig Mick Jagger eksztatikus, kihívó előadásmódjában.

Összeállításunkban olyan zenés, szórakoztató filmeket idézünk fel, melyek elsősorban a popsztárok – Cliff Richard és a Shadows, Beatles – rendkívüli népszerűségét aknázták ki (Csodálatos élet, 1964, Help!, 1965). A mai blődlik közül a Blues Brothers 2000 – múltidéző szándékkal és remek üzleti érzékkel – vonultatott fel olyan soul- és rocksztárokat, mint Aretha Franklin, Wilson Pickett, James Brown, B. B. King, Bo Diddley, Eric Clapton, Stevie Winwood, Billy Preston.

A rock nagy korszaka – a társadalmi mozgalmakkal együtt – a hatvanas évek végén tetőzött. Szimbolikus eseménye a rock és a szeretet közel félmilliónyi fiatalt megmozgató háromnapos ünnepe, a woodstocki fesztivál. Ott volt szinte mindenki, aki számított. Az egyetemi diáktüntetések véres leverését ábrázoló Eper és vér, valamint a társadalmonkívüliségbe menekülő fiatalokról szóló Zabriskie Point természetes és dramaturgiai elemként használta fel a rockot. Míg az előbbiben Paul McCartney, Joni Mitchell, valamint a Crosby, Stills, Nash & Young dalai szóltak, addig az utóbbiban a Pink Floyd zenéje volt a meghatározó. A hippikorszakot egy 1971-ben játszódó kultuszregény (Félelem és reszketés Las Vegasban) 1998-as feldolgozása mint „őrült nekrológ” búcsúztatta, melyben felhangzottak többek közt Bob Dylan, Jeff Beck, Neil Young és a Jagger-Richards szerzőpáros dalai. A hetvenes évek amerikai zenei állóvizét a rocknosztalgia kezdte fodrozni. Színpadi születése után egy évtizeddel elkészült a Hair hippimusical filmváltozata, a Bee Gees pedig filmmusicallé varázsolta a legendás Bors őrmester című Beatles-album dallamait. A nyolcvanas években továbbra is nagy tömegeket vonzottak a rockkoncertek. Ezek közül a Rolling Stones amerikai, illetve a Queen budapesti fellépését láthatjuk. Végül megismerkedhetünk egy nem mindennapian nagy művész életútjának meghatározó állomásaival. Újra hallhatjuk a korszakokat átívelő és összefoglaló életmű érdesen eredeti, lélektől lélekig vezető dalait (Ray, 2004). (Lalik Sándor)

Blues Brothers 2000, 1998, r: John Landis - augusztus 29. 18.30
Csodálatos élet, 1964, r: Sidney J. Furie - augusztus 21. 18.30
Elvis, 1979, r: John Carpenter - augusztus 30. 18.00
Eper és vér, 1970, r: Stuart Hagmann - augusztus 22. 20.30
Félelem és reszketés Las Vegasban, 1998, r: Terry Gilliam - augusztus 24. 18.00
Hair, 1979, r: Milos Forman - augusztus 18. 18.30
Help! 1965, r: Richard Lester - augusztus 28. 21.00
Kopaszkutya, 1981, r: Szomjas György - augusztus 22. 18.30
Let's Spend the Night Together, 1982, r: Hal Ashby - augusztus 20. 20.30
Magic – A Queen Budapesten, 1986, r: Zsombolyai János - augusztus 27. 18.30
Ray 2004, r: Taylor Hackford - augusztus 25. 16.30
Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band, 1978, r: Michael Schultz - augusztus 21. 20.30
Szelíd motorosok, 1969, r: Dennis Hopper - augusztus 31. 20.30
Woodstock I-II. 1970, r: Michael Wadleigh - augusztus 30. 20.30
Zabriskie Point, 1969, r: Michelangelo Antonioni - augusztus 26. 18.30
Teljes program

...................................................................................................................................

Ingrid Bergman
augusztus 18 – 31.

Friss, természetes északi szépségével teljesen elütött a hollywoodi filmcsillagoktól. Magas termete, szabálytalan arca különösen hatott az álomgyárban. Amikor először találkozott David Selznick producerrel, az rögtön közölte, mit, hol kell átalakítani a svéd színésznőn.
Selznick kommersz Hollywoodi sztárt akart faragni belőle. A kemény hangzású nevét is meg akarta változtatni. Ingrid Berjman, Ingrid Berriman és Ingrid Lindstrom nevek jöttek szóba, ő azonban megtartotta a saját nevét. "Engedetlen" hozzáállásából jött az az ötlete Selznicknek, hogy hagyják Ingrid-et olyannak amilyen, és ő lesz az első természetes sztár. Se névváltoztatás, se extra smink. Semmi. Így készült el az első Hollywood-i próbafelvétele és így lett világsztár. Egyszerűen, Ingrid Bergman volt és kész.

Intermezzo, 1939, r: Gregory Ratoff - augusztus 20. 16.30
Forgószél, 1946, r: Alfred Hitchcock - augusztus 24. 16.30
Casablanca, 1942, r: Michael Curtiz - augusztus 27. 16.30
Elbűvölve, 1945, r: Alfred Hitchcock - augusztus 31. 18.30
Gázláng, 1944, r: George Cukor - augusztus 18. 17.00
Egy asszony, aki mer, 1936, r: Gustaf Molander - augusztus 19. 16.30
Ördög az emberben, 1941, r: Victor Fleming - augusztus 22. 16.30
Az öreg hölgy látogatása, 1964, r: Bernhard Wicki - augusztus 28. 16.30
A diadalív árnyékában, 1948, r: Lewis Milestone - augusztus 29. 16.30
Gyilkos szerelem, 1941, r: W. S.Van Dyke - augusztus 30. 16.30
Teljes program

...................................................................................................................................

A Magyar Nemzeti Filmarchívum filmjei a Tér-Film-Zene Fesztiválon
2005. július 8. - augusztus 7.

Idén már második alkalommal rendeznek Tér-Film-Zene Fesztivált a Kossuth téren.
A legmodernebb technikát képviselő kivetítők nappali fényviszonyok közötti vetítésre is alkalmasak. 1500 ülőhely várja a mozirajongókat.

Program:
17.00 – 18.00 Gyermekfilmek, animációs filmek
18.00 – 20.00 Színházi felvételek, klasszikus magyar filmek
20.00 – 22.00 Komolyzenei filmek
22.00 – 23.00 Némafilmek

A némafilmeket Gyarmati István zongorakíséretével vetítik.
A belépés ingyenes.

A Néprajzi Múzeum minden szerdán és csütörtökön 18:00-22:00 óra között kedvezményes árú belépőjeggyel várja látogatóit a Sámánszobrok és kőjaguárok kiállításra.

Részletes műsor: www.terfilmzene.hu
Információ: 06-1-204-1402

 

.......................................................................................................................................
 


SZEPTEMBER

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


IX. Filmemlékezet Fesztivál
szeptember 17-30.

A Magyar Nemzeti Filmarchívum 1997 óta minden szeptemberben megrendezi nemzetközi archívumi fesztiválját. Idén a némafilmgyűjteményéről híres holland archívum lesz a főszereplő, vendégünk lesz Mark-Paul Meyer főrestaurátor. A nyitó előadás három Hollandiában felújított némafilm: Alfred Machin kézi színezésű pacifista filmje, az Átkozott háború (1914), amely 1990-ben került elő; Joris Ivens kisfilmje, Az eső (1929), és a francia avantgarde alapműve, A kagyló és a lelkész (1928), amelyet nemzetközi összefogással újítottak fel. A műsorban láthatunk továbbá holland filmklasszikusokat, felújított magyar némafilmeket, dán és szovjet ritkaságokat, valamint Jim Jarmusch és Satyajit Ray filmjeit.

Támogatók:
Filmmuseum Amsterdam
Holland Királyság Nagykövetsége  
Cinemathek Français
Magyar Mozgókép Közalapítvány
Nemzeti Kulturális Alap
Duna Televízió

420-as urak (Shri 420), indiai, 1955, r: Raj Kapoor, 09.17.16.30.
A balett-táncosnő (Ballettdanserinden), dán, 1911, r: August Blom, 09.26.18.30
A beszédes múzsa (Den talende muse), dán, 2003, r: Torben Skjodt Jensen, 09.21.20.30
A harag napja (Vredens Dag), dán, 1943, r: Carl Th. Dreyer, 09.19.20.30
A kagyló és a lelkész (La coquille et le clergyman), francia, 1927, r: Germaine Dulac, 09.17.20.00
A látogató (Agantuk), indiai–francia, 1991, r: Satyajit Ray, 09.30.20.30
A leányasszony, magyar, 1919, r: Deésy Alfréd, 09.18.18.30
A legyőzhetetlen (Aparajito), indiai, 1956, r: Satyajit Ray, 09.22.20.30
A szurámi vár legendája (Legenda o szuramszkoj kreposztyi), szovjet, 1984, r: Szergej Paradzsanov, Dodo Abasidze, 09.21.18.30
Apu világa (Apur Sansar), indiai, 1959, r: Satyajit Ray, 09.28.18.30
Asik-Kerib szovjet, 1988, r: Szergej Paradzsanov, Dodo Abasidze, 09.23.20.30
Átkozott háború (Maudite soit la guerre), belga, 1914, r: Alfred Machin, 09.17.20.00
Az aranyember (The Golden Man), magyar, 1918, r: Korda Sándor, 09.24.16.30
Az út dala (Pather Panchali), indiai, 1955, r: Satyajit Ray, 09.20.18.30
Dr. Caligari (Das Kabinet des Doktor Caligari), német, 1920, r: Robert Wiene, 09.19.18.30
Dübörgő élet (The Crowd), amerikai, 1928, r: King Vidor, 09.25.20.30
Éjszaka a Földön (Night on Earth), amerikai, 1992, r: Jim Jarmusch, 09.30.18.30
Eső (Regen), holland, 1929, r: Joris Ivens, Mannus Franken, 09.17.20.00
Florida, a paradicsom (Stranger than Paradise), amerikai, 1984, r: Jim Jarmusch, 09.26.20.30
Hamlet, német, 1921, r: Sven Gade, Heinz Schall, 09.26.18.30
Hasonmás (Als twee druppels water), holland, 1963, r: Fons Rademakers, 09.24.20.30
Hervadó virágok (Broken Flowers), amerikai, 2005, r: Jim Jarmusch, 09.28.20.30
IV. Károly király és Zita királyné megkoronázása – magyar, 1916, 09.23.18.30
Keresztutak (Jujiro), japán, 1928, r: Teinosuke Kinugasa, 09.20.20.30
Matrózfeleségek (Zeemansvrouwen), holland, 1930, r: Hans Kleinman, 09.18.20.30
Mystery Train amerikai, 1989, r: Jim Jarmusch, 09.27.20.30
Néma háború (De Overval), holland, 1962, r: Paul Rotha, 09.27.18.30
Olive Thomas: Everybody’s Sweetheart, amerikai dokumentumfilm, 2003, r: Andie Hicks, 09.25.18.30
Vihar után, magyar, 1918, r: Sugár Pál, 09.23.18.30
Zsiványszimfónia (The Robber Symphony), angol, 1936, r: Friedrich Feher, 09.24.18.00

...................................................................................................................................

Greta Garbo 100
szeptember 2-25.

Stockholmi szegénysorsból a hollywoodi sztárság legmagasabb fokára küzdötte fel magát. Ebben elévülhetetlen érdeme volt felfedezőjénak, Mauritz Stillernek, aki a Gösta Berlingben juttatta első jelentős szerepéhez az új nőideált megelőlegező hűvös szépséget. Következő filmjében, a Bánatos utcában egy prostitúcióba süllyedt középosztálybeli lányt alakított megható érzékenységgel. Stiller magával vitte Hollywoodba, ahol egy idő után kénytelenek voltak felismerni, hogy egy varázsos, talányos kisugárzású új színésznő született. Ezután az akkor divatos vamp hagyományokra építve tudatosan teremtik meg sajátos imázsát. Garbo a nyers szerelmi vágy hősnője Az asszony és az ördögben. Az önmaga vágyait vállaló, önállóan döntő asszony a Karenina Annában (ezt a szerepet kétszer is eljátssza, 1927-ben és 1935-ben). A hangosfilm megjelenése nem töri meg pályáját. Mély, melankolikusan dallamos hanghordozása jól harmonizál alakjával. A sztárság és a zárkózottság, illetve az ez iránti vágy egyaránt jellemzi. Szállóigévé vált mondata a Grand Hotelból: „Egyedül akarok lenni!”. A harmincas évek olykor dagályos kosztümös darabjaiban is sikerül megőriznie játékának visszafogottságát (Walewska grófnő). Új színeket mutat fel A kaméliás hölgyben és a Ninocskában. A Krisztina királynőben pedig élete legnagyobb alakítását nyújtja. A kétarcú nő viszont, amelyben egy hétköznapi, megunt feleséget játszik, minden értelemben bukás - ami egyben a nagyra hivatott, és abból sokat beteljesítő pálya végét is jelenti.

A kaméliás hölgy (Camille), amerikai, 1936, r: George Cukor, 09.16.16.30
A kétarcú nő (Two-Faced Woman), amerikai, 1941, r: George Cukor, 09.08.16.30
Az asszony és az ördög (Flesh and the Devil), amerikai, 1926, r: Clarence Brown, 09.25.16.30
Bánatos utca (Die freudlose Gasse), német, 1925, r: Georg Wilhelm Pabst, 09.22.18.30
Grand Hotel, amerikai, 1932, r: Edmund Goulding, 09.06.16.30
Karenina Anna (Anna Karenina), amerikai, 1935, r: Clarence Brown, 09.12.16.30
Krisztina királynő (Queen Christina), amerikai, 1933, r: Rouben Mamoulian, 09.02.16.30
Ninocska (Ninotchka), amerikai, 1939, r: Ernst Lubitsch, 09.18.16.30
Színes fátyol (The Paitned Veil), amerikai, 1934, r: Richard Boleslawski, 09.10.16.30
Walewska grófnő (Conquest), amerikai, 1937, r: Clarence Brown, 09.04.16.30

...................................................................................................................................

Claudette Colbert
szeptember 11-20.

Francia származású amerikai színésznő. 1923-ban a Broadwayn lépett először színpadra, s akkor vette fel későbbi művésznevét. Első filmszerepét Frank Caprától kapta 1928-ban (Mike szerelméért). Nagy közönségsikert aratott Cecil B. De Mille két produkciójában (Ave Caesar, Cleopatra). Az igazi szakmai áttörést egy újabb Capra-film, az Ez történt egy éjszaka című vígjáték főszerepe hozta meg számára, melyért Oscar-díjban részesült. Franciás egyénisége, könnyed bája, közvetlen, játékos humora kitűnően érvényesült későbbi filmjeiben is (Kékszakáll nyolcadik felesége). Tehetségét drámai feladatok megoldásával is bizonyította (Angyalok a tűzvonalban). 1952 és 1955 között Európában filmezett. 1956-ban visszatért a Broadway színpadára. Tévészerepeket vállalt, s egy jelentős minisorozatban nyújtott alakítását Golden Globe-díjjal jutalmazták. Életműdíját 1989-ben vehette át a Kennedy Centerben.

Angyalok a tűzvonalban (So Proudly We Hail!), amerikai, 1943, r: Mark Sandrich, 09.20.16.30
Ez történt egy éjszaka (It Happened One Night), amerikai, 1934, r: Frank Capra, 09.11.16.30
Kékszakáll nyolcadik felesége (Bluebeard's Eight Wife), amerikai, 1938, r: Ernst Lubitsch, 09.14.16.30
Olajváros (Boom Town), amerikai, 1940, r: Jack Conway, 09.13.16.30

...................................................................................................................................

Dušan Makavejev retrospektív
szeptember 8-16.

Most, mikor szeptemberi programunkban ismét végig kísérhetjük Dušan Makavejev életművét, s maga a mester is vendégünk lesz, két érdekes dologgal biztos szembesülnünk kell. Az egyik, hogyan változott meg a film szerepe kultúránkban. A hatvanas években kiáramló új hullámok egyik olyan legendás figurájáról van szó, akiről akkoriban azok a kelet-európai filmbarátok, művészetkedvelők is mindent tudtak, akik egy filmjét sem látták, láthatták. Napjainkban pedig, amikor már minden alkotása megtekinthető, újra és újra be kell mutatni. Neve nem ragad meg a fiatalok, az egyetemisták fejében sem. Jól megfigyelhető, hogy filmes lapjainkban milyen sok az életművéről, vagy annak egy-egy nagyobb szakaszáról szóló összefoglalás.
Igen, Makavejevre ma nem lehet csak úgy könnyedén utalni. De talán sosem lehetett. Ezért a sok áttekintést bizonyára az is magyarázza, hogy ő szeret utalni másokra, fontos történelmi mozzanatokra, filozófiai morzsákra, művészi áramlatok motívumaira – és persze saját magára. Filmjei általában egy nagyobb halmazuk, de leginkább összességük ismeretében élvezhetők a legjobban, s nyernek igazán mély értelmet. A nagy jugoszláv „fekete filmes”, aki a hetvenes években már külföldön kényszerült kivívni teljes nemzetközi elismertségét, lényegében azzal vált provokatív, formabontó alkotóvá, hogy nagy folyamatokról mert gondolkozni. És ezt a szüntelen töprengést, melyhez asszociatív montázsával valóban adekvát mozgóképes szerkezetet tudott találni, talán csak a játékfilm korlátozott időtartama, illetve néhány kommerciális kompromisszum szabdalja látszólag elkülöníthető művekre. Igaz, Makavejev olyan gondolkozó, aki kellő öniróniával mindig arra figyelmeztet, hogy az igazság keresése, az igazságosság megvalósításának szenvedélye alapvető tudatlanságunk miatt csak zűrzavart okoz a fejünkben, és olykor a világban is. Önmagában talán nem túl nagy felismerés. De következetes képviselete mégis jelentős, mert állandóan megfeledkezünk róla.

A Coca-Cola kölyök (The Coca-Cola Kid), ausztrál, 1985, 09.16.18.30
A gorilla délben fürdik (Gorila se kupa u podne), jugoszláv–német, 1992, 09.08. 18.30
Az ember nem madár (Čovek nije tica), jugoszláv, 1965, 09.11.18.30
Manifesto, amerikai, 1988, 09.10.20.30 A vetítésen vendégünk a rendező.
Montenegro, svéd–angol, 1981, 09.14.20.30
Sweet Movie, kanadai–francia, 1974, 09.09.20.30
Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája (Ljubavni slučaj ili tragedija službenice PTT), jugoszláv, 1967, 09.13.18.30
Védtelen ártatlanság (Nevinost bez zaštite) jugoszláv, 1968, 09.15.20.30
W. R. Az organizmus misztériuma (W. R. Misterije organizma), jugoszláv–NSZK, 1971, 09.12. 20.30

...................................................................................................................................

Zsidó Nyári Fesztivál
Efrájim Kishon 1924-2005

szeptember 1-4.

„Nem vagyok író, csak humorista. Az ember íróvá csak halála után válik.”

Kishont Ferenc, aki 1924. augusztus 23.-án született Budapesten, Ephraim Kishon néven vált világhírű humoristává. Eredeti neve Hoffmann, apja bankigazgató volt. Asszimilált környezetben nevelkedett, bár ősei között rabbik is voltak. Jezsuitákhoz járt iskolába, a zsidótörvényekig a család jómódban élt. 1942-ben érettségizett egy kereskedelmi iskolában, származása miatt egyetemre már nem mehetett, ötvösséget tanult. Bár kikeresztelkedett, a második világháborúban munkaszolgálatosként Szlovákiába hurcolták. Hamis papírokkal sikerült megszöknie, Budapestre tért vissza. Számos családtagját koncentrációs táborokban ölték meg. 1949-ben hagyta el Magyarországot, előbb Ausztriában, majd Izraelben egy kibucban élt. Izraelben megtanulta a héber nyelvet, 1952-től 1984-ig a Maariv című lap humoristája volt. 1957-ben kabarészínpadot alapított, 1964-től - forgatókönyvíróként és rendezőként - Hollywoodban is dolgozott. Efrájim Kishon a legsikeresebb izraeli szerzővé vált. A pesti zsidó humor hagyományait folytatta, elődjeinek és mestereinek Molnár Ferencet és Karinthy Frigyest tartotta. Izraelben és Magyarországon egyaránt igen népszerű volt. Több mint ötven kötete, elbeszélése, színdarabja jelent meg héberül, harminchét nyelvre (köztük magyarra) fordított művei közel negyven millió példányban keltek el világszerte.
Filmalkotásaival is világhírnévre tett szert. Egy interjúban visszaemlékezett filmrendezői pályafutásának kezdetére, amikor az egész országban mindössze egy kamera volt. Mivel semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a filmkészítés terén, körbevette magát olyan szakértőkkel, mint például Floyd Crosby operatőr, vagy Menahem Golan producer. Mindezek ellenére a Sallah Shabati elsöprő hazai és nemzetközi sikert ért el, rangos díjakat nyert. 1965-ben Oscar-díjra nominálták a legjobb külföldi film kategóriában, holott először nem is akarták a nemzetközi piacra küldeni „szegényes technikai minősége miatt”. Kishon, aki akkor már nemzetközileg ismert író volt, már első filmjével feltűnt. Hájim Topol ezzel a filmmel indult el világhódító pályáján. A Hegedűs a háztetőn tejesembereként nemzetközileg elismert színésszé vált, számtalan díj mellett megkapta az Oscart-díjat és a Golden Globe-díjat is. Menahem Golan Hollywoodban folytatta produceri és rendezői karrierjét. Ez volt hát a hőskorszak, amelyben az éppen elindult izraeli filmgyártás felhívta magára a világ figyelmét.

Támogató:
Izraeli Nagykövetség

A rendőr (Ha-shoter Azulai), izraeli, 1970 r: Efrájim Kishon, 09.01.20.30
A Tel-Aviv-i gödör (Te'alat Blaumilch), izraeli, 1970, r: Efrájim Kishon, 09.04.20.30
Sallah Shabbati, izraeli, 1964 r: Efrájim Kishon, 09.02.20.30

...................................................................................................................................

A nagy háború – Az első világháború filmen
szeptember 1-30.

Az első világháborúnak számtalan névtelen hőse van, akik hősiesen küzdöttek, életüket adták, valójában értelmetlenül. A filmművészet hol ironikus, hol tragikus történetekben emelt szót az embertelenség ellen. Ezek az művek – kritikus hangjuk miatt – nem tartoztak a kedvencek közé, sokukat megnyirbált vagy egyszerűen betiltott a cenzúra. A filmtörténet azonban rehabilitálta őket.

A boldogság ára (Baccara), francia, 1936, r: Yves Mirande, 09.15.16.30
A dicsőség ösvényén (Paths of Glory), amerikai, 1957, r: Stanley Kubrick, 09.30.16.30
A királyért és hazáért (King and Country), angol, 1964, r: Joseph Losey, 09.19.16.30
A nagy ábránd (La grande illusion), francia, 1937, r: Jean Renoir, 09.23.16.30
A Romanovok – Egy cári család (Romanovi – Vencenosznaja Szemja), orosz, 2000, r: Gleb Panfilov, 09.29.20.30
A test ördöge (Le diable au corps), francia, 1947, r: Claude Autant-Lara, 09.01.18.30
A tűzön nincs átkelés (V ognye broda nyet), szovjet–orosz, 1968, r: Gleb Panfilov, 09.29.18.30
Fekete-fehér színesben (La victoire en chantant), francia, 1976, r: Jean-Jacques Annaud, 09.05.18.30
Flotta a víz alatt (Submarine Patrol), amerikai, 1938, r: John Ford, 09.12.16.30
Hosszú jegyesség (Un long dimanche de fiançailles), francia, 2004, r: Jean-Pierre Jeunet, 09.07.20.30
Lángba borult világ (The Big Parade), amerikai, 1925, r: King Vidor, 09.15.18.30
Nyugaton a helyzet változatlan (All Quiet on the Western Front), amerikai, 1930, r: Lewis Milestone, 09.07.16.30
Senkiföldje (Niemandsland), német, 1931, r: Viktor Trivas, 09.22.17.00
Svejk, a derék katona (Dobrý voják Svejk), csehszlovák, 1956, r: Karel Steklý, 09.03.16.30
Tűz a Monte Fiorón (Uomini contro), olasz–jugoszláv, 1970, r: Francesco Rosi, 09.26.16.30
Vádolok! (J’accuse), francia, 1919, r: Abel Gance, 09.06.18.30
York őrmester (Sergeant York), amerikai, 1941, r: Howard Hawks, 09.09.16.30

...................................................................................................................................

Cassavestes
szeptember 8-16.

Az első igazi amerikai független filmes. Kommersz filmekben elért színészi sikerei tették lehetővé anyagilag, hogy megcsinálja saját munkáit. A New York árnyai alacsony költségvetésű improvizáció, amely a metropolisz sűrűjéből kiemel néhány embert, hogy rajtuk keresztül mutassa meg az amerikai nagyváros életének egy szeletét, a társadalmi visszásságok valóságát. Az Arcok egy szétmálló házasság története, melyben a közelképeknek, a vágásnak rendkívüli a jelentősége, s a párbeszédek úgy hatnak, mintha improvizációk lennének, pedig teljes egészében előre megírt szövegkönyvre épülnek, akárcsak Cassavetes valamennyi későbbi alkotása. A Férjek a rendező sajátos munkamódszerének teljes arzenálját felvonultatja, s egyben az első olyan filmje, melyhez sikerült hollywoodi forgalmazót találnia. További filmjei is már címeikben hordozzák tartalmi lényegüket, s biztosak lehetünk benne, hogy a különleges rendezői megközelítés sem marad el. A Premier középkorú színésznője azzal a súlyos dilemmával kerül szembe, hogy a kiüresedő színpadi szerepét átformálhatja-e saját identitását követve. A Szeretetáradat az érzelmek esetlen voltára hívja fel a figyelmet. Az Egy hatás alatt álló nő egy meg nem értett asszonyt állít középpontba, aki nem találja helyét mai túlracionalizált, dimenziók nélküli világban. Az Egy kínai bukméker meggyilkolása a bűnügyi szál izgalmán túlmenően elsősorban a főhős lelkiismereti, lelki vívódásait mutatja be.

Arcok (Faces), amerikai, 1968, 09.08.20.30
Egy hatás alatt álló nő (A Woman Under the Influence), amerikai, 1974, 09.13.20.00
Egy kínai bukméker meggyilkolása (The Killing of a Chinese Bookie), amerikai, 1976, 09.07. 18.30
Férjek (Husbands), amerikai, 1970, 09.14.18.00
New York árnyai (Shadows), amerikai, 1959, 09.09.18.30
Premier (Opening Night), amerikai, 1978, 09.06. 20.00
Szeretetáradat (Love Streams), amerikai, 1984, 09.11.20.00

Támogató:
Cinetel

 

.......................................................................................................................................
 


OKTÓBER

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


Új japán filmek
2005. október 1-5.

A sorozatban kortárs japán filmeket láthatunk. Az Onibaba és A Kopár sziget idén 93 esztendős rendezőjének, Kaneto Shindonak legújabb filmje, a Bagoly (2003) témájában hasonló az Onibabához: egy elhagyatott faluban játszódik, ahol két magára maradt nő, anya és lánya sajátos módon próbálja túlélését biztosítani. Szintén 2003-ban készült Hideo Onchi megkapó filmje, a Warabinokou: egy kis japán faluban kevés az élelem, ezért a közösség - fennmaradása érdekében - időről-időre kitaszítja, feláldozza az öregeket. Hiroshi Ando Blue című filmje két tinédzserlány egymás iránti vonzalmáról szól. A fekete humor kedvelőinek ajánljuk a híres horrorfilm-rendező, Hideyuki Hirayama díjnyertes vígjátékát, a Megcsókolni a békát, valamint Sabu gengszterkomédiáját, a Postás bluest.

Bagoly (Fukuro), 2003, r: Kaneto Shindo 10.05.20.30
Blue, 2001, r: Hiroshi Ando 10.04.18.30
Megcsókolni a békát (Warau kaeru), 2002, r: Hideyuki Hirayama 10.02.20.30
Postman Blues (Posutoman burusu), 1997, r: Sabu 10.03.20.30
Warabinokou, 2003, r: Hideo Onchi 10.01.18.30

...................................................................................................................................

A nagy háború – Az első világháború filmen
2005. október 2-4.

Folytatjuk a szeptemberben megkezdett sorozatot.

A nyugati front 1918 (Westfront 1918 – Vier von der Infanterie), német, 1930, r: G. W. Pabst 10.01.20.30
Kisiklott élet (To Each His Own), amerikai, 1946, r: Mitchell Leisen 10.04.16.30

...................................................................................................................................

Új orosz filmek
2005. október 9-17.

Ma már az ember keveset morog amiatt, miért mellőzi a hazai forgalmazás a kelet-európai filmeket. Rendben van, kissé partikulárisak, keveset tudnak hozzátenni a létező áramlatokhoz, szorgalmas "nyomkövetők". Az orosz filmet azért mégsem lehet így minősíteni. Ha a klasszikus orosz irodalom annak ellenére sokat tudott adni a "civilizált" világnak, hogy egy másfajta, elmaradottnak ítélt kultúrából nőtt ki, akkor a mai orosz filmnek is van annyi szellemi erőforrása, hogy átlépje a határokat, és ha nem is remekművekkel, de legalább más szemlélettel gazdagítsa korunk magasröptűnek éppen nem mondható filmkultúráját. A határokat persze le lehet zárni, de az oroszokat belső piacuk nagysága miatt ez kevéssé fogja érdekelni. Filmiparuk ugyanis az utóbbi években talpra állt. Például ma már szemrebbenés nélkül gyártanak DVD-ket idegen nyelvű feliratok nélkül. Az egyre nagyobb magánstúdiók mellett napjainkban is virágzik a Moszfilm és a Lenfilm. Ma is születnek érdekes, humánus művek odaát, és biztosak lehetünk benne, hogy hazai forgalmazásukat egy idő után már a mi elzárkózásunk fogja nehezíteni. Egyre nehezebb újra megtenni az első lépéseket, s fölépíteni bármilyen szinten a korábbi kapcsolatokat. Ma már az oroszok senkit sem szolgálnak ki, filmjeiknek egyre magasabb ára van, s nem érdeklik őket a kis piacok. Az Örökmozgó a hiányt pótolva megpróbál időről időre válogatást adni a jelenkori orosz termésből. Az érdeklődő közönség nyomon követheti a filmes folyamatokat. Betekinthet abba a gyakorlatba, amely a múlt feldolgozását bizonyos szellemi folytonosság jegyében végzi. Jó példa lesz erre Vlagyimir Maskov Papa, és Pavel Csuhraj Vera sofőrje című munkája a harmincas, illetve a hatvanas évekről. Filipp Jankovszkij filmje, Az államtanácsos Nyikita Mihalkov és Oleg Menysikov főszereplésével Burisz Akunyin fordulatos története alapján egy divatossá váló témakörhöz, a század eleji forradalmi mozgalmak és terrorszervezetek világához kapcsolódik. Valerij Todorovszkij sikeresen kombinálja a lélektani film hagyományait korunk hatásos cselekményhez kötött elvárásaival (Mostohatestvérem, Frankenstein). Alekszandr Szokurov pedig megingathatatlanul folytatja művészfilmes kísérleteit, melyek az utóbbi években történelmi vezetők bukását elemezték (A nap).
(Forgács Iván)

A nap (Szolnce), 2004, r: Alekszandr Szokurov 10.11.20.30, 10.17.20.30
Az államtanácsos (Sztatszkij szovetnyik), 2005, r: Filipp Jankovszkij 10.08.20.30, 10.16.20.30
Mostohatestvérem Frankenstein (Moj szvodnij brat Frankenstein), 2004, r: Valerij Todorovszkij 10.09.20.30
Papa (Papa), 2004, r: Vlagyimir Maskov 10.10.20.30, 10.13.20.30
Vera sofőrje (Vogyityel dlja Veri), 2004, r: Pavel Csuhraj 10.12.20.30, 10.15.20.30

...................................................................................................................................

Cseh Filmhétvége
A "szürrealizmus alkimistája" - Jan Švankmajer

2005. október 28-30.

"A moziba járó világ két egyenlőtlen csoportra oszlik: azokra, akik soha sem hallottak Jan Švankmajerről, és azokra, akik már látták műveit és tudják, hogy egy zseniről van szó".
(The New Yorker)

Jan Švankmajer filmrendező, animátor, grafikus, szobrász, bábművész, költő és író, a cseh szürrealizmus élő klasszikusa. A cseh újhullám nemzedékéhez tartozik. Bábos és díszlettervező szakon végzett a művészeti akadémián. Évekig népszerű prágai színházaknál dolgozott, hírnevét mégis a filmek alapozták meg. 1964 óta közel harminc filmet készített, amelyek túlnyomó többsége húsz percnél rövidebb. Meghökkentő műveiben a bábok, a tárgyak és az emberek interakcióba lépnek egymással, egyenrangúak, kölcsönösen függnek egymástól, befolyásolják egymás létezését. A szerepek olykor felcserélődnek, a tárgyak megmozdulnak, érzelmeik, történeteik vannak, az emberek pedig élettelen bábokká válnak. Máskor az ember válik saját szenvedélyének rabjává, kiszolgáltatott objektumává, mint például a Gyönyör összeesküvői című filmjében, ahol a szexuális kielégülés iránti féktelen vágy a szereplőket olyan elképesztő megoldásokra sarkallja, amely néha kínos nevetést, máskor felszabadult röhögést, vagy éppen néma döbbenetet vált ki a nézőből. A mindennapok használati eszközei (kanalak, tányérok, székek), ételek (tükörtojás), játékok (kisautó) és növények (fejeskáposzta) is „gesztusokat hordoznak”, mozognak, csúsznak-másznak, ugrándoznak, vagy éppen átváltoznak. Éppen ezáltal nyerik el tipikusan švankmajeri, szürreális karakterüket.

A gyönyör összeesküvői (Spiklenci slasti), cseh–svájci–angol, 1996 10.29.20.30, 10.30.18.30
A sztálinizmus halála Bohémiában (Konec stalinismu v Čechách), angol–német–cseh, 1990, 10.29.19.00
Az utolsó trükk (Poslední trik pana Schwarzewaldea a pana Edgara), cseh, 1964 10.28.20.30
Faust-lecke (Lekce Faust), angol–francia–cseh, 1994 10.29.19.00
Hal 073 (Ryba 073), cseh, 1998 10.30.20.30
Le a pincébe! (Do pivnice, do sklepa), cseh, 1982 10.29.20.30, 10.30.18.30
Micsoda Alíz (Něco z Alenky), svájc–nyugatnémet–angol, 1987 10.30.20.30
Ottóka (Otesánek), cseh–angol–japán, 2000 10.30.20.30

...................................................................................................................................

Város & film: A nagyvárosok vizuális kultúrája - Bécs/Budapest
Konferencia és vetítéssorozat

2005. október 5-15.

A vizuális kultúrakutatás (Visual Culture, Visual Studies) elméleti tudományágként a kilencvenes évek közepén jött létre angolszász nyelvterületen, ma már azonban akadnak német, osztrák és magyar művelői is. A diszciplína elsősorban a képzőművészetet vizsgálja, de arra is törekszik, hogy a kutatást mindenfajta képre kiterjessze, így például tudományos és térképészeti ábrázolásokra vagy mikroszkopikus felvételekre is.
A Város & film: A nagyvárosok vizuális kultúrája címmel szervezett konferencia és vetítéssorozat ehhez a témakörhöz kapcsolódik. Pontosan behatárolt hely és korszak – Budapest és Bécs a 20. században – kapcsán kívánja tárgyalni a filmek vizuális kultúráját.

A konferencia programja

A harmadik ember (The Third Man), angol, 1949, r: Carol Reed, 10.05.18.30
A szárnyas ügynök, magyar, 1988, r: Sőth Sándor, 10.08.16.30
A város peremén (Nordrand), osztrák–német–svájci, 1999, r: Barbara Albert, 10.07.20.30
A zongoratanárnő (La pianiste), francia–osztrák, 2001, r: Michael Haneke, 10.06.20.30
Álarcosbál (Maskerade), német–osztrák, 1934, r: Willy Forst, 10.11.18.30
Bécs korai osztrák némafilmeken, 10.09.18.30
Bécsfilm 1896-1976 (Wienfilm 1896–1976), osztrák, 1977, r: Ernst Schmidt jr., 10.08.18.30
Budapest 1945 előtti dokumentum- és amatőr felvételeken, 10.07.18.30
Ez történt Budapesten, magyar, 1944, r: Hamza D. Ákos, 10.07.16.30
I love Budapest, magyar, 2000, r: Incze Ágnes, 10.12.18.30
Kánikula (Hundstage), osztrák, 2001, r: Ulrich Seidl, 10.13.16.30
Nyócker!, magyar, 2004, r: Gauder Áron, 10.09.16.30
Őfelsége, az előtáncos (Seine Hoheit der Eintänzer), osztrák, 1927, r: Carl Leiter, 10.09.18.30
Slidin’ (Slidin’ – Alles bunt und wunderbar), osztrák, 1998, r: Barbara Albert, 10.15.18.30
Speak Easy, osztrák, 1997, r: Mirjam Unger, 10.15.18.30

Támogató: Osztrák Kulturfórum
Köszönjük az Osztrák Filmmúzeum és az Osztrák Filmarchívum filmbeszerzésben nyújtott segítségét.

Honlap (www.c3.hu/vk/film)
Az Építészet Hónapja keretében (www.octogon.hu)

...................................................................................................................................

Városfilmek az Építészet Hónapjához kapcsolódóan
2005. október 13-28.

Berlin, egy nagyváros szimfóniája (Berlin: die Synfonie einer Großstadt), német, 1927, r: Walter Ruttmann 10.13.18.30
Metropolis, német, 1927, r: Fritz Lang 10.14.18.30
Nagyvárosi fények (City Lights), amerikai, 1931, r: Charles Chaplin 10.20.18.30
Sky kapitány és a holnap világa (Sky Captain and the World of Tomorrow), amerikai–angol–olasz, 2004, r: Kerry Conran 10.27.20.30
Zazie a metróban (Zazie dans le metro), francia, 1960, r: Louis Malle 10.28.18.30

...................................................................................................................................

Philippe Leroy 75
2005. október 15-27.

A francia színész 1930. október 15.-én született Párizsban. Jogi diplomát szerzett, majd 1952-től katonai szolgálatot teljesített Vietnamban és Algériában, mint ejtőernyős. Ezután sokáig élt Olaszországban, volt ügynök, reklámszakember, hivatalnok, hivatásos rögbijátékos. A film számára Jacques Becker fedezte föl 1960-ban, amikor felkérte A lyuk (Le trou) című filmjében egy fiatal bűnöző megformálására. A rendezők gyorsan felfigyeltek hiteles személyiségére, karakteres külsejére, intellektuális és érzéki karizmájára. Ritkán kapott abszolút főszerepet, többnyire ő a barátja, szolgája, társa a főhősnek, de az általa megformált jellemek mind emlékezetesek. Ő Pierre, a férj Godard Férjes asszony című filmjében (Une femme mariée, 1964), Lojolai Ignác a Legyetek jók, ha tudtok-ban (State buoni, se potete, 1983, Luigi Magni), a professzor Claude Lelouch Egy másik férfi és egy másik nő (Un homme et une femme, 20 ans déja) című filmjében, a gengszterfőnök a Nikitá-ban (Nikita, 1990, Luc Besson). 75 éves korában olyan életet él, amilyet az ember ilyen idős korában élni szeretne. Egyik filmszerepet kapja a másik után, sportol - honlapján láthatjuk, amint 72 évesen ejtőernyős bravúrokat végez - szobrászkodik és szeretetben él felesége, gyermekei, unokái körében. Boldog születésnapot!

Banditasirató (Llanto por un bandido), spanyol–olasz–francia, 1963, r: Carlos Saura 10.22.19.00
Libera, szerelmem (Libera, amore mio), olasz, 1975, r: Mauro Bolognini 10.19.16.30
Nikita (Nikita), francia, 1990, r: Luc Besson 16.18.30
Nyári bolondságok (Frenesia dell'estate), olasz–francia, 1963, r: Luigi Zampa 10.27.16.30
Szüzet a hercegnek! (Un vergine per il principe), olasz–francia, 1965, r: Pasquale Festa Campanile 10.15.18.30

...................................................................................................................................

Rudolf Hrušínský 85
2005. október 3-31.

Jiří Menzel egyik kedvelt színésze, Rudolf Hrušínský 85 éves. Ebből az alkalomból bemutatjuk legemlékezetesebb filmjeit.

A fehér asszony (Bilá pani), csehszlovák, 1965, r: Zdeněk Podskalský 10.25.16.30
A hullaégető (Spalovač mrtvol), csehszlovák, 1968, r: Juraj Herz 10.24.20.30
Az én kis falum (Vesničko má středisková), csehszlovák, 1986, r: Jiří Menzel 10.17.16.30
Hajmeresztő hajnövesztő (Rozpuštěný a vypuštěný), csehszlovák, 1984, r: Ladislav Smolja 10.26.18.30
Sörgyári capriccio (Postřižiny), csehszlovák, 1980, r, f: Jiří Menzel 10.31.20.30
Szeszélyes nyár (Rozmarné léto), csehszlovák, 1968, r: Jiří Menzel 10.03.16.30

...................................................................................................................................

Nyikita Mihalkov 60
2005. október

Válogatás az októberben hatvanéves Nyikita Mihalkov filmjeiből.

A festő felesége (Portret zseni hudozsnyika), szovjet, 1982, r: Alekszandr Pankratov 10.23.20.30
A jégsziget foglya (La tenda rossa / Krasznaja palatka), olasz–szovjet, 1970, r: Mihail Kalatozov 10.29.16.30
A szerelem rabja (Raba ljubvi), szovjet, 1976, r: Nyikita Mihalkov 10.28.16.30
Csalóka napfény (Utomlennije szolncem), orosz–francia, 1994, r: Nyikita Mihalkov 10.25.20.30
Etűdök gépzongorára (Nyeokoncsennaja pjesza dlja mehanyicseszkovo pianyino), szovjet, 1976, r: Nyikita Mihalkov 10.11.16.30
Kétszemélyes pályaudvar (Vokzal dlja dvoih), szovjet, 1983, r: Eldar Rjazanov 10.22.16.30
Moszkvai séta (Ja sagaju po Moszkve), szovjet, 1963, r: Georgij Danyelija 10.18.16.30
Öt este (Pjaty vecserov), szovjet, 1978, r: Nyikita Mihalkov 10.26.18.30
Pereputty (Rodnya), szovjet, 1981, r: Nyikita Mihalkov 10.24.16.30
Tanúk nélkül (Bez szvigyetyelej), szovjet, 1983, r: Nyikita Mihalkov 10.21.16.30
Transzszibériai expressz (Transzibirszkij ekszpressz), szovjet, 1977, r: Eldor Urazbajev 10.31.16.30

...................................................................................................................................

Budapesti Őszi Fesztivál (http://bof.hu)
2005. október 18-21.

A kulturális azonosulások képei: 10.18.18.30
Dokumentarista képhasználat magyar képzőművészek filmjeiben: 10.18.20.30

EDIT 2005 - Táncfilm Fesztivál 10.19-21.18.30 és 20.00

A celluloidra megálmodott koreográfia nem azonos egy filmre vett táncprodukcióval, hiszen egy valódi táncfilmben a vizuális technika nem választható el a koreográfiától. Noha a táncfilm műfaja nem ismeretlen itthon, Táncfilm Fesztivált még soha nem rendeztek Magyarországon. Az Őszi Fesztivál újabb kezdeményezése a szakma és a nagyközönség számra egyaránt izgalmas élményt kínál. Két blokkban kerülnek bemutatásra az alkotások: 18.30-tól a rövidfilmeket egy-egy téma köré csoportosítva [Életképek, Technológia, Természet, Humor, Sport, Test] tekinthetik meg az érdeklődők, 20.00-tól pedig a legjelesebb hazai és nemzetközi táncosok és filmes alkotók munkái lesznek láthatók.

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alapprogram, The British Council, NKÖM, Budapest Főváros Önkormányzata, Pro Cultura, Webstar Csoport

...................................................................................................................................


 

.......................................................................................................................................
 


NOVEMBER

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


Alain Delon 70
november 8-30.

Szinte hihetetlen, hogy Alain Delon, a modern francia film egyik legismertebb arca ebben a hónapban ünnepli hetvenedik születésnapját. Színészi karrierjének indulását rendkívüli fizikai vonzerejének köszönheti. Nyomorúságos gyerekkorából 17 évesen katonai szolgálatba menekült. Miután Indokínából hazakerült, Párizsban keresett munkát, művészkávéházakban is dolgozott - így keveredett filmes társaságokba. Hamarosan kisebb filmszerepeket kapott Yves Allegret filmjeiben. 1960-ban alakította első, egész pályafutását meghatározó szerepét René Clément Ragyogó napfény című filmjében. Ideális megtestesítője Tom Reeplay-nek, a csábító gyilkosnak, az angyali külső – ördögi lélek kettősségének. A nagy kiugrást újabb sikerek követték Visconti, Antonioni, Verneuil és Christian-Jaque filmjeiben. Művészi karrierjének meghatározó állomása Melville A szamuráj című filmjének főszerepe. Ebben a kultuszfilmmé vált bűnügyi történetben teremtette meg „jéghideg angyal” imágóját. Egy olyan bérgyilkost alakít, aki nem borzadályt vált ki a nézőből, hanem tisztelettel határos együttérzést. Mind a szórakoztató – kiváltképp bűnügyi – mind a drámai műfajokban sikeres színész, talán legjobb alakítása az 1976-ban forgatott Klein úr főszerepe. „A legjobb film, amit producerként valaha is készítettem, a legszebb szerep, amit valaha is játszottam.” - nyilatkozta. A film mégis vegyes visszhangot váltott ki hazájában, mivel negatív képet fest a franciák hozzáállásáról az 1942-es zsidóüldözéssel kapcsolatban. Delon a szerencsésen öregedő férfiak közé tartozik. Az idő elhalványította zavarba ejtő szépségét, de nem tompította ellenállhatatlan férfiúi vonzerejét. Életműve még nem zárult le, várjuk újabb megjelenését. Nem bánjuk, ha szmokingban jön, fehér selyemsállal, jéghideg pillantással, összeszorított szájjal, vagy szemébe húzott kalapban, kezében revolverrel… csak jöjjön.

A zsaru szava (Parole de flic), francia, 1985, r: Jose Pinheiro 11.24.18.30
Alvilági melódia (Melodie en sous-sol), francia, 1963, r: Henri Verneuil 11.15.18.30
Armaguedon, francia, 1977, r: Alain Jessua 11.10.20.30
Az ördög és a tízparancsolat (Le diable et les dix commandements), francia, 1962, r: Julien Duvivier 11.22.16.30
Borsalino, francia–olasz, 1970, r: Jacques Deray 11.19.16.30
Égő pajták (Les granges brulées), francia, 1973, r: Jean Chapot 11.17.16.30
Egy zsaru bőréért (Pour la peau d'un flic), francia, 1981, r: Alain Delon 11.11.18.30
Fekete tulipán (La tulipe noire), francia, 1963, r: Christian-Jaque 11.09.16.30
Kalandorok (Les aventuriers), francia, 1967, r: Robert Enrico 11.20.16.30
Klein úr (Monsieur Klein), francia, 1977, r: Joseph Losey 11.25.20.30, 11.30.20.30
Lány a motoron (The Girl on a Motorcycle), angol–francia, 1968, r: Jack Cardiff 11.13.19.00
Napfogyatkozás (L'Eclisse), olasz–francia, 1962, r: Michelangelo Antonioni 11.12.20.30
Ne ébreszd fel az alvó zsarut! (Ne réveillez pas un flic qui dort), francia, 1988, r: José Pinheiro 11.28.20.30
Ragyogó napfény (Plein soleil), francia, 1960, r: René Clément 11.08.20.30
Rocco és fivérei (Rocco e i suoi fratelli), olasz–francia, 1960, r: Luchino Visconti 11.23.16.30
Tánc életre-halálra (Dancing Machine), francia, 1990, r: Gilles Behat 11.27.16.30

...................................................................................................................................

Pier Paolo Pasolini (1922-1975)
november 2-13.

Harminc éve halt meg az olasz költő, kritikus, forgatókönyvíró és rendező, Pier Paolo Pasolini. Apja katonatiszt, anyja tanítónő volt, szüleivel való bonyolult kapcsolata egész életét meghatározta. Első verseskötete 1942-ben jelent meg, nem sokkal azelőtt, hogy a bolognai egyetemen tanári diplomát szerzett. Két regény mellett vers- és tanulmánykötetei is megjelentek. Sem életében, sem műveiben nem hajlott a tekintélytiszteletre, ezért állandó támadások érték. Műveiben az egyszerű emberek archaikus tisztaságát akarta ábrázolni, a mítosz és a valóság, a szent és a profán szembenállása valamennyi alkotásának központi témája. Tisztázatlan körülmények között gyilkolták meg Rómában. 1961-ben rendezte első filmjét, A csóró-t a római külváros számkivetett fiataljairól. Következő munkája, a Mamma Róma egy utcalánynak és fiának tragikus története a kispolgári élet megteremtésének illuzórikusságáról. A Máté evangéliuma a magányos, rendíthetetlen, megalkuvásra képtelen Krisztus-ábrázolással keltett feltűnést. Az Oidipusz királyban a lét értelmének hiábavaló keresését és személyes tragédiáját kapcsolja össze. A Disznóól a gyűlölt polgári világ hazugságait utasítja el. Élet-trilógiának nevezett filmjeiben (Dekameron, Canterbury mesék, Az Ezeregyéjszaka virágai) különböző korok és népek narratív mítoszait kelti életre, hogy felmutassa a nemiség örök emberi értékét. Utolsó, Salo, avagy Sodoma 120 napja című filmjében a hatalom által megalázott, megkínzott embert mutatja be, szinte elviselhetetlen nyíltsággal.

Társrendező: Ferencvárosi Művelődési Ház

A csóró (Accattone), olasz, 1961, r: Pier Paolo Pasolini 11.12.18.30
A túró (La ricotta), r: Pier Paolo Pasolini 11.05.19.30
Az Ezeregyéjszaka virágai (Il fiore delle mille e una notte), olasz, 1974, r: Pier Paolo Pasolini 11.04.20.30
Canterbury mesék (I racconti di Canterbury), olasz–francia, 1971, r: Pier Paolo Pasolini 11.03.20.30
Dekameron (Il Decameron), olasz–francia–német, 1970 r: Pier Paolo Pasolini 11.02.20.30
Disznóól (Porcile), olasz–francia, 1968–69, r: Pier Paolo Pasolini 11.10.18.30
Madarak és madárkák (Uccellacci e uccellini), olasz, 1965–66, r: Pier Paolo Pasolini 11.07.20.30, 11.09.20.30
Mamma Roma, olasz, 1962, r: Pier Paolo Pasolini, 11.11.20.30
Máté evangéliuma (Il vangelo secondo Matteo), olasz, 1964, r: Pier Paolo Pasolini 11.05.19.30
Oidipusz király (Edipo re), olasz, 1967, r: Pier Paolo Pasolini 11.13.20.30
Teorema, olasz, 1968, r: Pier Paolo Pasolini 11.06.20.30

...................................................................................................................................

Venezuelai filmek
november 14-20.

Első pillanatban azt gondolhatnánk, nem ismerjük a venezuelai filmeket, annyira távol esik tőlünk ez a latin-amerikai ország. Pedig aki rendszeres nézője a kereskedelmi csatornákon futó szappanoperáknak, már láthatott venezuelai produkciókat, nem is egyet. A most vetítésre kerülő három film közül kettőnek a rendezője készített culebrónt (kígyó – így hívják a tévésorozatokat Dél-Amerikában). Alberto Lamata (Meztelenül narancsokkal) Calypso című sorozatát a magyar tévénézők is ismerhetik. Persze a tévés munka csak a lehetőségek kihasználását jelenti. Úgy Lamata, mint Luis Manzo (Az arkangyal tolla) a játékfilmkészítést tartja hivatásának. De még a venezuelainál meghatározóbb filmiparral rendelkező Mexikóban és Brazíliában is az számít igazán sztárnak, aki tévés produkciókban szerepel, vagy ilyeneket készít. Venezuelában 1975-ben készült el a filmtörvény, melynek révén a privát tőkét is bevonják a filmgyártásba. Ez akkoriban komoly reményeket ébresztett a filmkészítőkben, hiszen az elsősorban olajkitermelésre épülő venezuelai gazdaságban sok tőkeerős cég volt. Ám éppen az olaj volt az, mely miatt destabilizálódott Venezuela politikai élete. Egyre kevesebb figyelem jutott a kultúrára, így a filmkészítésre is. Venezuelában nem beszélhetünk olyasfajta filmes reneszánszról, mely a kilencvenes évek közepén megindult Brazíliában, Mexikóban vagy éppen Argentínában. Ugyanakkor nem is csökkent az évi filmtermés oly radikálisan, mint Ecuadorban, vagy Peruban. A természet ereje című film rendezője, Luis Armando Roche a venezuelai film nagy öregje. Ő volt az egyik alapítója évtizedekkel ezelőtt a venezuelai filmintézetnek is. Mindhárom most vetítésre kerülő film hangsúlyozottan dél-amierika miliőt tár elénk. Mindhárom felhasználja a sajátos helyi mítoszokat. Ha nem lenne elcsépelt a meghatározás, azt is mondhatnánk, mindhármat a mágikus realizmus koncepciója hatja át.

A természet ereje (Aire libre), 1996, r: Luis Armando Roche 11.17.20.30, 11.20.20.30
Az arkangyal tolla (La pluma del arcángel), 2002, r: Luis Manzo 11.15.20.30, 11.18.20.30
Meztelenül narancsokkal (Desnudo con naranjas), 1994, r: Luis Alberto Lamata 11.16.18.30, 11.19.20.30

...................................................................................................................................

Wim Wenders
november 16-27.

November 16.-án premier előtt vetítjük Wim Wenders Kívül tágasabb című új filmjét, egy amerikai-német koprodukcióban készült road-movie-t, melynek forgatókönyvét Sam Shepard írta és a főszerepet is ő játssza. Az új film ürügyén válogatást mutatunk be a rendező korábbi munkáiból. (A Kívül tágasabb című filmet Magyarországon forgalmazza a Best Hollywood)

Az amerikai barát (Der amerikanische Freund), NSZK–francia, 1977, r: Wim Wenders 11.25.18.30
Berlin felett az ég (Der Himmel über Berlin), NSZK–francia, 1986, r: Wim Wenders 11.20.18.30
Kívül tágasabb (Don’t Come Knocking), német–amerikai, 2005, r: Wim Wenders 11.16.20.30
Lisszaboni történet (Lisbon Story), német–angol–portugál, 1995, r: Wim Wenders 11.27.20.30
Párizs, Texas (Paris, Texas), NSZK–francia, 1984, r: Wim Wenders 11.21.20.30
Távol és mégis közel (In weiter Ferne, so Nah!), német, 1993, r: Wim Wenders 11.23.20.00
Téves mozdulat (Falsche Bewegung), NSZK, 1975, r: Wim Wenders 11.26.20.30

...................................................................................................................................

Leos Carax
november 22-29.

A negyvenöt éves francia filmrendező eddigi életműve mindössze négy filmből áll, mégis ő számít a mai francia filmművészet egyik legeredetibb, legkülönösebb művészének. Leos Carax eredeti neve Alex Dupont, művésznevét az Alex és az Oscar (díj) nevekből képezte. Kamaszkorát a párizsi Cinématheque mozijában töltötte, a némafilmek és a francia új hullám bűvöletében. Tizenkilenc éves korában rendezte első játékfilmjét a Boy Meets Girl-t (1983) egy magányos, zárkózott fiú szerelméről és az éjszakai Párizsról. A kritika azonnal az új hullám örökösét látta benne, Delluc-díjjal jutalmazta. Második filmje, a Rossz vér (1986) szintén szerelmi történet és filmtörténeti stílusgyakorlat egyben, a francia film noirt idézi. Eddigi életművének ez a legsikeresebb, legnépszerűbb darabja. A harmadik filmje, A Pont Neuf szerelmesei (1991) gyönyörű, érzelmes melodráma. Az életből kiszorultak, lecsúszottak testi-lelki nyomorúságát és szenvedélyes szerelmét mutatja be látványosan. A Pola X (1999) több évi szünet után született, gigantikus vállalkozása és heroikus kudarca ennek a kivételes és érzékeny művésznek.

Pola X, francia, 1999, r: Leos Carax 11.24.20.30
Rossz vér (Mauvais sang), francia, 1986, r: Leos Carax 11.22.20.30, 11.29.20.30

...................................................................................................................................

Bibi Andersson 70
november 3-9.

„A hatvanas évek elejéig ő volt a svéd film első számú szőke naivája. Legszebb feladatait és nemzetközi hírnevét Ingmar Bergmannak köszönhette, aki felfedezte drámai képességeit is. A nyáréjszaka mosolyában tűnt fel először egy kisvárosi színésznő szerepében, majd A hetedik pecsétben alakította a vándorszínész házaspár női tagját, Miát. A nap vége című filmben az idős professzor fiatalkori szerelmét formálta meg, az Arcban pedig a cselédlány szerepét játszotta. A hatvanas években Vilgot Sjömannal is forgatott két ízban, először a Szeretőben, majd a Nővérem, szerelmemben. 1962-ben Liv Ulmann-nal forgatott együtt Észak-Norvégiában, a Rövid a nyár című produkcióban, Knut Hamsun Pán című regényének filmváltozatában. Találkozásuk eredményezte pályafutása legkiemelkedőbb alakítását, Ingmar Bergman Persona című filmjében. A két asszony külső hasonlóságára és eltérő identitására épülő történetben Alma nővért formálta meg, az önkéntes némaságba vonult színésznő, Elisabet ápolónőjét.” (Czakó Ágnes)

A hetedik pecsét (Det sjunde inseglet), svéd, 1956, r: Ingmar Bergman 11.09.18.30
A nap vége (Smultronstallet), svéd, 1957, r: Ingmar Bergman 11.08.18.30
A svéd asszony (Cselovek sz drugoj sztoroni – Mannen fran andra sidan), szovjet–svéd, 1971, r: Jurij Jegorov 11.07.18.30
Arc (Ansiktet), svéd, 1958, r: Ingmar Bergman 11.03.18.30
Nővérem, szerelmem (Synkonbadd), svéd, 1966, r: Vilgot Sjöman 11.06.18.30
Persona, svéd, 1966, r: Ingmar Bergman 11.04.18.30

...................................................................................................................................

A második világháború filmen
november 18-30.

Novemberben a második világháborúhoz kapcsolódó filmekkel folytatjuk „háború filmen” témájú összeállításunkat. Bemutatjuk Frank Capra Miért harcolunk? (Why We Fight?) című, hét epizódból álló, az USA hadügyminisztériumának felkérésére készült propagandafilm-sorozatát, amelynek elsődleges célja az amerikai hadsereg felkészítése volt, s csak később került a filmszínházakba. A sorozat első darabját 1943-ban Oscar-díjjal tüntették ki.

A háború előjátéka (Prelude to War), amerikai, 1943, r: Frank Capra, Anatole Litvak 11.18.18.30
A nácik támadnak (The Nazis Strike), amerikai, 1943, r: Frank Capra, Anatole Litvak 11.18.18.30
Európa lángokban (Divide and Conquer), amerikai, 1943, r: Frank Capra, Anatole Litvak 11.19.18.30
Oroszországi háború (The Battle of Russia), amerikai, 1943, r: Frank Capra, Anatole Litvak 11.22.19.00
Angliai háború (The Battle of Britain), amerikai, 1943, r: Frank Capra, Anthony Veiller 11.26.18.30
Kínai háború (The Battle of China), amerikai, 1944, r: Frank Capra, Anatole Litvak 11.29.18.30
A háború eléri Amerikát (War Comes to America), amerikai, 1945, r: Frank Capra, Anatole Litvak 11.30.18.30

Az újonc (The New Lot), angol, 1943, r: Carol Reed 11.26.18.30
48 óra (Went the Day Well?), angol, 1942, r: Alberto Cavalcanti 11.27.20.30
Este hatkor háború után (V seszt csaszov vecsera poszle vojni), szovjet, 1944, r: Ivan Pirjev 11.29.16.30
Kegyetlen tenger (The Cruel Sea), angol, 1953, r: Charles Frend 11.30.16.30
Mrs. Miniver (Mrs. Miniver), amerikai, 1942, r: William Wyler 11.28.16.30

...................................................................................................................................

A filművészet mint a lélek tükre: Luis Bunuel
október-december

„A 12 előadásból álló sorozat sajátos szempontból kívánja bemutatni az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb rendezőjét. Bunuel életművének vizsgálata alkalmas arra, hogy a 21. század nézője betekinthessen tudatalattijába és megérthesse mindennapi lelki-társadalmi konfliktusainak gyökerét. A szürrealista művészet (filmművészet) a pszichoanalízis tudományos eredményeit hasznosítja. Bunuel első filmjét, Az andalúziai kutyát kétféle verzióban, restauráltan és cenzúrázatlanul mutatjuk be, amelyet hazánkban így csak kevesen láthattak. A vetítés utáni elemzés témája: a szürrealista film logikája, vagyis, hogy mit jelentenek a többnyire sokkoló, máskor fülledten erotikus képek (a női szem kettévágása borotvával, egy meztelen nő testének „birtokba vétele”, vérző szamártetem a zongorában, a lyukas tenyér, amelyből hangyák másznak ki stb.) A filmben fontos szerepet kapott maga a rendező és alkotótársa, Salvador Dali is. Az aranykor a filmtörténet „leglázítóbb” és „leganarchistább” filmszatírája, amelyben az uralkodó osztály, a vallás, a katonaság, a rendőrség mind-mind megkapja a magáét. A történet középpontjában egy „őrült szerelem” áll, amelyben a férfi és az imádott lány minden társadalmi konvenciót, minden erkölcsi gátlást áthág, hogy egymásé lehessen. A filmet évtizedekre betiltották Párizsban, miután a szélsőjobboldali tüntetők feldúlták a bemutató mozit. A cenzúra vassöprűjét kérték a „pornográf és marxista” propaganda ellen. A föld kenyér nélkül című filmjét „Minden idők legjobb 12 dokumentumfilmje” közé választották – évtizedekkel elkészülte után. Mexikóban forgatta az Elhagyottakat, amelyben ráirányította a figyelmet a „harmadik világ” szülő nélkül felnövő, csavargó gyerekeire. A Viridiana című cannes-i nagydíjas alkotásának főszereplője egy gyönyörű és fiatal apáca, aki nagybácsija vágyának tárgya lesz. A rendet otthagyva megpróbál segíteni a társadalom peremén élőkön, akik „hálából” megerőszakolják. (Bunuelnél – katolikus neveltetésére célozva – a Jócselekedet általában elnyeri méltó büntetését…). Az öldöklő angyal nagypolgárai napokon át képtelenek kimenni egy nyitott ajtójú házból, végül az éhségtől és szomjúságtól elvesztik maradék emberi mivoltukat… A nap szépe a polgári házasság szatírája, történetében a gyönyörű fiatalasszony (Catherine Deneuve) álmaiban(?), a valóságban(?) egy luxuskuplerájban teljesít szolgálatot… A Tristana-ban ismét a fiatal Deneuve-t rontja meg a nagybátyja, aki ezért iszonyú bosszút áll… Utolsó 3 színes filmjét élete hetvenes éveiben készítette. Mindhárom a „burzsoázia” vitriolos szatírája, „megfejelve” a férfi-nő kapcsolat, az érzések, a szexualitás, a politika, a történelem ellentmondásaival. Egész életműve az a lelki tükör, amelyben önmagunk és világunk szellemi-intellektuális-szexuális problémáira ismerhetünk rá. Mindenesetre hatalmas intellektuális vitatéma!” (Perlaki Tamás)

A filmvetítés után filmelemzés és vita.
Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás

október 3. Az andalúziai kutya
október 10. Az aranykor
október 17. Föld kenyér nélkül, Az elhagyottak
október 24. Viridiana
október 31. Az öldöklő angyal

november 7. Egy szobalány naplója
november 14. A nap szépe
november 21. Tristana
november 28. Tejút

december 5. A burzsoázia diszkrét bája
december 12. A szabadság fantomja
december 19. A vágy titokzatos tárgya

Az előadások hétfői napokon, 18 órától kezdődnek az Örökmozgó Filmmúzeumban.
Egyedi jegy: 600 Ft
Bérlet: 4000 Ft

.......................................................................................................................................
 


DECEMBER

Magyar Nemzeti Filmarchívum
 


A második világháború emlékezete

A második világháború hatvan éve véget ért, de máig sok a feldolgozatlan, „kibeszéletlen”, sőt ismeretlen momentum. Egyre kevesebb a túlélő, a szemtanú, a fiatalok és a mai középgeneráció is olvasmányélményekből és filmekből ismeri, vagy nem ismeri azt a korszakot. Az Örökmozgó – szeptemberben kezdett háborús témájú sorozatának lezárásaképpen – négy összeállítással igyekszik hozzájárulni a történelmi tudat formálásához, a témával kapcsolatos párbeszéd kialakításához a második világháború befejezésének hatvanadik évfordulóján.

> Folyamatos múlt: A második világháború emlékezete - Verzió retrospektív
december 1-4.

Második alkalommal kerül megrendezésre a Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. Az Örökmozgó ad otthont a Verzió retrospektív programjának, amelynek támája a második világháború emlékezete. Híres-hírhedt, Magyarországon nem hozzáférhető második világháborús dokumentumfilmeket mutatunk be, amelyek a háború kevéssé ismert vagy éppen titkolt arcait tárják fel. A sorozathoz előadások és beszélgetések, tanár- és diákprogramok kapcsolódnak.

2 vagy 3 dolog, amit tudok róla (2 oder 3 Dinge die ich von ihm weiß), német, 2005, r: Malte Ludin 12.02.20.30 Vendégünk Malte Ludin rendező és Iva Svarcová producer.

A Göbbels-kísérlet (Das Goebbels Experiment), német, 2005, r: Lutz Hachmeister 12.01.20.30

A háború utáni Japán története egy madám elbeszélésében (Nippon Sengoshi – Madamu Onboro No Seikatsu), japán, 1970, r: Shohei Imamura 12.04.14.30

A náci főbűnösök pere Nürnbergben (Na processze glavnyih nyemeckih presztupnyikov v Njurnberge), szovjet, 1946, r: Roman Karmen 12.01.16.30

A táborok emlékezete (Memory of the Camps), angol–amerikai, 1985, r: Sidney Bernstein 12.03.20.30 Vendégünk: Kádár Gábor történész

A világ képei és a háború lenyomata (Bilder der Welt und Inschrift des Krieges), nyugatnémet, 1988, r: Harun Farocki 12.01.18.30

Az első évek (Pierwse Lata), holland, 1949, r: Joris Ivens 12.03.14.30

Hazugság (Das falsche Wort – Wiedergutmachung an Zigeunern /Sinte/ in Deutschland?), nyugatnémet, 1987, r: Melanie Spitta, Katrin Seybold 12.02.18.30

Kőbe vésett brutalitás (Brutalität in Stein. Die Ewigkeit von Gestern), nyugatnémet, 1960, r: Alexander Kluge, Peter Schamoni 12.01.18.30 Vendégünk: Peter Schamoni rendező

Lili Marlene igaz története (The True Story of Lili Marlene), angol, 1944, r: Humphrey Jennings 12.03.16.30

Menedékjog (Asylrecht – Report on the Refugee Situation, Jan. 1949), német, 1949, r: Rudolf W. Kipp 12.03.16.30

Miközben valahol… 1940–1943, magyar, 1994, r: Forgács Péter 12.04.18.30

Németország képei (Deutschlandbilder), nyugatnémet, 1983–84, r: Hartmut Bitomsky, Heiner
Mühlenbrock 12.04.16.30

Nürnberg (Nuremberg), amerikai, 1946, r: Pare Lorentz 12.01.16.30

Tanár a változó világban (Lehrer im Wandel), nyugatnémet, 1962–63, r: Alexander Kluge 12.04.16.30

Társasutazás, magyar, 1984, r: Gazdag Gyula, 12.03.18.30 Vendégünk Gazdag Gyula rendező

Timothy naplója (A Diary for Timothy), angol, 1945, r: Humphrey Jennings 12.03.16.30

Védtelen ártatlanság (Nevinost bez zaštite), jugoszláv, 1968, r: Dušan Makavejev 12.02.16.30

Vichy szeme (L’oeil de Vichy), francia, 1993, r: Claude Chabrol 12.04.20.30

Társrendező:
Open Society Archives

Támogatók:
British Film Institute
Goethe Intézet
Imperial War Museum
NKA

...................................................................................................................................

> Emlékezés – Felejtés
december 5-7.

Prágából indult az Emlékezés – Felejtés című filmcsomag, amely körbeutazza a visegrádi országokat. A dokumentum- és játékfilmekből összeállított program a huszadik század egyik legnagyobb tragédiáját, a holokauszt témáját járja körül azzal a céllal, hogy a fiatal generáció megismerje a tényeket és kialakíthassa önálló véleményét. Több film először kerül bemutatásra Magyarországon. Karel Kachyna Az utolsó pillangó című játékfilmje a terezini koncentrációs táborban játszódik. Claude Lanzmann dokumentumfilmjében (Egy élő, aki távozik) a Nemzetközi Vöröskereszt egykori képviselőjét szólaltatja meg, aki a halálgyárakban tett látogatásai során „semmit sem vett észre”. A Jihlavai Dokumentumfilm Fesztivál győzteséről, a Rosszsorsú gyermek című alkotásról a rendező, Miloslav Novák beszél a vetítés előtt. Andrzej Munk lengyel rendező utolsó filmjében a főszereplő felidézi auschwitzi emlékeit (Nő a hajón). Jolanta Dylewska új dokumentumfilmes módszereket is alkalmazott Marek Edelmannról, a varsói gettófelkelés egyik vezetőjéről készített portréfilmjében. Alain Resnais Sötétség és köd című alkotása egyike az első, archív anyagot használó dokumentumfilmeknek, amelyből értesülhetett a világ arról, mi történt valójában.

A varsói gettófelkelés krónikája – Marek Edelman szemével (Kronika powstania w getcie warszawskim wg Marka Edelmana), lengyel, 1993, r: Jolanta Dylewska 12.05.20.30

Az utolsó pillangó (Posledni motýl), cseh, francia, angol, 1990, r: Karel Kachyna 12.06.18.30

Egy élő, aki távozik (Un vivant qui passe), francia, 1997, r: Claude Lanzmann 12.06.20.30 Vendégünk Miloslav Novák, az „Emlékezés – Felejtés”-filmprogram képviselője, a Rosszsorsú gyermek c. film rendezője

Egy nő a hajón (Pasazerka), lengyel, 1963, r: Andrzej Munk, Witold Lesiewicz 12.07.20.30

Rosszsorsú gyermek (Zlopověstné dítě), cseh, 2003, r: Miloslav Novak, Lucie Králová 12.06.20.30

Sötétség és köd (Nuit et brouillard – Noc i mgla), francia–lengyel, 1955, r: Alain Resnais 12.07.20.30

Támogatók:
International Visegrad Fund
NKA

...................................................................................................................................

> A háborúnak vége?
december 10-11.

1945-ben az egész világ fellélegzett, amikor egy tragikus korszak véget ért - de a reményekkel ellentétben - háborúkkal azóta is együtt élünk. Ma már mindenről tudhatunk, mindent láthatunk, mintha mégsem vennénk róla tudomást. Erre hívják fel a figyelmet a napjainkban zajló háborúkról szóló dokumentumfilmek egyedi vetítései.

Elveszett gyerekek (Lost Children), német, 2004, r: Ali Samadi Ahadi, Oliver Stoltz 12.10.20.00 Vendégünk: Oliver Stoltz rendező

Rémálom Csecsenföldön (Weisse Raben – Alptraum Tschetschenien), német, 2004, r: Tamara Trampe, Johann Feindt 12.11.20.30

Támogató:
NKA

Archívumi filmek a témához kapcsolódóan:

A bádogdob (Die Blechtrommel), nyugatnémet–francia, 1979, r: Volker Schlöndorff 12.26.20.30
A diktátor (The Great Dictator), amerikai, 1940, r: Charlie Chaplin 12.29.20.30
A felkelő nap zászlaja alatt (Gunki Hatameku Motoni), japán, 1972, r: Fukasaku Kinji 12.16.18.30
A híd (Die Brücke), nyugatnémet, 1959, r: Bernhard Wicki 12.07.18.30
A hóhér halála (Hangmen Also Die), amerikai, 1943, r: Fritz Lang 12.06.16.30
A nagy manőver (I Was Monty’s Double), angol, 1958, r: John Guillermin 12.21.16.30
A nap és az óra (Le jour et l’heure), francia, 1963, r: René Clément 12.25.20.30
A néma falu (The Silent Village), angol, 1943, r: Humphrey Jennings 12.08.20.30
A tizedes meg a többiek, magyar, 1965, r: Keleti Márton 12.28.16.30
Eroica (Eroica – Symfonia bohaterska w dwóch częściach), lengyel, 1957, r: Andrzej Munk 12.25.18.30
Harcban Szovjet Ukrajnánkért (Bitva za nasu Szovjetszkuju Ukrainu), szovjet, 1943, r: Julija Szolnceva, Jakov Avgyejenko, Alekszandr Dovzsenko 12.08.20.30
Hiroshima gyermekei (Genbaku noko), japán, 1952, r: Kaneto Shindô 12.09.16.30
Hulladéktoborzó (Dustbin Parade), angol, 1942, r: John Halas, Jay Batchelor 12.08.20.30
Ítélet Nürnbergben (Judgement at Nuremberg), amerikai, 1960, r: Stanley Kramer 12. 23.18.30
Lépj olajra! (La poudre d’escampette), francia, 1971, r: Philippe de Broca 12.26.16.30
Lili Marleen, német, 1980, r: Rainer Werner Fassbinder 12.05.16.30
Modern Pimpernel (Pimpernel Smith), angol, 1941, r: Leslie Howard 12.27.16.30
Németország, nulla évben (Germania anno zero), olasz–német, 1947, r: Roberto Rossellini 12.11.16.30
Öt lépés Kairó felé (Five Graves to Cairo), amerikai, 1943, r: Billy Wilder 12.19.16.30
Öten voltak (The Sullivans), amerikai, 1944, r: Lloyd Bacon 12.20.16.30
Senki nem tud semmit (Nikdo nic neví), csehszlovák, 1947, r: Josef Mach 12.30.16.30
Szállnak a darvak (Letyat zsuravli), szovjet, 1957, r: Mihail Kalatozov 12.07.16.30
Szigorúan ellenőrzött vonatok (Ostře sledované vlaky), csehszlovák, 1966, r: Jiří Menzel 12. 22.18.30
Tüzek a síkságon (Nobi), japán, 1959, r: Ichikawa Kon 12.20.18.30
Üldözöttek (Menaces), francia, 1939, r: Edmond T. Gréville 12.29.16.30

...................................................................................................................................

Japán filmhét
december 8-14.

Öt rendező hat filmje - klasszikus rendezők kevéssé ismert alkotásai a japán film nagy korszakából:

A félkegyelmű (Hakuchi), 1951, r: Akira Kurosawa 12.10.16.30
Botrány (Shubun), 1950, r: Akira Kurosawa 12.08.18.30
Egy ember eltűnik (Ningen johatsu), 1967, r: Shohei Imamura 12.14.18.30
Gyújtogatás (Enjo), 1958, r: Kon Ichikawa 12.13.18.30
Korai tavasz (Soshun), 1956, r: Yasujiro Ozu 12.11.18.00
Ugetsu története (Ugetsu monogatari), 1953, r: Kenji Mizoguchi 12.09.18.30

...................................................................................................................................

Michel Piccoli 80
december 15-28.

A modern francia film egyik legeredetibb színészegyénisége. Mindig is ötvenesnek nézett ki, s mintha az évek során alig változott volna. Nem jóképű, nem csinos, nem férfias – vonzereje mégis zavarbeejtő. Izgalmas személyiség. Claude Sautet józan, öntudatos „átlag franciáiból” észrevétlenül vedlik át Marco Ferreri végletekig elidegenedett, groteszk, perverz antihőseivé és Luis Bunuel elfojtott szexualitású, frusztrált polgáraivá. Mindenesetre, ha mással nem dolgozott volna, csak Bunuellel, akkor is fennmaradna a neve az egyetemes filmtörténetben, hiszen az ő alakításai nélkül elképzelhetetlen az Egy szobalány naplója, A nap szépe, A burzsoázia diszkrét bája, A szabadság fantomja… „Ellentmondásos személyiség vagyok – nyilatkozta - és az is maradok. Különben is, ha az ember egyhelyben kering, az veszélyes. A filmben, mint általában a művészetben, engem mindig a kétértelműség, a sejtelmesség, az intellektuális feszültség vonzott. A mozi számomra a valóság meseszerű formája…” A nyolcvanas évektől Michel Piccoli neve márkavédjegy az európai filmművészetben, alakításainak piaci értéke magas. Napjainkban is sokat forgat, hogy mint producer, elegendő pénzzel támogathassa az általa tehetségesnek ítélt fiatal rendezőket. Szerényen él, mesterségbeli és emberi tisztessége fogalom, humánus gondolkodású, rendkívül kulturált művész. December 27-én lesz 80 éves.

A cukor (Le sucre), francia, 1978, r: Jacques Rouffio 12.23.16.30
A háborúnak vége (La guerre est finie), francia, 1966, r: Alain Resnais 12.15.18.30
A kockázat ára (Le prix du danger), francia, 1982, r: Yves Boisset 12.17.20.30
A nagy zabálás (La grande bouffe), olasz–francia, 1973, r: Marco Ferreri 12.18.20.30
A nap és az óra (Le jour et l’heure), francia, 1963, r: René Clément 12.25.20.30
Az utolsó asszony (La derniére femme), francia, 1976, r, f: Marco Ferreri 12.20.20.30
Dillinger halott (Dillinger e morte), olasz, 1968, r: Marco Ferreri 12.21.18.30
Lépj olajra! (La poudre d’escampette), francia, 1971, r: Philippe de Broca 12.26.16.30
Milou májusban (Milou en mai), francia–olasz, 1989, r: Louis Malle 12.28.20.30
Milyen jóízűek a fehérek! (Come sono buoni i bianchi – Y'a bon les blancs), olasz–francia–spanyol, 1987, r: Marco Ferreri 12.16.20.30
Szerelmi betegség (Maladie d’amour), francia, 1987, r: Jacques Deray 12.27.18.30
Vincent, François, Paul és a többiek (Vincent, François, Paul… et les autres), francia, 1974, r: Claude Sautet 12.30.18.30

...................................................................................................................................

Woody Allen 75
december 15-30.

Woody Allennek nem volt nehéz dolga attól a pillanattól, hogy mint író-rendező-főszereplő kezdte jegyezni a filmjeit. Csak önmagára és a saját tapasztalatára kellett hagyatkoznia. Így születtek meg a hetvenes évek örökbecsű, ironikus-önironikus darabjai a neurózissal és komplexusokkal küzdő New York-i értelmiségiről. Arról a figuráról, aki egyszerre volt a tekintélynek grimaszt mutató csörgősipkás bohóc, mindenben kételkedő, zaklatott és monomániás intellektuel, valamint szexuális vonzerejét felmagasztaló és abban rendre csalódó férfi (Annie Hall, Manhattan). A nyolcvanas években bővítette a kört. Csinált csehovi ihletésű családtörténetet (Hanna és nővérei), az ötvenes évek gengsztervilágát idéző melankolikus darabot (Broadway Danny Rose), meg szentimentális tisztelgést a mozi – sztárokat életre hívó és keltő – kultusza előtt (Kairó bíbor rózsája) – úgy, hogy mindezeket a maga sajátos, fanyar és groteszk módján beszélte el. Legújabb filmjeiben – részben túllépve önmagán – a hétköznapi kisember zavarodottsága találkozik a társadalmi miliő abszurditásával. Egyik hőse bankot akar rabolni, de rá kell jönnie, hogy tisztes üzletemberként ugyanazt a célt elérheti (Süti, nem süti). A másik egy biztosítási nyomozó, aki hipnotikus állapotában épp annak vall szerelmet, akit a legjobban utál, s épp olyan bűntényeket követ el, melyek felderítése az ő feladata lenne (A Jade skorpió átka). A harmadik figura már egy háttérbe húzódó kibic, aki fontoskodó – a paranoiát súroló - bölcselmeivel értelmezi a világot, és próbál megoldásokat nyújtani fiatal protezsáltja, a reményteljes kabarészerző magánéleti válságához (Csak az a szex). Woody Allen azt vallja, hogy őt nem a napi politikai aktualitások izgatják, hanem a társadalom szövete. Az abban megbúvó emberi kapcsolatok, melyek kortalanok. Ezért filmjei – talán – évtizedek múlva is élvezhetők lesznek. (Lalík Sándor)

A Jade skorpió átka (The Curse of the Jade Scorpion), amerikai–német, 2001, r: Woody Allen 12.15.20.30
A jónevű senki (A stróman) (The Front), amerikai, 1976, r: Martin Ritt 12.25.16.30
Agyament Harry (Deconstructing Harry), amerikai, 1997, r: Woody Allen 12.19.20.30
Annie Hall, amerikai, 1977, r: Woody Allen 12.27.20.30
Broadway Danny Rose, amerikai, 1984, r: Woody Allen 12.22.20.30
Csak az a szex (Anything Else), amerikai–francia–holland–angol, 2003, r: Woody Allen 12.21.20.30
Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters), amerikai, 1986, r: Woody Allen 12.28.18.30
Kairó bíbor rózsája (The Purple Rose of Cairo), amerikai, 1985, r: Woody Allen 12.29.18.30
Manhattan, amerikai, 1979, r: Woody Allen 12.30.20.30
Süti, nem süti (Small Time Crooks), amerikai, 2000, r: Woody Allen 12.26.18.30

 

A II. Téli Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár filmprogramja
december 12-17.

A Csodaceruza folyóirat és a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesülete a mese és az ifjúsági irodalom szemszögéből tekint az idén kerek évfordulót ünneplő szerzők (Tamkó Sirató Károly, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Andersen, Cervantes) műveire. Illusztrátorok munkáiból nyílik december 12-én kiállítás az Örökmozgó Filmmúzeumban, ahol a kiállító művészek bemutatják, hogyan látják ők ma ezeket a műveket. A kiállítást Pálfi György, az Iparművészeti Egyetem docense nyitja meg, 2005. december 12-én, 16 órakor. A megnyitó egy egész hetes gyermekirodalmi fesztivál kezdő időpontja is egyben.

Csutak és a szürke ló, magyar, 1961, r: Várkonyi Zoltán 12.17.16.30
Égigérő fű, magyar, 1989, r: Palásthy György 12.16.16.30
Gyerekrablás a Palánk utcában, magyar, 1985, r: Mihályfy Sándor 12.15.16.30
Keménykalap és krumpliorr, magyar, 1978, r: Bácskai Lauró István 12.14.16.30
Macskafogó, magyar–nyugatnémet–kanadai, 1986, r: Ternovszky Béla 12.16.30
Szeleburdi család, magyar, 1981, r: Palásthy György 12.13.16.30
Vad hattyúk (The Wild Swans), japán, 1977, r: Nobutaka Nisizava 12.12.16.30

...................................................................................................................................

A filmművészet mint a lélek tükre: Luis Bunuel Filmklub
október-december

„A 12 előadásból álló sorozat sajátos szempontból kívánja bemutatni az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobb rendezőjét. Bunuel életművének vizsgálata alkalmas arra, hogy a 21. század nézője betekinthessen tudatalattijába és megérthesse mindennapi lelki-társadalmi konfliktusainak gyökerét. A szürrealista művészet (filmművészet) a pszichoanalízis tudományos eredményeit hasznosítja. Bunuel első filmjét, Az andalúziai kutyát kétféle verzióban, restauráltan és cenzúrázatlanul mutatjuk be, amelyet hazánkban így csak kevesen láthattak. A vetítés utáni elemzés témája: a szürrealista film logikája, vagyis, hogy mit jelentenek a többnyire sokkoló, máskor fülledten erotikus képek (a női szem kettévágása borotvával, egy meztelen nő testének „birtokba vétele”, vérző szamártetem a zongorában, a lyukas tenyér, amelyből hangyák másznak ki stb.) A filmben fontos szerepet kapott maga a rendező és alkotótársa, Salvador Dalí is. Az aranykor a filmtörténet „leglázítóbb” és „leganarchistább” filmszatírája, amelyben az uralkodó osztály, a vallás, a katonaság, a rendőrség mind-mind megkapja a magáét. A történet középpontjában egy „őrült szerelem” áll, amelyben a férfi és az imádott lány minden társadalmi konvenciót, minden erkölcsi gátlást áthág, hogy egymásé lehessen. A filmet évtizedekre betiltották Párizsban, miután a szélsőjobboldali tüntetők feldúlták a bemutató mozit. A cenzúra vassöprűjét kérték a „pornográf és marxista” propaganda ellen. A föld kenyér nélkül című filmjét „Minden idők legjobb 12 dokumentumfilmje” közé választották – évtizedekkel elkészülte után. Mexikóban forgatta az Elhagyottakat, amelyben ráirányította a figyelmet a „harmadik világ” szülő nélkül felnövő, csavargó gyerekeire. A Viridiana című cannes-i nagydíjas alkotásának főszereplője egy gyönyörű és fiatal apáca, aki nagybácsija vágyának tárgya lesz. A rendet otthagyva megpróbál segíteni a társadalom peremén élőkön, akik „hálából” megerőszakolják. (Bunuelnél – katolikus neveltetésére célozva – a Jócselekedet általában elnyeri méltó büntetését…). Az öldöklő angyal nagypolgárai napokon át képtelenek kimenni egy nyitott ajtójú házból, végül az éhségtől és szomjúságtól elvesztik maradék emberi mivoltukat… A nap szépe a polgári házasság szatírája, történetében a gyönyörű fiatalasszony (Catherine Deneuve) álmaiban(?), a valóságban(?) egy luxuskuplerájban teljesít szolgálatot… A Tristana-ban ismét a fiatal Deneuve-t rontja meg a nagybátyja, aki ezért iszonyú bosszút áll… Utolsó 3 színes filmjét élete hetvenes éveiben készítette. Mindhárom a „burzsoázia” vitriolos szatírája, „megfejelve” a férfi-nő kapcsolat, az érzések, a szexualitás, a politika, a történelem ellentmondásaival. Egész életműve az a lelki tükör, amelyben önmagunk és világunk szellemi-intellektuális-szexuális problémáira ismerhetünk rá. Mindenesetre hatalmas intellektuális vitatéma!” (Perlaki Tamás)

A filmvetítés után filmelemzés és vita.
Előadó és vitavezető: Perlaki Tamás

december 5. A burzsoázia diszkrét bája
december 12. A szabadság fantomja
december 19. A vágy titokzatos tárgya

Az előadások hétfői napokon, 18 órától kezdődnek az Örökmozgó Filmmúzeumban.
Egyedi jegy: 600 Ft
Bérlet: 4000 Ft