| Nincs könnyű dolga annak, aki lazactenyésztésre adja a fejét. A kissé hosszadalmas és bonyolult eljárásról készült összefoglalóban a lazacok szaporításáról, szállításáról, méréséről, különböző patakrészeken történő telepítéséről láthatunk képeket. |
Ismertetjük a svéd pisztráng- és lazactenyésztők egyesületének kutatómunkáinak eredményeit. A Kavinge vidék vízrendszere 1229 négyzetkilométeren fekszik. Az egyesület vezetőit az ikratenyészetnél találjuk. A meder állóvizeiben elkerített fészkekben helyezik el a fiatal lazacokat, amelyeket még költözésük idején fogtak el. Egy részük sajnos elpusztult, de azok, amelyek életben maradtak, folytatják vándorlásukat a folyóvizeken keresztül a tenger felé. Életbevágóan fontos ez a kísérlet, hegy az egész vízrendszerben nagymennyiségű kiváló minőségű halat tenyésszenek ki. A lazac szabadon bocsátása a munka első lépése. A halott példányokat külön választják és kiveszik a tartályokból. Az állományt mércével ellátott üvegekben mérik, amelyekben körülbelül 1000 példány fér bele. Ezek tartalmát különleges szállító tartályokba ürítik. Ezen a terepen kb. egy millió ikra tenyészik. Egy ilyen tartályban négyezer példány vár tenyésztésre. A szállítótartály kocsira kerül, amelynek vizébe gáztartályból oxigént bocsátanak. Az ikrák ültetése évenként 1000 kilométer távolságon - tekintve a terület nagyságát - hatalmas munkát vesz igénybe, sokszor az átültetésre váró ikrákat 80-90 kilométeres távolságra kell szállítani. Az új ültetvényhelyeknél a szállítótartályokat gyorsan lerakják és az ikrákat ágyukba helyezik el. Az ikrákat szétszórtan kell ültetni, mert ezek a kis lények helyhez kötöttek és inkább éhen halnának, semhogy másutt néznének élelem után. Még hosszú és fáradságos munka vár a svéd lazac és pisztráng tenyésztők egyesületére, mert annak a 300 csatornának, amelyet tenyésztésre alkalmasnak találtak, még egy tized része sincs kihasználva.
|
ÉVTIZEDES BONTÁS
