A párizsi, londoni, berlini, római és torinói nagy filmvállalatok még röviddel az elsõ világháború elõtt, többnyire azonban a háború alatt új filmgazdálkodást teremtettek, mely új gondolatokat és új formákat vetett fel.
Az új filmábrázolás elvetette a régi gyártási formákat és a „hosszú" filmek, a legfeljebb 800-1000 méteresek eltûntek a vászonról. Komoly írók és színházi rendezõk siettek a válságban került film megsegítésére. Ez években jelentek meg a színen Leopold Jessner, D. W. Griffith, Arturo Ambrosio Olaszországban, Urban Gad és mások _ akiket itt fel sem lehet sorolni _ és új irányt honosítottak meg: a történelmi nagyfilmeket a statiszták tömegfelvonulásával, újszerû fényképezéssel, óriási építkezéssel, és e filmek megmentették a már félig a tönk szélén álló filmgyártást. A kezdeti olcsó népirodalom helyébe a bibliai és történeti témák léptek, és gyõztek!
Egy másik irányzat is uralta a húszas évek közepét, és ez a filmmûvészetnek és a filmiparnak általában sok bajt okozott. Ez az úgynevezett szennyfilm-gyártás volt, s e néven abban az idõben az erkölcstelen filmszalagokat jelölték.
E szemérem- és erkölcsromboló irányzat ellen majdnem egyszerre támadt az állam, az iskola, a társadalom, az irodalom és olykor maga a helyesen gondolkodó filmipar is. E filmek körüli harc éveken át tartott, majdnem az egész Európában.
Közben, 1910 körül, két érdekfeszítõ és nagyvonalú pompás kiállítású filmet éltünk meg: Sienkiewitz „Quo vadis"-át és Victor Hugo „Les misérables"-ját. E két példás regény egy csapásra fölemelte a filmgyártás színvonalát, és ennek megfelelõ példás filmek is keletkeztek. Hogy az akkori gyártók és rendezõk e regényekkel jó „fogást" csináltak, mutatja az a körülmény, hogy e témákat késõbb ismételten megfilmesítették. A háború elõtti évek többi nagy filmjei, mint pl. a már említett Cabiria, Theodora, Lochinvar, Birth of a Nation, Intolerance stb. az egész filmgyártást új, szerencsésen felfogott pályára kormányozták, mely út alkalmas volt arra, hogy a filmellenes - akkoriban még moziellenesnek nevezték - áramlattal szembeszegüljön.
Az igazi értelemben vett filmesztétika még mindig nem született meg, de már olyan szavakat és fogalmakat emlegettek, melyek ezután legalábbis bizonyos szóválaszték tekintetében megváltoztak.
Az elsõ „filmtudósok" moziesztétikáról, mozimûvészetrõl, mozi-forgatókönyekrõl írtak - ez pedig etimológiailag nem felel meg a tényeknek.
Van filmesztétika, vannak filmpaloták, filmszínészek, filmkönyvek és nem mozikönyvek, lassanként azonban érvényre kerültek ezek az új fogalmak. Gyakorlatilag tehát a háború elõtti idõ - 1909-1914 - a film eltévelyedését hozta magával, és ezáltal megmentette az egész kinematográfia jövõjét, annál is inkább, mivel a moralisták és pedagógusok moziellenes támadásai és offenzívái nem voltak sikertelenek.
A 20. század elsõ éveiben nem úgy látszott, mintha a mozi örökké megmaradna, a mozi ugyanis tulajdonképpen teljesen együgyû nézõbódé volt, semmi köze nem volt a mûvészethez, és így - mint azt fentebb gyakran mondogattuk - voltaképpen halálra volt ítélve. Sok elõdje megtalálta korai halálát a zsibárusok placcán vagy valamelyik régi pincében.
A film azonban megmenekült! Hála az emberiség mûvészetszeretetének, a filmmûvészet feltámadt, és a húszadik század legnagyobb találmánya zavartalanul fejlõdhetett, elterjedhetett.
E megmenekülést nemcsak a filmmûvészetnek köszönhetjük egyedül a szó szorosabb értelmében, hanem annak a tudománynak is, mely számos könyvben kifejlõdött. Az elsõ filmkönyvek már a késõbbi filmológia parányi magvát hordozták magukban, s megtalálható volt e filmkönyvekben, melyek a film mûvészi tulajdonságaival, a kinematográfia esztétikájával, a film filozófiájával foglalkoztak, a tudomány és önálló mûvészet esetleges nyoma is, mely azonban csak késõbb rügyezhetett ki valójában. Csak 1920 után léptek színre az igazi és helyesen értelmezõ filmtudósok, akik már az addig szûkös és helytelenül értelmezett filmtudomány helyébe új idiómát, a filmrõl szóló új tanokat hoztak.
Balázs Béla és a többi tudós végül a második világháború után felismerték a „filmtudomány" helyes fogalmát, és ez által olyan tant alapoztak meg, mely csakhamar egész Európában valóságos és szilárd tudománnyá fejlõdött. Ezen új tudósok a húszadik évszázad harmadik évtizede kezdeti éveiben letették egy új formájú mûvészet alapkövét, az új irodalom és tudomány ama új formájú mûvészetének, mely a filmrõl való tudásunkat összefoglalta, és a filmet tulajdonképpen a tudomány színvonalára emelte. Ezen alaptudomány nélkül valamivel késõbben nem alakulhatott volna ki a ma már ismert filmológia és nem lehetett volna népszerû.
Két világháború között
Nehezen lehet eldönteni, hogy a filmmetrázs meghosszabbodását önmagában a filmmûvészet továbbvirágzásának mondhatjuk-e. Röviddel az elsõ világháború befejezése után ugyanis, mikor már a régebben ellenséges államok közötti érintkezést ismét felvették, Európában csakhamar megláthattuk az akkoriban hihetetlenül hosszú amerikai filmeket. A húszas évek Amerikából származó nagy filmjei, melyek 20-24-32, sõt még több felvonást tartalmaztak, teljes egészükben a nézõközönség alacsonyabb erkölcsi ösztönére voltak alapozva. Ezeket az amerikai filmeket pergették majdnem egész Európában, és ezek csak olyan „sikert" mutathattak föl, melyet minden amerikai újdonság az akkori lerongyolt és elszegényedett Európában könnyû szerrel el tudott érni. E filmek tetszettek a külvárosokban, és a 15-16 éves ifjak pompásan szórakoztak Pearl White és más színészek nyaktörõ mutatványain, úgyhogy derekas tetszést is arattak. Európa is igyekezett e hosszú filmeket utánozni, e törekvés azonban az európai népek ízlésébe ütközött. Joe May nagy filmje, a Die Herren der Welt (A világ urai), Das indische Grabmal (A hindu síremlék) és a többi hasonló stílusú film biztosan több mûvészi formával rendelkezett, mint az említett amerikai rém- és kalandorfilmek, melyeket utánozni akartak, ám mégis Európában szerencsére az ízléskülönbség miatti ellenállás meggátolta elterjedésüket. S ha az ember ma mérleget von a fölött, hogy milyen különbség van ezen amerikai filmek és Asta Nielsen, Pola Negri, Sarah Bernhard, Waldemar Psylander s az olasz színészek filmjei közt, s ama kevés, mûvészileg azonban elsõrangú Leopold Jessner- és Max Reinhardt-filmek között, úgy ma, mintegy harminc év távolából nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy az utóbbiak mûvészileg, morálisan, etikailag és esztétikailag jelentõsen többet használtak a filmmûvészet egészének, mint az a sok millió méter hosszú film, mely etikai szempontból kritikán aluli volt.
Az összes európai országban azonban a film stílusának biztos, meglehetõsen lassú javulását figyelhettük meg, ez azután a húszas évek derekán minden filmgyártó országban megszilárdult.
Franciaország - hogy csak egész röviden visszapillantsunk - fõképpen avantgarde-filmjeivel tette magát híressé, és ezek a filmek rövidesen iskolát csináltak. Új rendezõk léptek fel: Marcel L'Herbier, Jacques de Baroncelli, Jean Epstein, Raymond Bernard, René Clair és mindenekelõtt Jacques Feyder, Léon Poirier, Abel Gance, Jean Benôit-Lévy, Jean Renoir és még sok más, akik ez idõszakban ezeknek a tanítványai voltak, azonban a hangos film megjelenésével hasonlóképpen a film világot jelentõ színpadára léptek.
Németország - Már a háború elõtti periódus sok kivétellel elfogadható mûvészi filmeket produkált. Olyan nevek, mint Asta Nielsen, Pola Negri, Henny Porten, Erna Morena, Kathe Dorsch, Dorrit Weixler, Fern Andrea, Hedda Vernon igen jó nevet szereztek a német filmeknek, és a két háborús periódus alatt a német film további jócsengésû neveket mutathatott föl. Emil Jannings, Ossi Oswalda, Conrad Veit, Paul Wegener, Fritz Kortner, Otto Gebühr, Harry Liedtke, Harry Piel, Albert Bassermann, Lil Dagover és sok más, világhírnévre tettek szert.
A legyártott német filmek megmutatták, hogy a német filmcentrumokban (Berlin, München) olyan filmeket forgattak, melyek messze eltértek a kezdeti vonaltól, és magasabb, sõt gyakran a legmagasabb színvonalat érték el és foglalták el. Nagy rendezõk, mint Fritz Lang, Ernst Lubitsch, Joe May, Carl Fröhlich, Richard Oswald, Robert Wiene, Karl Grune, Lupu Piek, F. W. Murnau és mások bõséges alkalmat nyújtottak, hogy a filmtudomány fõ jellemvonásai mûvészi felépítésüknél és beállítottságuknál fogva megfelelõen kifejlõdhessenek.
Anglia - a két világháború közti idõben a brit filmnek nem volt könnyû s állandó fejlõdési lehetõsége. Az az ország, ahol a filmszalag született, ahol egész sornyi elõfutár, felfedezõ, pionír szerzett a filmnek dicsõséget, nem mindig tudta a filmmûvészetet egyenletesen fejleszteni. Voltak évek, amikor a filmgyártás teljesen parlagon hevert, némely év azonban egészen szép sikereket hozott, és bizony igen szép mûvészi filmeket.
Herbert Wilcox, Graham Cutts, John Maxwell, Michael Balcon, azután Korda Sándor és még sokan mások, akik késõbb a hangosfilmnél is megtartották állásukat, hihetetlenül nagy szolgálatokat tettek az angol filmmûvészetnek.
Ez idõszak sem hozott azonban sok nagy filmet tetõ alá. A film-irodalom, filmtechnika és a filmirodalmi folyóiratok tartalma örvendetes fejlõdést mutathattak fel.
Olaszország - a jó és mûvészi nagyfilm õshazája az elsõ világháború utáni pozícióját elveszítette. A háború elõtti idõk történeti és bibliai filmábrázolásai (részben a háború alatt is) nem tudtak tovább iskolát csinálni. A közti idõben, vagyis a húszas évek végéig az olasz filmglóbusz elhalványodott, s kialudt néhány csillaga, akik korai véghez jutottak. Eltûntek a nagy nevek és az egészen nagy filmek. Egyetlen valóban „nagy" Krisztus-film mellett nem jöttek létre hasonló történeti filmek, néhány kalandorfilm (Maciste) és mások azonban még egy ideig uralták a filmpiacot. A folyóiratirodalom éppenséggel nagy volt, és gazdag tartalmú, sok könyv is megjelent, kimondott filmtudomány mégsem tudott megszületni. Az egyetlen nagy filmtudós Riciotto Canudo 1927-ben Párizsban összeállította filmesztétikai tanait L'usine aux images (L'usine aux rèves. Lásd Filmspirál, 16-18.) cím alatt, s ki is adta. Canudo többnyire Párizsban élt, és ott a fiatalabb generációt a film lényegére és esztétikájára tanította. Csak a harmincas évek körül gyülekezett egy kör a Bianco e Nero c. folyóirat köré, azután a Cinema c. folyóirat köré, és adott ki komoly, elismert írásokat.
Svédország - az elsõ világháborúig filmjeinek õszinte, komoly és jogosan megszerzett hírnevet biztosított, e hírnév azonban a két világháború ideje alatt lényegesen elhalványodott. Egyes nagy rendezõk, mint Moritz Stiller, Victor Sjöström, Olaf Molander világraszóló jelentõségû névre tettek szert; színészeik, mint például Jenny Hasselquist, Gösta Eckman, Lars Hanson és mások hazájukban nyilvánvalóan sok szépet és jót tettek, világhírre azonban egyedül Greta Garbo jutott Hollywoodban, ami azóta és azelõtt sem sikerült senkinek. Signe Hasso ment csak a harmincas évek végén az USA-ba, majd utána Viveca Lindfors. A hazai irodalom eléggé fellendült, külföldre azonban semmi hatást nem váltott ki különösebben.
Dánia - itt is jelentékenyebb volt a háború elõtti termelés, mint az, amely a háború után keletkezett. Az egykori dán filmgyártás filmjei az egész világot uralták. (A jegesmedve mint védjegy!) E filmek különös ismertetõ jele a társadalmi témaválasztás volt. A dán film jellegzetességei, a jelenetek ábrázolásának belsõ és lelki finomságai és árnyalatai a dán filmnek sajátos bájt kölcsönöztek. A dán filmmûvészet sok színésze mindenütt ismert volt egész Európában és Amerikában. Olyan nagyságai voltak, mint Asta Nielsen, Waldemar Psylander, Elsa Fröhlich, Betty Nansen, Rita Sacchetto, Olaf Fönns, Gunnar Tolnaes, Carlo Wieth, Ebba Thomson stb. A legnagyobb filmalkotó azonban mégis Urban Gad volt (Asta Nielsen elsõ férje). Az õ idõszerû könyve: A film eszközei és céljai a késõbbi filmológia egyik legfõbb alapelveit tartalmazó könyve.
Magyarország - A háború alatt Magyarországon gyors filmtermelés bontakozott ki, de már a háború kitörése elõtt is élénk érdeklõdés mutatkozott a filmgyártás iránt. Kolozsvárott, a szép erdélyi városkában (ma Cluj) Korda Sándor és dr. Janovich Jenõ pompás filmtermelést indítottak meg, mely két éven keresztül a magyar filmtörténet arany napjait jelentette. A háború után a termelés úgyszólván teljesen visszaesett, egyrészt az ország megcsonkítása következtében, másrészt a hatalmas infláció miatt, mely csak 1926 végén szûnt meg.
A magyar film legnagyobb alakjai, mint Korda Sándor, Kertész-Curtiz Mihály, Bolváry Géza, Fejõs Pál, Korda Zoltán külföldre mentek, ahol vezetõ szerepet kaptak. Ez évek sok mûvésze, mint például Bánky Vilma, Lugosi Béla, Lukács Pál stb. ugyancsak külföldre mentek és többé nem tértek vissza hazájukba. Egyes filmkönyvek és eleven folyóiratirodalom világították meg állandóan a film általános napi kérdéseit, anélkül azonban, hogy a filmtudomány alapjait lefektették volna.
Ausztria - a háború elõtti idõkben ennek az országnak jelentéktelen volt a termelése, habár Alexander Kolowrat gróf, sõt Oscar Messter is lefektették már az osztrák filmgyártás alapjait. A háború után, részben az emigrált magyarok, világhírûvé tették az osztrák filmet, pl. Korda Sándor s akkori felesége, Korda Mária. Kertész Mihály és Lucy Dorrain, Biró Lajos; gazdaságilag Somló József, Fellner Hermann, Szücs Ernõ dr., azután Várkonyi (Varconi) Gyõzõ, a Fleck-házaspár, dr. Wien Róbert (itt is) és még sokan mások. Az osztrák filmirodalom a világ filmtudományának több elismert és tartalmas csúcsalkotást adott, köztük dr. Victor Progress: A mozgóképjáték, lényege, dramaturgiája s rendezése (1919) címût. Ezután jelent meg Balázs Béla elsõ monumentális alkotása, melyet az egész világon idéztek: A látható ember, vagy a film kultúrája. Ez a könyv új fogalmakat, új szavakat, új felfogást hozott, és évtizedek óta a világirodalom egyik legjobban olvasott filmkönyve lett. Minden azóta megjelent filmesztétikai szakkönyv alapvetõ könyve.
Szovjet-Oroszország - a világháború befejezése utáni elsõ években a szovjet filmgyártás csak nagyon-nagyon lassan tudta átverekedni magát a nehézségeken. A polgárháború, az ország gazdasági és politikai ziláltsága az orosz filmmûvészet akkori mestereinek súlyos gondot okozott. Mindezen bajok ellenére Moszkvában, Leningrádban, Kijevben és a Szovjetunió sok más városában folyamatosan nagy és azóta világhírûvé vált mûtermeket építettek, ahol az olyan világhírû nevek, mint Kulesov, Pudovkin, Eizenstein, Alexandrov, Romm, Donszkoj, Ermler és még sokan mások nemcsak a szovjetorosz filmmûvészet megteremtõi s alapítói voltak, hanem egyéni stílusuk révén az orosz film számára különleges fémjelzést adtak.
A szovjetorosz film már kezdete elsõ perceitõl fogva a realizmusra támaszkodott (nem a naturalizmusra!), és így a film egész közel került a néphez. A dolgozó és alkotó nép világából vett, s a múlt történelmébõl nyert témák a mestereknek bõséges alkalmat adtak, hogy tömegfelvonultatásos filmeket nemes belsõ-lelki kidolgozással forgassanak. Az olyan nagyfilmek, mint a Potemkin (Patyomkin) páncélos, a Vihar Ázsiában, Az irányvonal, a Szent Pétervár utolsó napjai és az elsõ évek sok más némafilmje még ma is alapját képezik a mûvészi filmgyártás és filmlélektan megítélésének.
Az erõteljesen megalapozott és gazdag filmirodalom lényegesen felemelte az orosz film pozícióját olyan magasságba, mely semmi mással össze nem hasonlítható. Filmiskolák, középfokú és magasabb fokozatú évjáratok évente több száz új filmmûvészt nevelnek, akik a filmmûvészet és filmtudomány minden területén megállják helyüket.
Pudovkin mesteri könyvét, melyet a filmrendezésrõl és technikáról írt, a világ majdnem valamennyi nyelvére lefordították, és a filmiskolák tankönyve lett.
Egyesült Államok - általánosan ismert az amerikai film története és az egész világ filmtermelésére gyakorolt hatása. Az az ország, melynek korlátlan tõke és szinte éppoly korlátlan embertartalékok állnak rendelkezésre, és amely amellett a filmgyártás legideálisabb talaja, valóban könnyen magához ragadhatta majdhogynem az egész világ filmirányítását. A 450-500 film, melyet évente az USÁ-ban forgatnak, egy része (belõlük mintegy 150-200) eljut a világ minden országába.
A némafilm idején, éppúgy, mint most, a hangosfilm legnagyobb virágzásakor, nem volt a földnek olyan zuga, ahol ne ismerték volna az amerikai filmeket. A két évtized alatt, míg a némafilmbõl hangosfilm lett, Filmamerika továbbra is megtartotta elsõ helyét. Irodalma elsõ sorban sokoldalúságában és szép kiállításában áll, filmmúzeumai, melyek New Yorkban, Los Angelesben és másutt a filmtudomány mûhelyei, a kinematográfia õsidejébõl tartalmaznak tárgyakat annak kezdetétõl napjainkig. Filmamerikának bõséges lehetõsége volt arra, hogy filmmúzeumokat és archívumokat létesítsen és tartson fenn, mivel minden tényezõ rendelkezésére állt, és _ nem utolsósorban _ a meglévõ állományt semmiféle háború tönkre nem tette. Ezzel szemben a második világháború Filmeurópának pótolhatatlan veszteségeket okozott, különösen a filmmúzeumokban és archívumokban, és e veszteségeket Európa soha behozni és jóvátenni nem tudja.
Az amerikai film megteremtõi Európából bevándorolt üzletemberek és üzleti képességekkel ellátott iparosok voltak. Ezek más erkölcsöt, más életfelfogást hoztak magukkal, és miután számukra a film foglalkozás és nem mûvészet volt, s ehhez csak tõke, gyakran igen sok tõke kellett, ezek az emberek igen könnyen hozzákapcsolódhattak a kezdeti amerikai kinematográfiához, és még a mai napig is vezetõ helyet foglalnak el.
Miután Amerika a korlátlan lehetõségek országa, természetesen igen könnyû volt filmirodalmat és filmtudományt létrehozni. Az Egyesült Államokban száz és száz filmújság jelenik meg, és a film minden szakterületének propagandát csinálnak. A filmkönyvek ezrei egészítik ki a filmtudományt, és némely könyvnek erre vonatkozóan felbecsülhetetlen értéke van. Szólhatunk még néhány szót a svájci, csehszlovák, spanyol és lengyel filmgyártásról is, ezeknek világhíre azonban ez években még nem volt megalapozva. A filmkönyvek és folyóiratok azonban mindenképpen sokat tettek a hazai filmtudomány megnövelésére, így kiváltképp Svájcban és Csehszlovákiában.
(Folytatjuk)
Roppant robbanás. Egy nagy bérház repült a levegõbe. (Az utolsó robbanás)
Füst és porfelleg lassan oszlik.
Egy rom udvarán lassan, óvatosan elõbújnak oduikból, akik megmaradtak.
Elõször Pál és Erzsi. Fiatal munkás testvérpár. Sugárzó szemmel tekintenek körül: Fölszabadulás! …
A bunkerekbõl, romok alól elõbúvó típusok miniatûr panorámája.
Jelenetekben az akkori társadalom keresztmetszete.
A kapitalista, aki csak most kezd félni és eldugott aranyait keresi.
Az arisztokrata, aki a füstölgõ romon is osztályrangját és méltóságát õrzi.
A gyámoltalan szellemi munkás, aki az improvizált életkezdés technikájával nem birkózik meg.
A spekuláns és orgazda, aki már romot és lomot vásárol és elad.
Az aggodalmas kispolgár. A házmester, aki a romokra felügyel.
A magukra talált öntudatos munkások. Õk rögtön akcióba lépõ, szervezõ erõ. Erzsi és öccse, Pál vezetése alatt, akik mindig és mindenhol segítségre és biztatásra készek.
Tragikus képek is vannak ebben a montázsban. De több a felbomlott rend groteszk helyzeteinek komikuma, az életösztön bohém rögtönzéseinek humora.
A miniatûr jelenetek montázsában az utolsó a szomszéd grófi palota. (A bérház romudvarából a leomlott válaszfalon keresztül át lehet lépni a palota romjaiba.) Csak a hatalmas, címeres, régi kapu maradt épen. Mellette szabadon be lehet sétálni a kastély omladékai közé. De a magányos kaput méltósággal és lelkiismeretességgel nyitja és zárja az öreg libériás grófi portás.
Az uraság megszökött a németekkel, õrá bízták a házat. A kapu maradt meg belõle. De Péter bácsi eszelõs hûséggel végzi kapusi teendõit. Még a járdát is felsöpri. Az összedõlt kis portásszobában betegen fekszik nyolcéves unokája. Egyebe már nincsen a búskomor, óriástermetû libériás portásnak.
Orvos kellene a gyereknek. Ezért szánja rá magát, hogy kinyissa a kaput és maga után bezárja megint, úgy jöjjön a szomszéd romba, orvost keresni.
Erzsi áll rögtön segítségére. Nincs itt orvos? - De a mi bunkerünkben volt a dr. Sándor. Hát az nem jött még elõ? Talán valami baj történt vele? Meg kell nézni! - És Erzsi már indul is.
„Nem lehet azt már használni semmire!" - legyint megvetõen, aki az információt adta. „Nem ember az már!" „Miért?" - „Majd meglátja!"
Erzsi elöl megy le a bunkerbe. A legpiszkosabb sarokban egy matracon fekszenek dr. Sándor és Mary. Mary egészen eszméletlen, a doktor most kezd ébredni ittas kábulatából. Körülöttük a földön üres pálinkás palackok. Erzsi, bár undorodik - unszolja a doktort: „Jöjjön gyorsan, segíteni kell."
A doktor (Rádai) megalázó helyzetét restellve, durván elutasítja.
A többiek már el is mentek.
De Erzsi még egyszer megfordul: „Egy gyerek életét kell megmenteni!"
Az orvos inogva feláll és mond valamit _ nagyon keserût, nagyon emberit, ami Erzsit szíven üti. Ez a rövid szóváltás mély emberi találkozás. A nyilván „lelki sérülést" szenvedett pesszimista intellektüelt megszánja az egészséges, optimista munkáslány. De a doktor, aki láthatóan restelli elhanyagolt, lezüllött állapotát, visszautasító.
Erzsi visszamegy az aggódva várakozó óriás portáshoz (Gregus). Már mondani akarja, hogy máshol kell orvost keresni, mikor látja a romudvaron botorkálva Sándort.
Sándor odalép Erzsihez és azt mondja: „Egy félreértés tisztázását tartom szükségesnek. Ugyanis én csak voltam orvos. Sebész. De már nem vagyok. Az ostrom alatt magam lettem beteg. Gyógyíthatatlanul."
Erzsi biztató, kérõ szavára Sándor a kezét mutatja, mely láthatóan reszket.
„Ez sebész keze? Én már nem vagyok senki. Menjenek maguk élni, hagyjanak engem."
Ekkor gyereksikoltás hallatszik. A portás jajdulva rohan vissza.
De Sándort is a segélykiáltásra mintha villanyáram járta volna át. Ösztönösen fordul arra és már szalad is. Erzsi felcsillanó szemmel látja ezt és fut utána.
A portás rohan ugyan, de rendet tartva, az utcai oldal felé kerül és kulccsal zárja a magában álló kaput. Mikor így beér, az összedõlt portásszobában a doktor (aki Erzsivel egyenesen ment át a romokon) már ott ül a gyerek mellett.
Az orvos ügyesen és körültekintõen segít. A keze se reszket most. (Erzsi látja.) Az öreg portás könnyes hálával asszisztál a doktornak.
De a gyereket kórházba kell majd vitetni. Erzsi majd gondoskodik.
Erzsi visszamegy a doktorral az udvarba. De az újra hozzáférhetetlen és elborult. A keze is reszket megint. Erzsi biztatja, hogy jelentkezzék az orvos szakszervezetben. Minek? Oda orvosok kellenek, nem hullák.
Most jõ elõ még kótyagosan Mary a bunkerbõl. Züllött prostituált. A doktorkáját keresi. Szemérmetlen és ordenáré, Erzsi próbálja elhárítani. De az orvos ki van neki szolgáltatva, Elmegy Maryvel, magába roskadva, reménytelenül.
Erzsi utánuk néz. Érzi - ez a doktor veszedelme.
Megjelenik Pál, Erzsi öccse, aki szemére veti nénjének, hogy degenerált burzsujokkal foglalkozik, mikor elindult a munka szervezése. (Ez a Pál enyhe szatíra a bõrkabátos, vonalas pártifjakra, akik vulgarizálják a párt jelszavait és mechanikusan leegyszerûsítik. Erzsi jó asszonyösztönénél fogva is bölcsebb és emberibb, bár nem kevésbé osztályöntudatos.
Mary közben kokaincsempészek közé viszi az õ doktorkáját. (A füstölgõ romok között szervezkedik az alvilág.) Az akaratbeteg kokainista doktor erkölcsi életösztöne megmozdul. Elszökik. Megjelenik az orvosközpontban. Egy régi kollégája fogadja kedvesen, örömmel. Mindjárt munkába állítaná.
De ekkor a lelkiismeretes doktor bevallja, hogy õ használhatatlan: „Bíznál-e felelõs munkát morfinistára?" „Azt nem tehetem, De meggyógyítjuk."
„És addig mibõl éljek?"
„Csak néhány hétig bírjad még, amíg elindul az üzemünk."
Dr. Sándor kétségbeesve, dacos, elsötétült lélekkel megy el.
Akkor ér a ház elé, mikor éppen viszik el a portás unokáját. Erzsi is ott van. Az orvos elbújik elõle.
A portás egyedül marad. De már enni sem tudott adni a gyereknek. Elborulva zárja be a címeres kaput. A doktor megy vissza a lebujba Maryhez.
De a magányosan meredõ címeres kapu elõtt munkabrigádok vonulnak el, énekelve, munkára. Pál vezeti õket.
A lebuj ablaka elõtt másik csapat, dalolva, - Erzsi vezeti.
Az orvos elborulva látja. Reszketõ keze konyakot tölt.
A gyárat romjaiból építik újra, indítják a munkások.
Erzsi kultúrvezetõ.
Pál az épülõ hídon dolgozik.
Új kórházat nyit meg az orvosközpont vezetõje.
Budapest dolgozik, épül.
De a sötét zugokban megállt az idõ. Váczi utcai expressókban a múlt kísértetei. A lebuj rumgõzös sarkában mozdulatlanul mered maga elé dr. Sándor.
Címeres kapuja mögött hasonlóképpen gubbaszt a grófi portás. Már az unokája sincs.
Az unokáját éppen viszik az újonnan nyílt kórházba.
A fõorvos (akit ismerünk mint az orvosközpont vezetõjét) veszi át a gyereket. Akkor jön be Pál az üzemének megbízásából: orvos kell nekik, ambulatórium. Pál ráismer a gyerekre… A fõorvos kérdi, ki kezelte? Mert kitûnõ orvos lehetett. „Elveszett ember az" - legyint fölényesen Pál - dr. Sándornak hívják." „Talán érdemes megkeresni? - mondja elgondolkozva a fõorvos.
Dolgozik, épül Budapest!
A lokálokban a múlt kísértetei és vámpírjai gyülekeznek.
A lebuj rumgõzös sarkában már teljesen lezüllve ül dr. Sándor.
Mary kokaincsempészekkel hozza össze, hamis receptek írására akarja rávenni.
Sándor öntudatának utolsó erõfeszítésével próbál védekezni.
A magányos címeres kapu elõtt söpri a járdát az óriás portás.
A szomszéd házat már építik. Rászól a munkás: „Mit õrzi ezt a magányos kaput, régi urát várva? Keressen munkát! Tud még dolgozni!"
Akkor hozzák hírét, hogy nemsokára hazaeresztik az unokáját a kórházból. De mit ad majd neki enni? - ijed fel az öreg.
A szomszéd vicéné odaveti: „Ha árva volna, ellátnák az árvaházban. De ha van nagyapja, akkor tartsa el az…"
Az óriás portás eszelõsen ismétli: „Ha árva volna, ellátnák az árvaházban."
Munkások kultúrbizottságának tesz jelentést Pál: jászol kellene, óvoda, ambulatórium, orvos, aki nevelni is tud. „Volna itt egy" - mondja és összenéz Erzsivel. A fõorvos is mondja, hogy kitûnõ. De baj van vele. Használhatatlan romember.
Az üb. idõsebb munkás - aki közben összesúgott Erzsivel - azt mondja: „Hát ha romházakat felépítünk… felépítjük a romembereket is… ha hasznos dolgozói lehetnek a társadalomnak. Munkát kell neki adni. Érezze, hogy hasznos ember."
Valamit el is határoznak dr. Sándorra vonatkozóan. De nem tudjuk, hogy mit.
Maga Pál indul megkeresésére az üb. levelével, egy elvtárs kíséretében.
Erzsi utánuk settenkedik, mert nem tudja titkolni, hogy különösképpen érdekli ez a dolog.
A lebujban drámai jelenet. Az akaratgyönge dr. Sándor a csempészek karmai közé került. Bûnrészes lett. Most már úgyis mindegy, mindennek vége.
Akkor keresi Pál és társa. Elõbb a bunkerében, mert még mindig ott lakik. Útbaigazítják: a lebujban keresse a szerencsétlent.
Dr. Sándor bódulatában csak nehezen eszmél rá, mit kínálnak neki.
De eszmélése tragikus. Tudatára ébred züllöttségének, sejti, mit veszített - de úgy érzi késõ, õ már elveszett. Úgyhogy a munkások meghívásának fordított hatása volt, mint a szándék. - Pál hiába beszél neki az új élet szép új lehetõségeirõl: csak munkához látni és minden jóra fordul - dr. Sándor végképp megundorodik Mary társaságától és önmagától is, és nem tartja magát méltónak a munkások bizalmára.
Kimondatlanul érezzük, hogy dr. Sándor végezni akar önmagával. De érzik a munkások is, hogy baj van. (Megjelenik Erzsi is.) Elõször a szemtelen Maryt intézik el alaposan. Azután a csempészbandát viszi el a razzia, mely közben Erzsi följelentésére megjelent.
De dr. Sándor teljesen apathikus. Apáthiájából csak egy tudja felrázni - ha segítségre hívják. Valahol emberéletet kell menteni. Mély, humánus orvosösztöne még ebben az állapotában is megmozdul.
De azután éjszaka, egyedül maradva az utcán, reménytelenül néz körül. Kiveszi a zsebébõl az üb. levelét és ráírja: „Köszönöm. Késõ!"
A levelet ráteszi Erzsi lakásának kilincsére. Azután elindul a Duna felé.
Az egyik munkás találkozik vele.
Közben az öreg portás búcsúlevelet ír unokájának.
Az öreg portás bezárja a címeres kaput, a kulcsot bedugja egy repedésbe… A levelet a postaszekrénybe dobja. - „Ha árva lenne - motyogja - akkor ellátnák az árvaházban."
Elindul a Duna felé. Dr. Sándor a Duna parton kódorogva macskakölykök nyávogását hallja. Élete kockáztatásával kimenti õket.
Közben Pál megtalálja dr. Sándor búcsúlevelét és kirohan, hogy megkeresse. Szaktársa, aki látta a doktort - útbaigazítja. Elvégre nem hagyhatják az üzem orvosát, azért mert õ most éppen beteg. Dr. Sándor egy csonka hídpillér mellett készül rá, hogy vízbe vesse magát.
A pillér másik oldalán az óriás portás érkezett meg. „Ha árva volna, ellátnák az árvaházban" - motyogja.
Pál, Erzsi, munkások jönnek futva a Duna felé. A doktor vízbe veti magát.
Erzsi futva - a portás elmosódott alakját látja, aki még csak most veti magát a vízbe. Arrafelé fut. „Segítség!" - kiáltja.
Lassított felvétel mutatja, amint a doktor a pillér egyik oldalán és a portás a pillér másik oldalán szinte egyszerre esnek lefelé.
A portás fölött megjelenik Erzsi: „Segítség!"
A doktor a vízbe zuhan, rögtön utána a másik ember is.
A doktor feje egy pillanatra a víz fölött… Hallja a segélykiáltást… látja a másikat lubickolni és… elkezd feléje úszni, hogy kimentse. El is éri…
- „Mit akar" - horkan rá az elkeseredett portás.
- „Ki akarom húzni!"
- Hagyjon! Mi köze hozzá? Ha unokám árva lesz, majd eltartják!
- Ne dobja el az életét!
- Csak magának szabad? Maga az doktor úr? - ismeri fel most unokája megmentõjét. - Hogy kerül ide?
- Kapaszkodjék belém lihegi dr. Sándor.
- Én magába? Hiszen maga úszni se tud!
- Csak beteg vagyok és gyenge… oh! Elhagy az erõm!
- És engem akar kihúzni? Ilyen nyápic! Mindjárt belefullad. Eresszen el! Kapaszkodjék belém! Kezdhetjük az egészet elölrõl!
Közben a parthoz gyülekeztek Erzsi elvtársai. Rendõr is megjelent.
De nem lehet megállapítani, ki az öngyilkos, ki a mentõ? „Mind a kettõ mentõ" - döntik el.
A vizes és fázó embereket haza kell vinni. - De hová?
Az orvos nem akar visszamenni a bunkerbe. Ott Mary megtalálhatja, pedig evvel az életével szakított.
A portás kinyitja a címeres kaput. Odaviszik mind a kettõt.
„Úgyis magáé lesz ez a szoba, doktor úr -, mert én visszamegyek. Mert ha az unokám árva volna…"
Az orvos segítõ ösztöne megszólal. Mindazt, amit Erzsi és segítõ elvtársai neki mondottak - hiába - azt mondja a portásnak. Bebizonyítja, hogy élni érdemes.
Viszont õ maga új öngyilkosságra készül. Mert õ elveszett ember.
A gyerekkórházba megérkezik az öreg portás levele, melyben bejelenti unokájának, hogy érte öngyilkos lesz. Az ápolónõ nyitja ki a levelet. Persze nem adják oda a gyereknek.
A címeres kapu mögött groteszk küzdelem kezdõdött. A két életunt egymást biztatja az életre. Miközben konokul, újra meg újra öngyilkossági kísérlettel próbálkoznak, mindegyik a másikra vigyáz, megakadályozza és biztatja az életre, segít.
Az unokát kieresztik a kórházból - de beteszik egy úttörõ-otthonba, avval, hogy a nagyapja elutazott. Az úttörõ-pajtásoknak azonban megmutatják az öreg levelét, hogy vigyázzanak, hogy a gyerek meg ne tudja az igazságot.
Az úttörõ-vezetõség elhatározza, hogy helyszíni szemlét tart. Megkeresik a címeres kaput, mert hátha megmentették a nagypapát. Mindennap olvasnak megmentett öngyilkosokról.
Közben a portásszobában mind a ketten rájöttek lassan az élet ízére. Meg is élnek valahogy. Akad paciens, ha szegény is, valami élelmet hoz. Erzsi titokban segít.
A portás hozzálátott a romlakás rendbe hozásához. Van megint gazdája (nem is gazdája, unokája), aki csak gyámoltalanabb, mint a kicsike volt. A levél pedig elment. Az unokát biztos árvaházba helyezték. Csak meg ne tudják, hogy nagyapja él.
A doktor lakásának rendbehozásában az udvar minden prolija segít. Szeretik a doktort, aki mindenkit ingyen gyógyít. De az öreg portás megszervezte, hogy mégse halnak éhen. A páciensektõl a konyhára, melyet õ vezet, innen-onnan szerez valamit, és kevés ravaszkodással leszoktatja a doktort az alkoholról is. A portás megszervezi a rendelést. Õ fogadja a pácienseket. Elindul az élet.
Betetõzésül újra kézbesítik a doktornak az üb. meghívását, melyre az öngyilkosság éjszakáján azt írta rá: „Késõ!"
Erzsi maga hozza el. Ki nem mondott érzések feszültségével fûtött jelenet két tartózkodó ember között, melyben tudatossá válik a szerelem. Estére lesz dr. Sándor elõadása a gyárban. Boldog, derült nap.
Akkor csap be a villám. Az úttörõk megérkeznek és megállapítják, hogy a nagyapa él. Az öreg portás hiába találja ki a leggroteszkebb hazugságokat. Az úttörõk nagyon okosak. Gyanútlan nyájassággal jelentik, hogy unokája náluk él, jó dolga van és közszeretetnek örvend. Ha akarja, még ma elhozzák.
Az öreg megrémül. Mert ha õ él, most kidobják majd a gyereket. Pedig õ nem tudja úgy ellátni, ahogy kell. Õ az orvos inasa most. Maga is nehezen él.
A végzet másik csapást is mér rájuk: megjelenik Mary az udvarban. Keresi a doktort. Az udvarbeli proliasszonyok, anélkül, hogy összebeszéltek volna, összefognak a prostituált ellen. Titkolják a doktor hollétét, félrevezetik Maryt, végül kiseprûzik az udvarból.
De éppen akkor jön haza dr. Sándor. A megdühödött prostituált rátámad az utcán. Hangos botrányt csinál. A portás felkapja Maryt, hogy elvigye a szomszéd utcába. Mire az bûnügyi feljelentéssel fenyegetõzik. A doktor elsápad. Az összesereglett udvar elnémul. A portás megdermed. A doktor alig hallhatóan kéri Maryt, hogy jöjjön be hozzá.
Nagyon sajnálják a doktort. De az eset gyanús.
A szobában Mary elõbb szerelmi komédiát játszik. Aztán zsarolni próbál. Végül írásokat húz elõ. Íme: a bûnjelek. Dr. Sándor egy bûnszövetkezet, kokaincsempész-banda beszervezett tagja volt, nemcsak tiltott recepteket írt, hanem falazott is. Mit gondol, mibõl éltek akkor, mikor egy fillért sem keresett? Ki fizette azt a rengeteg konyakot, rumot, amit megittak? Azt sohse kérdezte? Ha a doktor most nem jön vele, akkor feljelenti.
A doktor sápadtan elborulva hallgatja: „Megyek, egy fél óra múlva, csak még egy pácienst fogadok. És egy kis rendet csinálok…
Mary diadalmasan távozik. Tudja meg az egész udvar: a doktor az õ võlegénye és az is marad.
Hát most, az új élet küszöbén utolérte Sándort múltja. Bûneinek
fátuma. Rajta a szennyes bélyeg. Nincs menekvés - gondolja a még
mindig
polgári gondolkodású doktor. Ilyen megbélyegzetten õ nem való a
munkások közé. - És nem való Maryhez sem.
Strichnin injekciót akar venni - de megzavarják. Nem itthon akarja ezt, a derék portás lakásán csinálni. Búcsúlevelet ír.
Az elõszobában az öreg portás is búcsúlevelet ír.
A gyár kultúrtermét már díszítik.
Pál és Erzsi és az öreg üb. elindulnak a doktorért. Közben az úttörõk boldogan jelentik pajtásuknak, hogy megérkezett a nagyapja. Az rögtön csomagolni akar és hazamenni. - Nem, azt nem lehet. - Miért? - Rövid tanakodás után elõveszik ama búcsúlevelet, olvasni adják az unokának. Az könnyezve olvassa.
A jelenet megszakad. Nem tudjuk, mit határoztak…
Az öreg portás bejön az orvoshoz és nehezen induló szóval kéri, hogy adja oda unokájának ezt a levelet, mert ma hazajön és õ nem lesz itt.
Erre a doktor átadja neki az õ levelét: adja a munkásoknak, ha eljönnek érte, mert õ nem lesz itthon.
Pál és Erzsi jönnek. Útközben találkoznak egy úttörõ-csoporttal, mely éppen oda van útban.
A doktor egy lebuj sarkában ül egyedül és iszik.
A munkásküldöttség és az úttörõküldöttség kopog a magányos címeres kapun. Végre körülmennek. Üres szoba. Két levél fekszik az asztalon. Erzsi gyanakodva felveszi. A lebujba bejön a portás. Õ is rumot rendel. Nem veszi észre a doktort.
A címeres kapu mögül minden irányba futva rajzanak szét az úttörõk, keresni a két eltûntet. Futnak Erzsi és Pál. A házból mások is. Riadó van szinte az udvarbeli elvtársak között. _ Veszélyben a doktor.
Az üb. a rendõrségre telefonál. Komoly bûnügyrõl van itt szó.
A rendõrség elõtt már ülne is be a kocsiba.
A lebujban megjelenik Mary egy úriemberrel. Közreveszik a teljesen apathikus doktort. Nem halljuk, hogy mit _ de hevesen beszélnek vele _ valamire nyilván rá akarják venni. Valamit alá akarnak vele íratni.
Az óriás portás kissé támolyogva feláll. Indul kifelé „utolsó útjára", elmegy a doktor asztala mellett.
Megismeri õt is, Maryt is. Több se kell neki. Hát itt van a szerencsétlen doktor kártevõje, veszedelme! Most akarják tönkretenni?! Éppen jókedvében találták az öreget. Neki most már minden mindegy, de a doktorát nem hagyja.
Fölveszi vállára Maryt, a másikra a gyanús úriembert és viszi.
A kocsmáros lármát csap, de nem mer hozzányúlni a megvadult óriáshoz.
Kirohan rendõrért: „Segítség!"
A rendõrkocsi éppen arra halad. Megáll.
A nagy skandalumra Pál és Erzsi - végül az úttörõk is figyelmesek lesznek, odagyûlnek. - Megismerik az öreg portást. - A lebujban megtalálják az elbúsult doktort is.
Az egész társaság egy nagy rendõrautóban.
Maryt és az urat leadják az õrszobán.
De a rendõrtiszt, aki az öreg üb. és az úttörõvezetõ között ül és közben mosolyogva informáltatja magát - tovább dirigálja a kocsit, mely megáll az úttörõ-gyerekotthon elõtt, ahol az öreget leszállítják a gyerekekkel.
Az unokája várja és átadja neki az ajánlatot, hogy legyen a gyerekotthon portása. Eleget lakott az unoka õnála, most õ lakjék az unokánál, illetve annak családjánál, az úttörõknél. A portási mesterség nem vált feleslegessé a demokráciában.
A rendõrautó, mely továbbment közben, megáll a gyár elõtt.
Dr. Sándort „bekísérik" egy feldíszített terembe, ahol tapssal fogadja a munkásközösség.
A fõorvos néhány szóval elmondja (a film tanulságát), hogy nemcsak házakat és gyárakat, hanem hasznos embereket is újjá kell építenünk.
Dr. Sándor megindultan a pódiumra lép.
Az öreg portás beköltözik és beöltözik új hivatalába.
Elõadás után… a fõorvos közli dr. Sándorral, hogy rögtön elfoglalhatja új állását.
Sándor és Erzsi együtt mennek el.
Séta az újjáépült Budapest utcáin. Halk - sok pauzás - kevés szavú, zenével kísért dialógus, melyben egy szó sem esik a szerelemrõl. De minden szónak és minden tekintetnek az a jelentése.
A házakról zászlók lobognak, másnap május elseje lesz.
Déli végvár vidéke. Viharos, veszedelmet sejtetõ éjszaka. Száguldó felhõk között fel-felbukkanó hold.
A láthatáron rozoga magyar végvár szilhuettje, kivilágított ablakokkal.
Elöl a képen, erdõbõl török lovas elõörs jön ki. Meglátják a horizonton a várat. Megtorpannak, visszahúzódnak az árnyékba.
Az egyik török lovas - parancsra - leszáll és nyilával óvatosan elõre kúszik a vár felé.
A gép közeledik a várhoz. Rozoga, dísztelen, zord hídja fel van vonva. Bástyáján õr áll. A várból borozók éneke hallik.
A vár termében végvári vitézek búcsúztatják Dózsa Györgyöt, aki nagy útra készül Budára.
A borozók hallgatják a lantos énekét: Dózsa hogyan vágta le egy csapásra párbajban a török aga karját. Ezért a király jutalmazni kívánja. Azért indul Dózsa még az éjjel nagy útra.
A marcona vitézek lelkesednek, csak Dózsa maga hallgatag, szigorú, zord arcú, zárkózott. De minden mozdulata fojtott testi és lelki energiát sugároz.
Az asztali beszélgetés rövid, szûkszavú. Ilyen mondatok hangzanak el: egy levágott török kar még nem menti meg Magyarországot. Árad ránk a pogány, mint a tenger. A mi kis végváraink csak árva sziklák állnak a zajgó hullámokban. Nem is leginkább az aranyakért siet Dózsa Budára, hanem azért, hogy megmondja a királynak, hogy vigyázzon a végekre. Rajtunk a pogány. De nagyuraknak nem fáj az ország veszedelme. Egymást is megennék a maguk gyarapodásáért - a király pedig nyavalyás.
Ez a búcsútivornya-jelenet komor, vésztjósló elõhangja az egész filmnek. Feldereng benne az ország veszedelme a török áradás elõtt. A végvári vitézek marcona, szegénykatona nekibúsúltsága - a háttér hangulat, melybõl Dózsa komor, monumentális alakja kinõ.
Szó esik arról is, hogy Dózsa székely jobbágy-ivadék.
(Ezt a tivornya jelenetet megírhatná Gergely Sándor.)
A környezõ sötét erdõbõl - itt is.
Harangzúgás, keresztek, füstölõk, ornátusok. Bakócz bevonul a palotába.
Egy másik kapun Dózsa és a bíró. Nem akarják beereszteni. Mutatja a meghívót.
Áteresztik Dózsát gúnyosan összedugják a fejüket.
Dózsa egyedül a nagy teremben. Az elõterem.
A nagy jelenet az arisztokratákkal, akik kezdik csúfolni.
Bakócz és Telegdi és más urak a királynál. Politikai helyzet. Bakócz, Telegdi aggodalmai. A király gyengesége, ki vezessen?
A botrány a király elõcsarnokában. Dózsa fellépése az udvaroncok ellen. Már majdnem vér folyik. - Belép a király kísérete.
Telegdi rendet csinál.
Bakócz barátkozik Dózsával. - Nemes ember leszel te is a magad érdemébõl! - A nemessé avatás.
Mészáros Lõrinc Bakócznál. - Dózsát jelölje.
A keresztes had kihirdetése. - Dózsa megkapja a zászlót. (Elsõ rész.)
A pápa megbízása, hogy Bakócz szervezze a keresztes hadjáratot nemcsak Magyarországon, hanem a szomszéd országokban is. (Személyes követ.) Lajos királyfi tisztelete. - Aranykeresztet visznek elõtte.
Magyar urak nem örülnek. - Törökkel hál istennek éppen fegyverszünet van. (Megint pénz és vér!)
Bakócz sürgeti a pápai bulla kihirdetését. Jelentést tesz a királynak. - Összehívja az Országtanácsot. - Felolvastatja a bullát. - Követeli, hogy az országban közzététessék.
Általános búcsút engedélyez a pápa. - Mégsem örültek. - Nincs elég pénze az országnak. - A pápa nem sokat ígér. - Külhatalmak egymás közt háborúskodnak. A török szerzõdés. Nincs kiképzett hadsereg. - Nincs alkalmas vezér.
Bakócz beszéde: lesz alkalmas vezér. (Nem mondja Dózsa nevét.)
Királyi sereg. - Úri bandérium, végvárak õrsége. - Zsoldosok. - Pápai pénzen. - Már javára hangolta a tanácsot.
Telegdi István kincstartó ellenzõ beszéde. - Békét! - Milyen elemekbõl lesz a sereg? Elûzött, csavargó, tolvaj nép. Igazi munkás, földmûves nem megy. Kasza, kapa kerülõ, sértõdött bosszúállók. - És a földesurak a földjüket elhagyókat szökevényeknek tekintik és kegyetlenül torolnak. - Lesz-e akkor fegyelem. - A török ellen mennek-e? Lesz ott lengyel, morva és cseh csõcselék? Honosok.
A nép kezébe ma fegyvert adni. - A bosszú zsilipjeit kinyitni. - A pórok elkeseredettsége polgárháborút vált ki. - Ha le is verjük, a magunk birtokát pusztítjuk.
Bakócz: õ nem a magy. kir. nevében, hanem a pápa nevében hívja fel a népet. Leo pápa serege (áttûnés).
Budai várpalota temploma: a bullát kihirdeti.
A nemesek nem engedik a jobbágyot. Vadásznak rá: de éppen ezért szöknek egyre többen, mert ebbõl érzik, hogy ez nem a nemesek háborúja lesz, hanem az övék!
Nemesek nem akarnak a sereg élére állni, mert nem begyakorolt katonák, papoktól összetoborzott, gyülevész szolganép. - Féltékenység: ki lesz a fõvezér. Fõméltóságok: erdélyi vajda, a nádor, néhány fõúr. - Nem harcképzett katonák.
(Bakócz, Mészáros, Dózsa jelenet.)
Bakócz: a pápa nevében Dózsát hirdeti vezérnek. A templomban felveszi a keresztet.
Még (Mészároson kívül) senki se tudja - vagy nem vallja be - hová fejlõdik a kereszteshadjárat.
Bakócz beszéde: A magyarság büszke lehet, a pápa rábízza a mohamed szörnyeteg megbüntetését. - Krisztus maga vezérli õket! Akár gyõz, akár meghal, egyformán érdem. A török ár nagy veszedelme. - Athén! Spárta! - Aegei és Joni tengerek. Emberiség pusztítója. - A török rablánc ellen idejében védekezni. (60 old.)
Dózsának még nincs programja. - Urak gyûlölete, jobbágyok sajnálata, királyi közp. hatalom támogatása. - Még titok van körülötte.
Sok helyen kihirdetik a bullát. De sok püspök ellensége volt a prímásnak (Szatmári pécsi püspök). Kalocsai érsek, Perényi nagyváradi.
De hirdette Zalkán Zoltán, a váci jobbágy származék, püspök.
Kételkednek, a nép kívánja - hallott róla.
A nemes urak haragszanak (mezei munka).
Kisnemesek is jelentkeznek, barátok, diákok, kézmûvesek is velük tartanak.
Turkevei Ambrus a krakkói egyetem magyar diákjait „lázítja Dózsához".
100 000 fegyvertelen. Csákány, ásó, kapa, nyíl, cséphadaró, ekevasból szekerce. Borona vasfogait fakaróba erõsítve.
Magaválasztotta vezetõk. - A nemesség otthon marad. - A paraszt dolgozott érte, most majd hadakozik helyette.
Dózsa: fegyelmezés, gyakorlat, roppant élelmezési nehézségek.
Urak nem adtak pénzt, - pápa sem. - Királynak nem volt.
A táborok. - Közeli uraságok magtárai! Elsõ összeütközések.
Mészáros Lõrinc! A tábor lelke. Bûnbocsátó levél az adományozóknak, - szekér, ló, fegyver, élelem. - A többit kiközösíteni! Aki a kereszteseknek szállít - nem fizet vámot! - Mészáros: Erõszakkal el ne vegyétek a szegényét! - Megfizetni.
Asszonyok követik a csapatot. Ruhát mosni, fõzni, sebet kötözni. De ingyen! Isten nevében!
Az urak erõszakkal otthon tartják. - A családokon álltak bosszút. Az országnagyok ígérte pénzsegélyt sürgeti Dózsa. - Azok a királyhoz fordulnak segítségért a keresztesek ellen. - Bajban vannak. - De Bakócz a király hatalmát akarja erõsíteni és az egyházat! - Fokozódó feszültség és átcsapás.
Bakócz csalódása. - A keresztesek sem az egyházzal, sem a királlyal nem törõdnek. - Az úri rend ellen. - Mészáros Lõrinc czeglédi pap! - A szentháború értelme! Mi a szent háború?
Dózsa lassú változása. - A nép jajszava. - A nemesek ellenkezése. Bakóczot kérte, intse le õket. Bakócz nem akarta. Robbanjon ki. Az urak járassák le magukat. - Mészáros: színt vallani. - Nagy jelenet. - A szegény papság - Mészáros tábora. A fõpapok ellen. Csak a jobbágyok garasaiból élt. (Huszita papok.) Az elsõ vallási reformátorok. Prédikálják: mióta a csehek az apostoli széktõl elszakadtak, gyõzedelmesek, nem volt járvány, zivatar se. - Vallási reform! Nem volt még üldözés.
Mészáros befolyást nyer Dózsára, a nagy jelenetben a lánglelkû pap.
Dózsa fosztogatókat akar büntetni. - Mészáros tiltakozik. „Parancs ellen cselekszenek, megbontják a fegyelmet." - Nincs megoldás - tekintélysérelem, ha most szabad rablást engedek. Nincs megoldás! - Van! - Parancsra tegyék. Fegyelmezetten. - Dózsa adja ki így a parancsot valami közvetlen benyomás hatása alatt.
A nemesek ellenállása szította a lázadást, jobbágyszökést. De még mindig azt hitték, hogy azért a török ellen mennek.
Mészáros Lõrincék nyílt fellépése: beszédek a 71. oldalon.
Dózsa utolsó percig komoran szófukar, zárkózott titok marad. Mészáros jelszava: elõbb a nemesek ellen.
Több gyülekezõ tábor.
Bakócz figyel, - Zápolya figyel és készül - szervezi a nemességet. A király lányát akarja feleségül. - A helyzetért Bakóczot teszi felelõssé. - Ezért sürgeti, induljon el a sereg a török ellen. - Világos volt: el akarják távolítani Buda alól. - Õk szopták ennyi idõtõl fogva verítékünket és vérünket és most elbújnak és nem mennek országunkért vívni a törökkel! - Rajta rá! - Bûnbocsátás már amúgy is volt. - Dózsa is kiáll: példájával a szegények erényeit akarja napvilágra hozni. - Nagy jelenet.
Az új követelések: földosztás! Egyenlõ adózás! Nemesi javakat közcélra lefoglalni! Az úriszéket, nemesbíráskodást megszüntetni!
Dózsa nem szól. - De nem tiltakozik. Mindenki mondja ami fáj neki. - Éhség. Dózsa szabad dúlást enged.
A budai vasárnap, Pest külvárosa - megöltek néhány nemest. - Kifosztják.
Pánik az udvarban. - Ulászló az ablakból nézi a tûzvészt. A sürgõs tanács, Zápolya, Telegdi, Bakócz. - Telegdi diadalmaskodik, Zápolya pláne - Bakócz megverve. - Bakócz betiltja a további toborzást. - Egyházi átok a dúlókra!
Erre Dózsa maga: én vállalom az egyházi átkot. - Ti csak a parancsomra cselekedtetek. Nem Dalmáciában van az istentelen pogány, hanem a nyakunkon itt. - Kitör a forradalom. Elsõ kegyetlen pusztítások. Felgyújtott kastélyok, nyársba húzott nemesek. - Lovas jelentések jönnek Budára, segítség! - A tehetetlen szegény király házipénztára üres. - A király elzálogosítja harmincad jövedelmeit. Még az udvar mindennapi ellátására sincs pénz.
Küldik Bakóczot, menjen a táborba. -Eltiltja a ker. hadat. - Bullát visszavonja! Kiátkozás. Kinevetik.
Dózsa felszabadul: ha a király és Bakócz cserbenhagyja - õ szabad. - Gergely öccse - helyettese gyanakszik, inti. - 1514. május 23-án.
A Rákosi tábor két végén két zászló - válasszanak - a 3-szor földre zuhanó Krisztus-kép. - A papok mesterkedése. - Három különbözõ pap. A harmadikban nem is hittek.
Dózsa mellé állnak, Dózsa beszéde: 76. old.
Szt. János mezitlábas kolostor ostroma - (mert a tiltó parancsot kifüggesztik). - Kifosztják, de a barátokat nem bántják.
Bornemissza királyi lovasaival akarná szétverni a Rákosi tábort. - Nem meri. - De megjelenése haragítja meg Dózsát. - Végsõ elhatározás.
Nagy beszéd (78-79)!
Induló parancs. - Nemesek: tárházai - szabad préda! Neki a nemeseknek. Aztán a törökre! A czeglédi hadi proklamáció. - Én, Székely György - 79.1. - kiírni. - KIÁLTVÁNY!
Dózsa beszéde a Czeglédbõl induló hadsereg elõtt (89.).
Tuberó szerint feljegyzett beszéd (81.).
Megindul a harc!
A pásztói pap véres gyõzelme a tisza-duna közti nemesek ellen, akik nem akarták elengedni jobbágyaikat.
Sok helyen (felvidék) voltak gyáva jobbágyok - és szegény nemesek, akik csatlakoztak és szegény papok!
Kisebb improvokált támadások, Tiszamellék, déli megyék. - Nagy Antal martalócz. - Kegyetlenség és zsákmány - égnek a várak és kastélyok --karóba húzott nemesek!
Dózsa indul Czeglédbõl. - Dózsa átkelése a Tiszán. Egymáshoz láncolt hordókon gerendák. Csapatok, ágyúk és társzekerek.
Zápolya Erdélybe készül. - Meglepetések. - Hírnökök.
Dózsa csatarendes népe a jelentkezõket felveszi. Nõ. (Mezõtur)
Turkevei Ambrussal találkozik! - Krakkói fiatal teológus. - Titkár - leveleket írta. - Kiáltványok. - Hadmûveletek is.
Balogh István alvezére megbízatása: gázlót keres a Maroson. - Rajta ütöttek. - Báthory István. Csáky - csanádi püspök.
Visszanyomták. - Sokat felkoncoltak. - Nagy vígasság Nagylakon. - De Balogh idejekorán hírt küldött.
Nagylakon felvidéki huszita magyarok. - Meghallották, hogy jön Dózsa. - A marosparti vár házait rõzsével meggyújtották. - A vezérek is alig menekültek.
Báthory összegyûjti népét. - Dózsa lovasai rajtuk ütöttek. - Báthory ágyúi. - A parasztok az erdõbe menekülnek.
Dózsa visszafordítja - tartalékával. - Elõbb a püspöki gyalogság menekül. - Akkor fokozza a támadást. - A lovassággal együtt menekül Csáky püspök. Az alkonyat segít (erõdben a menekülõknek)!
De Dózsa rögtön nyomában nyomulva foglalhassa el Csanád várát. - A püspök nem veszi észre, bár van aki figyelmezteti, hogy levágott fák, rõzse, szalmával van körülrakva a vár. - (Ezt elõre megcsinálták a parasztok.) - Csáky egérfogóba kerül. Megjön Dózsa - a parasztok mutatják a meglepetést. - De már Csáky is látja az ablakból a fáklyákat. - Embereit elárulva, cserben hagyva - harmadmagával (Dózsa, Torpay, Ravazdy) csónakon akar menekülni az aradi hegyekbe. - Elfogják.
Csónakos halászok harca hálókkal a fegyveres nemesek ellen. - Hálóba fogva hozzák az aranyhalakat vizesen Dózsa elé.
Csáky hipokrita védekezése és kitörõ dölyfe. - Turkevei mint íródeák teológus felel a püspöknek (teológiai tudós érvek).
Telegdi is ott volt. Telegdi tragédiája: látta a veszedelmet, õ is a kényurak megfékezését akarta. - De úr volt és a parasztok ellensége. - Oszlopra kötözve nyilazták agyon. (Fele se igaz annak, hogy a parasztok halálra kínozták.)
Báthory menekülése. - Vitéz leesik lováról. Eszméletlen - nádasban a legelõ ló. Át a folyón.
Rémület és tanácskozások a királyi udvarban. - Futárok, akik nem érkeznek meg. - Egymásra vadászó futárok. - Rohanások folyosókon, ágyból riasztott király. - Rémhírek.
A nemesek kérése: a király hirdessen általános felkelést! - Szólítsa fel a megyéket és városokat. - Szövetséges országokat. - Írjon a pápának.
A király tehetetlenül vergõdik. Régi köszvény! Senki se tud tanácsot adni.
Bakócz. -Esztergom és Buda között pendlizik, tárgyal urakkal. - Velencei követekkel, lengyelekkel, morvákkal. - vidéki küldöttségek - plébániák elkergetett papjai. - Vigasztal, bátorít. - A velencei követnek azonban megmondja: a veszedelem nem baj. Okulnak majd a fõurak. - Zápolya és Báthory most majd iparkodnak vele megegyezni.
Bakócz nem bánta meg! Zápolya volt a fõ ellenség!
Az õ készületei izgatták legjobban, a parasztok és Zápolya egymást gyöngítsék. - Bakócz akart így hatalmon maradni.
Külföld: követek tanácsokat hoznak, segítséget nem.
Bakóczot kérik, küldjön második ellen-fõpásztori levelet (94.), megteszi, de bajt felhasználva. (Nincs több kézirat.)