Találkozások Tóth Endrével

Balogh Gyöngyi |

15 éve, 2002. október 27-én halt meg a világhírű amerikai filmrendező, a film noir és a western műfaj megújítója, az első háromdimenziós horrorfilm rendezője, André de Toth, vagy ahogy mi ismerjük, Tóth Endre, akinek alakját számomra két rövid találkozás tette emlékezetessé.

Először 1988-ban láttam, amikor Budapesten a Filmarchívum vendége volt. Akkor már ismertem és nagyra tartottam magyar filmjeit, izgatottan vártam a találkozást, s azt reméltem, hogy ez valamiféle időutazás lesz a harmincas évek Magyarországára. De nem így történt. André de Toth, aki ekkor már közel járt a nyolcvanhoz, nem a múltban élt, a jelen és a jövő érdekelte. S ha mégis a múltról kérdeztük, nem a magyar, hanem inkább amerikai korszakának sorsdöntő fordulatait elevenítette fel.

Életrajzi film az anyák megmentőjéről: Semmelweis (1939)

Kicsit csalódott voltam, hogy az egykori magyar rendezőt nem sikerült benne felfedeznem. Fiatalos lendülete, szellemi frissessége, energikus és szenvedélyes stílusa azonban teljesen elvarázsolt. Színesen, humorral, néha öniróniával és nagy meggyőzőerővel, mondataiba gyakran angol szavakat keverve adta elő anekdotáit. Filmtörténeti kérdésekre adott válaszaiban végül mindig elkanyarodott a szakmai problémáktól, és hosszú, kalandos életének tapasztalataiból leszűrt bölcsességeit próbálta nekünk, akkori fiataloknak átadni; szívesebben beszélt az „élet”-ről, mint a filmekről, arról, hogy hogyan viszonyuljunk a sors által felkínált helyzetekhez, a sikerhez, a kudarcokhoz, hogyan menjünk az úton tovább. Koránál és tapasztalatainál fogva megtehette ezt, hiszen élete izgalmasabb volt, mint a filmjeinek cselekménye. Fél szemét egy gyerekkori, súlyos balesetben vesztette el, ami majdnem az életébe került. 1939 szeptemberében, a német megszállás napjaiban Lengyelországban forgatott. Első amerikai éveiben sofőrként és cowboyként kereste kenyerét. 1973-ban, Egyiptomban fekete szemkötője miatt összetévesztették Moshe Dayan izraeli miniszterrel, és elrabolták. Szabadidejében festett, szobrászkodott, lovagolt, síelt, búvárkodott, repülőgépet, versenyautót vezetett, négyszer törte el a nyakcsigolyáját. Hétszer nősült, tizenkilenc gyereke volt.

Valahol Európában: A magyar film története sorozat a New York-i Lincoln Centerben, 1998-ban

Tíz évvel később, New Yorkban láttam őt újra. A híres amerikai rendező ezúttal magyar színeket képviselt, a New York-i közönség ugyanis nem André de Toth, hanem Tóth Endre filmjeire volt kíváncsi, amikor eljött a Film Society of Lincoln Center mozijába, a Walter Reade Theaterbe. Az amerikai filmélet e fontos központjában, 1998. január 23. és február 26. között Valahol Európában: A magyar film története (Somewhere in Europe: A History of Hungarian Cinema) címmel mintegy félszáz magyar filmet bemutató sorozatot rendeztek. A magyar filmtörténet 1945 előtti időszakát bemutató filmválogatásban Tóth Endre két filmje is szerepelt (Semmelweis, 1939; Két lány az utcán, 1939), és a Semmelweis vetítésén, 1998. január 24-én ő volt a díszvendég. Ekkor találkoztam vele másodszor és sajnos utoljára. Hetedik felesége, a nála jóval fiatalabb Ann Green társaságában és segítségével jelent meg, mivel már csak tolókocsival tudott közlekedni. Fizikailag nem volt a régi, de szellemileg még teljesen friss volt, szeme elevenen csillogott, angolul társalgott, a közönség szeretettel vette körül, és Magyarországon készült filmje nagy sikert aratott. Akkor arra gondoltam, s most halála évfordulóján ismét az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne megvalósítani e rendezvény fordítottját: levetíteni Budapesten André de Toth filmjeit.

Két lány az utcán (forrás: MNFA)

A két lány az utcán Filmarchívumban őrzött kópiájának restaurálását 2010-ben a World Cinema Foundation, a Martin Scorsese által 2007-ben, a világ filmörökségének megőrzésére és restaurálására létrehozott nonprofit szervezet támogatta. A WCF vállalta a restaurálás költségét és a Magyar Nemzeti Filmarchívum számára egy vadonatúj 35 mm-es kópiát biztosított.

A két lány az utcán oldala a WCF adatbázisában

A restaurált kópiát a cannes-i fesztivál Cannes Classics szekciójában mutatták be, kritikát a vetítésről itt lehet olvasni

Bővebben Tóth Endréről:

A Toprini nász bemutatójáról: Magyar Film 1939/6. 6. p.
A Két lány az utcán bemutatójáról: Magyar Film 1939/35. 4. p.
Az 5 óra 40 bemutatójáról: Magyar Film 1939/ 31 11. p.
A Hat hét boldogság bemutatójáról: Magyar Film 1939/ 41 9.p.
A Semmelweis bemutatójáról: Magyar Film 1940/2 9. p.

Ádám Péter cikke a Filmvilágban, 1999. december
Ruprech Dánidel cikke a Filmvilágban, 2011. április

A honlap zavartalan működése érdekében cookie-kat (sütiket) használunk.RENDBEN